KorunkMárcius 1998
 Március 1998
Multi nézet


  Nemzetközi krumpli
  Lengyel László

  A multinacionális cégek szerepe a világgazdaságban,Kelet-Közép-Európábanés Magyarországon
  Antalóczy Katalin

  Az elit nem vész el
  Mézes Flórián

  A szabály erősíti a kivételt
  S. Nemes Ilona

  Eltérített szerelmesvers, 1998
  Zalán Tibor

  "A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak"
  Tódor János

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Benzinkutak piaca
  Kubik Pál

  Privatizálom magam
  Janox

  A tőke kedvencei
  mf

  Versek
  Jánosházy György

  K + F a multik árnyékában
  Torkos Matild

  Szabó Géza
  Szabó Géza

  Ábel a világkorban
  Baji Lázár Imre

  Amikor a pénz nem beszél
  Hirschler Richárd

  A sportfinanszírozás változásai A multinacionális cégek
  Frenkl Róbert

  A bolond posztmodern története
  Tomkiss Tamás

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György

  Egyenes adás a Papírpohár Múzeumból
  Zelei Miklós

  Gondolkodj helyileg,cselekedj globálisan.John Naisbitt tételei
  


Tájoló
  Rocinante nyomában
  Sándor Iván


Toll
  Szerkesztői alulnézetben (avagy: mit sokszorozunk?)
  Kántor Lajos


Műhely/Atelier
  A grafika világtérképe
  Valentin Negoiţă


Mű és világa
  A legnagyobb keze nyoma
  Kiszely Gábor


Közelkép
  Újpest, Tungsram, General Electric
  Torkos Matild

  Rétság és a japánok
  Hlavay Richárd

  Gyarapodik a város
  Simon Judit

  Tapogatózás, lassú előrehaladás
  Máthé Éva

  McDonald's — "ahol minden tökéletes!"
  Székely Kriszta


Talló
  Román—amerikai viszonylatok
  Kántor Erzsébet

Jánosházy György

Versek

A vágóhíd angyala

Méltóságos, templomhajónyi csarnok,
műkô és csempe, csillogó fehér —
de sarkvidéki köntösére barmok
nyakából fröcsköl, sustorog a vér;

talán egy új, ármányos lelkü Faust
idézte praktikáival e fényes
kórházfalak közé a holocaust
iszonyú angyalát: fehérkötényes

hóhérok markában forog a bárd,
hogy eltemessük majd mohó hasunkba
e sok gözölgô, véres idomot,

e végenincs, nagyüzemi halált.
Csattog a bárd, csont reccsen, ég a munka,
s az Angyal Hitler-arccal vigyorog.

 

Vízöntô

A század vége dermesztô hideg:
a madarak már nyáron útra keltek,
hóviharok kerülgetik a lelket,
kioltnak benne álmot és hitet.

Oly hidegek a szívek és kezek.
Szemünk gonosz, zimankós tél igézi,
és nem tudunk egymás szemébe nézni.
Fel-felsajog még az emlékezet.

A Vízöntô jegyében jár a Nap.
Androidok munkálnak tán a Földön,
hogy itt küborg-szállást csináljanak,

és bolygónk lassan robot-arcot öltsön,
míg kompjuterré ridegült agyunk,
s érzô valónkban holdkôvé fagyunk.

 

...és vége a komédiának

Legújabb variáció Shakespeare témájára

Megrokkant színház a világ: beomlott
falak között csupa foszló kulissza;
penész rothasztja színpadát: a romlott
tetôn át ôsz maró esôit issza.

Nem Shakespeare háza: csalfa spiritiszta
űz itt szájtáti nézôbôl bolondot.
Úgy pattog a szó, mint a kecske piszka;
brokát jelmez helyett széljárta rongyok

fityegnek a színész púposra görnyedt
vállán, így áll verejtékezve, félve:
a süllyesztôben dúvadak zihálnak,

elég egy óvatlan lépés, betörnek
a korhadt deszkák, ô lehull a mélybe —
és vége is a rossz komédiának.