KorunkMárcius 1998
 Március 1998
Multi nézet


  Nemzetközi krumpli
  Lengyel László

  A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban,Kelet-Közép-Európábanés Magyarországon
  Antalóczy Katalin

  Az elit nem vész el
  Mézes Flórián

  A szabály erősíti a kivételt
  S. Nemes Ilona

  Eltérített szerelmesvers, 1998
  Zalán Tibor

  "A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak"
  Tódor János

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Privatizálom magam
  Janox

  A tőke kedvencei
  mf

  Versek
  Jánosházy György

  K + F a multik árnyékában
  Torkos Matild

  Szabó Géza
  Szabó Géza

  Ábel a világkorban
  Baji Lázár Imre

  Amikor a pénz nem beszél
  Hirschler Richárd

  A sportfinanszírozás változásai A multinacionális cégek
  Frenkl Róbert

  A bolond posztmodern története
  Tomkiss Tamás

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György

  Egyenes adás a Papírpohár Múzeumból
  Zelei Miklós

  Gondolkodj helyileg,cselekedj globálisan.John Naisbitt tételei
  


Tájoló
  Rocinante nyomában
  Sándor Iván


Toll
  Szerkesztői alulnézetben (avagy: mit sokszorozunk?)
  Kántor Lajos


Műhely/Atelier
  A grafika világtérképe
  Valentin Negoiţă


Mű és világa
  A legnagyobb keze nyoma
  Kiszely Gábor


Közelkép
  Újpest, Tungsram, General Electric
  Torkos Matild

  Rétság és a japánok
  Hlavay Richárd

  Gyarapodik a város
  Simon Judit

  Tapogatózás, lassú előrehaladás
  Máthé Éva

  McDonald's — "ahol minden tökéletes!"
  Székely Kriszta


Talló
  Román—amerikai viszonylatok
  Kántor Erzsébet

Kántor Erzsébet

Román—amerikai viszonylatok

Amerikai forrásból a bukaresti hetilap örömmel számol be a román— amerikai diplomáciai kapcsolatok 80. évfordulóján Washingtonban tartott ünnepi szimpóziumról. Több mint 300 diplomata, politikus, jogász stb. hallgatta érdeklôdéssel 1998. január 16-án szinte öt órán keresztül a tizennégy elôadást a román—amerikai kapcsolatok történetérôl. A két ország jelenlegi viszonyáról elmondták, hogy "erôsebb a kapcsolat, mint valaha is volt" s "az elkövetkezô években tovább fog erôsödni." Többen beszéltek Románia demokratikus lépéseirôl, a gazdasági haladásról és Amerika szándékáról, hogy mindenben támogatja Romániát. Mircea Geoanã nagykövet a köszöntô szavait Emil Constantinescu elnöki üzenetének felolvasásával tette hangsúlyosabbá. Az elôadók közt rangos tudósok neveit olvassuk, például Dinu Giurescu, Vladimir Tismãneanu, Irina Livezianu professzorokét, akik nyugat-európai és amerikai egyetemeken is elismertek.

Van azonban a román—amerikai viszonyrendszernek egy másik, sokkal kézzelfoghatóbb vonatkozása, mégpedig a dollár és a lej viszonya, mely ugyancsak 1998 januárjában hozta izgalomba a pénzügyi szakértôket, de az utca emberét is azzal, hogy konvertibilissé tették a lejt, s nem lehetett igazán elôrelátni ennek a következményét: zuhan avagy nem a román pénz értéke, hiszen minden mozgásnak kihatásai vannak a mai gazdaság alakulásában.

Adrian Vasilescu, az egyik legismertebb román pénzügyi szakember szerint, még jó is, ha az elsô idôben cikk-cakkban ugrál a lej—dollár viszony, mert megzavarja a spekulánsokat; hosszabb távon persze jó a stabilizációra számítani, "figyelembe kell venni, hogy a pénznek is ára van!" A belsô piacon a nemzeti pénznemnek a vásárlóereje határozza meg értékét. A lej esetében az infláció miatt értékének nagymértékű zuhanását tapasztalhattuk jó ideje. 1990 októberéhez viszonyítva Romániában 300—400-szorosra emelkedtek az árak, az élelmiszerárak esetében még drasztikusabb az ugrás. Az emelkedett reálbér erre az idôszakra csupán 50—60%-át fedezi az égig ugró áraknak.

A nemzeti pénznem értékének egy másik mutatója más pénznemekhez való viszonyítása, a paritás. Romániában 1989 elôtt háromféle lej—dollár viszonyítást alkalmaztak — egyik sem volt reális. 1990 februárjától kezdve — ugyancsak adminisztratív intézkedéssel — egységesítették az átszámítási kulcsot, 1 dollár = 21 lejjel indultak. Egy év múlva indult be a valutapiac Romániában, akkor már 1 dollár = 200 lej volt az arány. Ezen a piacon válik világossá, hogy ki nyer és ki veszít, hiszen a szabadpiacon lesz nyilvánvalóvá a reális érték. Vagyis: mennyi nemzeti pénznemre van szükség meghatározott külföldi áru vagy szolgáltatás kifizetéséhez; vagy fordítva: mennyi nemzeti pénznemet lehet vásárolni külföldi valutáért, ami külföldön forgalmazott hazai áruból vagy szolgáltatásból származik.

A szerzô levonja a lehetô legegyszerűbb és legkézenfekvôbb következtetést: "Ha tudni akarja az ember, hogy mennyire versenyképes, hagynia kell, hogy a szabadpiac mondja ki az igazságot. Hazugságot akar megtudni? Le kell fojtania a piacot és «szépecske» árfolyamot kap. A hazugság ára viszont óriási: pangás és szegénység."

Románia érdeke a lej valós értékének és nem csupán a látszatnak a javítása. (Dilema, 1998. 262.)