stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Időn túli folyamodvány

Aki immár bírod a Nagy Szövetsége(s)t
Mibe is kerülne időt szakítanod
Fényévekben számoljátok bűnhődéseink
Arcod már szigorú
akár a szerelem

Csak időt kérek
gazdag vagy időben
Időben levél gazdaggá

És Véled melletted a Nagy Kőtábla-Bíró
Ha én egyszeri voltam
és megismételhetetlen
– vallottad „A MINDENSÉGEM VAGY”
És akár a Mindenségre
néha úgy bámultam nevetve magamra
Akkor Te valóban
és Szövetségesed nélkül is
igenis uraltad a Mindenséget

Soha nem csavartuk el egymás fejét
Szavaimat sem soha
Most időt kérek a Nagy Játékvezetődtől
noha épp ez időm velem ilyen mostoha
Vannak dolgok melyeket
ezen a játékfélen
És már sok már rengeteg éve
nem egyedül csak nélküled
Ez lenne nálatok amaz oldás és kötés
… Esetleg tudtomon kívüli jóváhagyással
Amennyit mindenségem jelentett a Mindenségben
annyiban voltam
testeden
lelkeden én az OLDÁS ÉS KÖTÉS

Ennél többre nem hivatkozhatom
Nem a könyörgés nem fénykép
de illatos ereid nyoma az arcomon

Rendelkezned kell Adjatok időt
Itt három kisgyermek Százszor annyi tán
Csillagocskák
Almavirágok fenn a fán
Egyszerűen a Nincs az úr nélkülem
nélkülük
a nihil kétely
Minden elfogy ahogy vénülök
Hát nem volt elég az ima
Káromlás is kellene talán – – –

Te aki bírod immár a Nagy Szövetséget
megértheted a kérés parancs is lehet
Ezt élem még Veled de nélküled
Ki immár föloldódtál kegyben s kegyelemben
Ember is valál ágyamban tenyeremben
ossz időt Nem jutányosan
hiszen mint másnak
úgy nőtt a körmöm fogam
Ím emberarcod fal felé fordítom a napon
hogy csupán időmérték légy
nem csókom
csillagom

Én már hiszem hogy Ő
és külön-külön teremtett mindeneket
sorra kerítvén engem is
a magamban-valót
Szólj hát Neki ez egyszer egyetlenkor
hogy belőlem Véled fogyott ki a Hiába
Tekintsen rám úgy ahogy Te álmomban
Ahogy állítólag mindenegy fiára.

Időt adjatok maradék magamért
Te földi dolgaim ismered
Lábnyomaimra sosem fűmagot
de sót hintenek vigyorgó istenek
Ahogy egy voltál a sok közül
egyetlenem
úgy maradj időben gazdagon

A koldus kívánja így
Porszem megszentelt tenyereden.

2008. május 5.





Kategoria:  vers, próza
Denumire autor:  Czegő Zoltán

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret