KorunkFebruár 1998
 Február 1998
"Mit rákentek a századok"


  Több gondolat bánt engemet
  Lászlóffy Aladár

  150
  Király László

  Örököltük-e Kossuth genitáliáit?
  Tőzsér Árpád

  A Korunk olvasóihoz
  Göncz Árpád

  Levél Görgey Artúrhoz
  Görgey Gábor

  Postaréti symphonia.
  Kovács András Ferenc

  Beszéd az asszonyruhás Kossuth szobrának avatására
  Láng Zsolt

  Petőfi szemfoga
  Csiki László

  [A nemzettest]
  Márton László

  Októberi kiáltás
  Tar Sándor

  Rulikovszky utca
  Zelei Miklós

  A polgárháború előzményeiről.Urban alezredes Bécs-politikájának végrehajtója
  Egyed Ákos

  Csikány fôhadnagy esete Gyulai Pál és Zalár József szerint
  Móser Zoltán

  Itt, vidéken
  Lászlóffy Aladár

  Tizenhárom remény
  Csiki László

  Forradalom jelen időben
  Balázs Imre József—Vallasek Júlia

  A forradalom naplója, 1998
  Sipos Géza

  Ha jönne az angyal...
  Moldova György


Tájoló
  "Ha nő kezében a zászló..."
  Deák Ágnes


Dokumentum
  1945. március 15.
  Szabédi László


Közelkép
  Kísérlet egy Petőfi-költemény megközelítésére
  Nagy Sándor


Téka
  Hagyomány és egyéniség
  Vöő Gabriella


Talló
  Strukturális módszereka társadalomtörténetben
  Szántay János

  A történelem bűvöletében
  Sz.G.

  Kisebbségben
  Gáspár Erika

Sipos Géza

A forradalom naplója, 1998

Jelen írás, mint azt a választott cím is jelzi, nem szociológusi alapossággal végzett felmérés, netán közvélemény-kutatás eredménye. A kitűzött cél ez is lehetne: a lehetôségek szerinti legobjektívebb képet kapni arról, hogyan is gondolkodik a középiskolás réteg 1848 forradalmáról 1997 decemberében. Ehhez azonban szociológiai szempontok szerint összeállított kérdôív szükséges, és az egész magyar középiskolás réteg figyelembevételével kialakított reprezentatív minta. Viszont a cél lehet a következô is: néhány vélemény összegyűjtésével adni (korántsem átfogó) áttekintést e jelenségrôl, nem mondva ki a közhelyet, miszerint "cseppben a tenger" — azaz a következô véleménycsoportok — tükrözné az egész réteg gondolkodását, saját, személyes ünnepét.

Játsszunk el egy kicsit a témával. Mi lenne, ha a Forradalom minden évfordulón megelevenedne egy fehér ruhás, lobogó hajú piros öves istennô képében, és évrôl évre naplót írna tulajdon emlékezetérôl. Épp ezért az 59 kolozsvári középiskolásnak feltett kérdés így szólt: — Ha naplót írnál 1998-ban, március 15-én mit jegyeznél fel? Mi jut eszedbe errôl a napról? Azért tartottuk lényegesnek épp március 15-e kiemelését, mert ez a jeles nap általában nem véletlenül rögzült a forradalom emblematikus képeként.

A csoportosítás szempontja a "naplóbejegyzések" egyfajta minôségi megítélése volt: feltételeztük, hogy aki részletesebb, pontosabb, több elôzetes történelmi tájékozódást jelzô választ adott, az valamilyen okból jobban érdeklôdik a kérdés iránt, és ha esetleg valóban írna naplót, a március 15-i bejegyzés ténylegesen a forradalomra (is) emlékezne.

Egy dátumnyi napló

Az elsô csoportba azoknak a véleménye kerülne, akik emlékezetében valamilyen módon megragadt a dátum, mert feltehetôen történelemórán hallották, magyarórán Petôfi életrajzával kapcsolatosan esett szó róla, valamikor olvastak a forradalomról (valószínűleg A kôszívű ember fiaiból ugrik be egypár részlet), esetleg ismeretterjesztô filmet láttak a témáról. Az ô március 15-i bejegyzésük ezt tartalmazza: ez a nap valamilyen okból jeles dátum, de azt már korántsem ilyen tisztán, hogy pontosan miért is. Az ünnep ténye és kiemelt fontosságának tudata megragadt, de a dátum elvált sajátos jelentésétôl. Ez magyarázza az alábbi válaszokat:

— Miért, mit kéne feljegyezni március 15-én?

— Petôfi napja.

— Március 15-érôl így hirtelen nem jut eszembe semmi... valamilyen ünnep.

— Írtunk róla rögtönzést.

— Valami Magyarországon történt.

A forradalom kezdôdött akkor, nem?

— Ez is egy nagy ünnep.

— Azt hiszem, nem írnék sokat akkor.

— Ünnep van Magyarországon, de azért nálunk is szokott lenni. Meg koszorúzás.

Egysoros bejegyzés

Ebbe a kategóriába csoportosítottuk azokat a jellemzô válaszokat, melyek "egy lépéssel elôbbre járnak": ahol a válaszadó személyes ünnepe valóban az 1848-as forradalom jelképeként működik:

— Az 1848-as szabadságharc.

— Akkor kiáltották ki a Tizenkét pontot.

— Európa sok országában forradalom volt, nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban meg Olaszországban is.

— Tanultunk történelembôl, akkor kezdôdött a szabadságharc.

— Akkor tört ki az 1848-as forradalom. Petôfi a Nemzeti Múzeum lépcsôjérôl szavalt.

— Felszabadították a jobbágyokat, és elkezdôdött a forradalom, és tartott a világosi fegyverletételig.

— Eszembe jut a Nemzeti dal és Petôfi. Ô késôbb a forradalom hadseregében katona volt, és Fehéregyházán elesett.

Emlékezô bejegyzés

Ide azok a feleletek tartoznak, melyek (a többiekhez képest) meglehetôs tájékozottságról vallanak, a válaszadók inkább elszakadnak a konkrét dátumtól, március 15-ét a maga egészében tekintett forradalom ünnepének látják:

— Gondolom, feljegyezném, hogy pontosan százötven éve volt a forradalom.

— Nem szeretek naplót írni, de március 15-érôl a forradalom és szabadságharc jut eszembe, amikor nagy tüntetés volt, Petôfi erre a napra írta a Talpra magyart, amit a Múzeum lépcsôjérôl szavalt el. Mindenki lelkesedett a Tizenkét pontért. Bevezették, hogy mindenki fizet adót, a nemesek is.

— Szerintem a legfontosabb, hogy az egész nemzet összefogott. Akkor igaziból énekelték, hogy "Ha még egyszer azt üzeni, / Mindnyájunknak el kell menni."

— Nekem Petôfi meg Kossuth szokott az eszembe jutni, mert nekik volt szerintem a legfontosabb szerepük az egész forradalomban. Meg a Tizenkét pont is, amelyben kimondták a jobbágyfelszabadítást és az egyesülést Erdéllyel például.

— Azt hiszem, beleírnám, hogy 150 éve kezdôdött a magyar forradalom. Elôször Párizsban, Berlinben meg Bécsben tört ki, aztán Pesten, de a magyar forradalom tartott a legtovább.

— Akkor kezdôdött a forradalom és szabadságharc. A programja a Tizenkét pont volt. Késôbb kimondták a Habsburgok trónfosztását, és emiatt is nagy volt a megtorlás, mikor a forradalmat leverték.

Naplóbejegyzésekbôl nem is lehet pontos következtetéseket és tanulságokat levonni. A napló az önálló egyéniség műfaja. Viszont talán leszűrhetô belôle, mennyire sikeres a törekvés arra, hogy az emlékezés élô legyen: ne csak adatok, ismeretek felsorolása pusztán azért, mert az fontos dologként rögzült valamikor.