ÉVFORDULÓK

 


 

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ PÁL ZOLTÁN

 

Kétezeregy augusztusában emlékezünk a Dunántúli Tudományos Intézet alapító igazga-tójára, a nemzetközileg ismert karsztkutató földrajztudósra, aki a mecseki barlangkutatás századvégi beindításában iránymutató szerepet vállalt.

Jóllehet az Intézet igazgatója nem volt gyakorlati barlangjáró, de ezt a kutatói tevékenységet – mint látható – felkarolta. Pali bácsi a mecseki karszt tervezett monográfiájához gyűjtötte az anyagot. Ennek jelentős mozaikjaként az a kataszterező munka volt, ami az éppen új szaklapként indított „Karszt- és Barlangkutató” 1961 I. félévi számában „A Mecsek és a Villányi-hegység barlangjai” címmel a téma első átfogó publikációját képezte. Ezt megelőzően a Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 1947-es 1. kötetében a „Barlangkutatás a Mecsek hegységben” címmel már beszámolt e munkaterületen indult tevékenységről.

Életének 64. évében 1965. július 24-én távozott szerettei és tisztelői köréből.

A nekrológok sorából itt most a Karszt és Barlang 1965 II. félévi számában (p.45–46. Arcképpel) Rónakitól megjelent „Dr. Szabó Pál Zoltán emlékezete” c. írást említjük.

A megemlékezések folytatódtak nevének megörökítésével.

Köztudottan kiemelt vizsgálódási területe volt a Pécsi-Mecsek Misina–Túbes karsztja. Kézenfekvő, hogy később a Mecseki Karsztkutató Csoport kataszterező munkája keretében felfedezett e térségben legnagyobb méretűnek megismert zsombolyt róla nevezzük el. Ez a Tettye és a mélyvölgyi források vízgyűjtő területeinek határán, a Túbes csúcstól 1400 m távolságban található. Mélysége az 1969—79-es térképezésekor elérte a 20 métert. Az agyagdugónak megismert álfenék bontására ez évben kért engedélyt a hatóságtól az MKCs, hogy a névadó emlékét friss feltárással is felélessze. Születésének napjára, augusztus 26-án emléktúrát terveztünk. (Az aknabarlang rajza a mecseki karsztkataszterben megtalálható.)

Ezt megelőzően, még halála évében a Budapesti Toldy Ferenc Gimnázium Barlangkutató Csoportja az általuk akkor kutatott Cserszegtomaji-kútbarlang déli részén feltárt új termet nevezték el róla (ld. Tóth Lajos cikkében közölt térkép a Karszt és Barlang 1965 II. sz., p. 48.). Itt a barlang falára a MKCs és az MKBT  Déldunántúli Területi Szervezete a MÉV-nél készített bronz emléktáblát helyezett el, mely ünnepélyes aktust a Dunántúli Napló 1981 nov. 29.-i száma közzé tette. (A tábla felirat felett a MKCs emblémájából ismert denevérrajz körvonala látható. Szövege: „Dr. Szabó Pál Zoltán 1901–1965 a karsztkutató földrajztudós emlékének adózva a nyomdokait követő MECSEKI KARSZTKUTATÓ CSOPORT és a Magyar Karszt- és Barlang-kutató Társulat Déldunántúli Területi Szervezete 1981 Pécs – Cserszegtomaj.”)

A Társulat, illetve a Barlangkutató Bizottság periodikájában – a Karszt és Barlangban – visszalapozva az 1964 II. félévi számban (p. 73—74.) Schönviszky László – a Társulati tagok közszeretetnek örvendő, azóta Pali bácsit követő Laci bácsija – cikkében olvashatunk a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportjának rendezésében Abaligeten tartott Barlangnapról. Illusztrációként megjelent Rónaki L. felvételének címe: „Dr. Szabó Pál Zoltán társelnök megnyitja az 1964. évi Barlangnapot”.

Az Abaligeti-barlang kezelőjének (Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal) alkalmazottja, Szabó Sándor vezetésével 1974-ben alakult barlangkutató csoport a Dunántúli Tudományos Intézet erkölcsi támogatásával felvette dr. Szabó P. Z. nevét. (A csoport azonban egy évi működés után megszűnt és tagsága a Mecseki  Karsztkutató Csoportba átigazoltan tovább tevékenykedett.)

Végezetül a tudós karsztkutató munkásságát felvillantó bibliográfiai kivonattal szeretnénk emlékezni rá. A közel 200 publikációjából és a 60 szakvéleményből válogatva nehéz dönteni a legfontosabbaknak ítélt munkáiról. Itt a bibliográfiából kiemelt tételeket csak a megjelenési évszám és a cím megadásával soroljuk fel:

1953   A Mecsek karsztvízrendszere.

1953   Két mecseki karsztforrás vizsgálata Komló és Pécs vízellátása szempontjából.

1953   Szakvélemény a siklósi községi fürdő forrásainak vizsgáltatása ügyében.

1953   A mecseki karsztvíz egészségügyi védelme.

1954     Részletes jelentés a tettyei karsztakna fejlesztésének módozataira vonatkozólag.

1956   Magyarországi karsztformák klímatörténeti vonatkozásai

1956   A karszt, mint klimatikus morfológiai probléma 

1961   A pécsi Mecsek karsztvizeinek hidrodinamikai sajátosságai, a fokozottabb hasznosítás módozatai.

1966   Újabb adatok és megfigyelések a magyarországi őskarsztjelenségekről.             

1966   A magyarországi karsztosodás fejlődéstörténeti vázlata.

A Pécsi Tudományegyetem emlékülést tervez a Pécsi Pedagógiai Főiskola létrehozásában és első igazgatójaként (1948–49) szerepet vállalt tudós munkásságának bemutatására. Ennek tervezett időpontjáról az augusztusi lapzártáig nem történt döntés, így írásunk a július–augusztusi Tájékoztatóból is kimaradt.

                                                                                                                  

Rónaki László

 

 

 

 

2000

 

35 ÉVES AZ AMPHORA BÚVÁR KLUB

1965-ben néhány fiatal, lelkes búvár megalakította az elsõ független búvárklu-bot, az Amphorát. (Akkoriban csak a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) kere-tében lehetett búvárkodni.)

A klub tagjai a közeli és távoli tengeri merülések mellett hazai barlangok szifon-jait, víz alatti járatait vették ostrom alá. Kutattak a Kossuth-barlang Reménytelen- szifonjában, az Esztramos hegy vizes barlangjaiban, a Baradla-alsóbarlangban, a Gömör-Tornai-karszt szlovák oldalán, a Milada-barlang és a Feneketlen Lednice szi-fonjaiban, a Kecsõ-forrás víz alatti járataiban. 1988-ban részt vettek az MKBT jósvafõi nagy központi kutatótáborában.

1973— 74-ben Erdélyben, a Jád-völgyében nyíló Csarnóházi-barlangban egy 23 méter mély és 120 méter hosszú szifon átúszása után – akkor ez világrekord volt! – 3,2 km hosszban sikerült új járatot találni. Az akkor felfedezett járatokba azóta sem sikerült másoknak bejutni. Átütõ sikert a klub 1975-ben a Hévízi-tó -40 méter mély-ségben nyíló forrásbarlangjának feltárásával ért el.

Sajnos az eredmények mellett veszteség is érte a klubot. 1977-ben Plózer István, a Hévízi-forrásbarlang egyik felfedezõje és a magyar víz alatti barlangkutatás egyik meghatározó személyisége társával, Páli Ferenccel kutatás közben életét vesztette. 1985-ben Bíró Tamás a Hévízi-barlangi kutatás után felszínre jövet szin-tén életét vesztette.

Végezetül meg kell említeni azokat a húzó embereket, akik nélkül nem lett volna 35 éves az Amphora. Elnökök: Ember Sándor, a közelmúltban elhúnyt Surányi Csaba, Szilágyi Károly (Charli) és nem utolsó sorban a jelenlegi elnök, dr. Pálfi Zoltán.

Említést szeretnék még tenni azokról a tagokról is, akiknek neve ismerõsen cseng a magyar búvár barlangkutatók körében. A tragikusan eltávozott Plózer István, a Mozsári testvérek: Péter és Gábor, Irsai Sándor, Nagy János, mindenki Csülökje, Kovács György és dr. Köves Béla.

Le a kalappal elõttük! Bízunk benne, hogy még sokáig együttmaradnak.

Adamkó Péter