Március 1998 Multi nézet |
Nemzetközi krumpli Lengyel László A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban,Kelet-Közép-Európábanés Magyarországon Antalóczy Katalin Az elit nem vész el Mézes Flórián A szabály erősíti a kivételt S. Nemes Ilona Eltérített szerelmesvers, 1998 Zalán Tibor "A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak" Tódor János Benzinkutak piaca Kubik Pál Benzinkutak piaca Kubik Pál Privatizálom magam Janox A tőke kedvencei mf Versek Jánosházy György K + F a multik árnyékában Torkos Matild Szabó Géza Szabó Géza Ábel a világkorban Baji Lázár Imre Amikor a pénz nem beszél Hirschler Richárd A sportfinanszírozás változásai A multinacionális cégek Frenkl Róbert A bolond posztmodern története Tomkiss Tamás Ha jönne az angyal... Moldova György Egyenes adás a Papírpohár Múzeumból Zelei Miklós Gondolkodj helyileg,cselekedj globálisan.John Naisbitt tételei Tájoló Rocinante nyomában Sándor Iván Toll Szerkesztői alulnézetben (avagy: mit sokszorozunk?) Kántor Lajos Műhely/Atelier A grafika világtérképe Valentin Negoiţă Mű és világa A legnagyobb keze nyoma Kiszely Gábor Közelkép Újpest, Tungsram, General Electric Torkos Matild Rétság és a japánok Hlavay Richárd Gyarapodik a város Simon Judit Tapogatózás, lassú előrehaladás Máthé Éva McDonald's — "ahol minden tökéletes!" Székely Kriszta Talló Román—amerikai viszonylatok Kántor Erzsébet | Kántor Erzsébet Román—amerikai viszonylatok Amerikai forrásból a bukaresti hetilap örömmel számol be a román— amerikai diplomáciai kapcsolatok 80. évfordulóján Washingtonban tartott ünnepi szimpóziumról. Több mint 300 diplomata, politikus, jogász stb. hallgatta érdeklôdéssel 1998. január 16-án szinte öt órán keresztül a tizennégy elôadást a román—amerikai kapcsolatok történetérôl. A két ország jelenlegi viszonyáról elmondták, hogy "erôsebb a kapcsolat, mint valaha is volt" s "az elkövetkezô években tovább fog erôsödni." Többen beszéltek Románia demokratikus lépéseirôl, a gazdasági haladásról és Amerika szándékáról, hogy mindenben támogatja Romániát. Mircea Geoanã nagykövet a köszöntô szavait Emil Constantinescu elnöki üzenetének felolvasásával tette hangsúlyosabbá. Az elôadók közt rangos tudósok neveit olvassuk, például Dinu Giurescu, Vladimir Tismãneanu, Irina Livezianu professzorokét, akik nyugat-európai és amerikai egyetemeken is elismertek. Van azonban a román—amerikai viszonyrendszernek egy másik, sokkal kézzelfoghatóbb vonatkozása, mégpedig a dollár és a lej viszonya, mely ugyancsak 1998 januárjában hozta izgalomba a pénzügyi szakértôket, de az utca emberét is azzal, hogy konvertibilissé tették a lejt, s nem lehetett igazán elôrelátni ennek a következményét: zuhan avagy nem a román pénz értéke, hiszen minden mozgásnak kihatásai vannak a mai gazdaság alakulásában. Adrian Vasilescu, az egyik legismertebb román pénzügyi szakember szerint, még jó is, ha az elsô idôben cikk-cakkban ugrál a lej—dollár viszony, mert megzavarja a spekulánsokat; hosszabb távon persze jó a stabilizációra számítani, "figyelembe kell venni, hogy a pénznek is ára van!" A belsô piacon a nemzeti pénznemnek a vásárlóereje határozza meg értékét. A lej esetében az infláció miatt értékének nagymértékű zuhanását tapasztalhattuk jó ideje. 1990 októberéhez viszonyítva Romániában 300—400-szorosra emelkedtek az árak, az élelmiszerárak esetében még drasztikusabb az ugrás. Az emelkedett reálbér erre az idôszakra csupán 50—60%-át fedezi az égig ugró áraknak. A nemzeti pénznem értékének egy másik mutatója más pénznemekhez való viszonyítása, a paritás. Romániában 1989 elôtt háromféle lej—dollár viszonyítást alkalmaztak — egyik sem volt reális. 1990 februárjától kezdve — ugyancsak adminisztratív intézkedéssel — egységesítették az átszámítási kulcsot, 1 dollár = 21 lejjel indultak. Egy év múlva indult be a valutapiac Romániában, akkor már 1 dollár = 200 lej volt az arány. Ezen a piacon válik világossá, hogy ki nyer és ki veszít, hiszen a szabadpiacon lesz nyilvánvalóvá a reális érték. Vagyis: mennyi nemzeti pénznemre van szükség meghatározott külföldi áru vagy szolgáltatás kifizetéséhez; vagy fordítva: mennyi nemzeti pénznemet lehet vásárolni külföldi valutáért, ami külföldön forgalmazott hazai áruból vagy szolgáltatásból származik. A szerzô levonja a lehetô legegyszerűbb és legkézenfekvôbb következtetést: "Ha tudni akarja az ember, hogy mennyire versenyképes, hagynia kell, hogy a szabadpiac mondja ki az igazságot. Hazugságot akar megtudni? Le kell fojtania a piacot és «szépecske» árfolyamot kap. A hazugság ára viszont óriási: pangás és szegénység." Románia érdeke a lej valós értékének és nem csupán a látszatnak a javítása. (Dilema, 1998. 262.) |