stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Gulyás Miklós

A svédországi vallonok

"Hm, paraszt én!" emigy füstölög magában,
"Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkű bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?

"Én paraszt? én?"
       (Arany János)

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit százezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
                                              (József Attila)

Őseim itt éltek a földön néhány évet. Egy közülük százhatot. Ervin "bácsi" még az első születésnapját sem érte meg. Svédországban a családfakutatás népszerű foglalatoskodás. Ma már főleg Interneten keresik az ősöket, de a svéd könyvtárakban lehet mikrofilmen is böngészni anyakönyveket, hagyatéki jegyzékeket. Papi kihallgatások jegyzőkönyvét; a lelkipásztor ugyanis hazament a családokhoz és kikérdezte (és osztályozta) őket a kiskátéból és a Bibliából. A családfakutatók keresik a magas rangú ősöket, mondjuk fejedelmeket vagy végvári vitézeket, de néha olyanokra is lelnek, akiket legjobb elhallgatni.

Régmúlt bűntényeket a kuriozitás már megbocsát. Emlékszem, egyszer egy családfakutató tanárnő a könyvtárban örömében hangosan felsikoltott. Az egyik ősömet felkötötték a tizenhetedik században! Nagyon sajnálom, hogy nem kérdeztem meg, miért. Meggyilkolta a feleségét? Pápista tanokat hirdetett? Betört a gróf úr kastélyába? Káromolta a királyt?

A svédek ősei legtöbbnyire szorgalmas parasztemberek voltak. Kis számban nemesek, papok, kézművesek, esetleg orvosok és patikusok.

Finn ősökkel nincs mit dicsekedni. Finnek már a tizenharmadik században laktak a mai Svédországban. Ezt a mait azért kellett idefüggesztenem, mert minden finn Svédországban lakott, de egyesek otthagyták őseik "szűkebb" hazáját, átszelték a Balti-tengert, és elvegyültek a svédekkel. Lehetetlen finn-ugor nyelvük nem illett be a germán környezetbe. Neveik kiejthetetlenek/ megengedhetetlenek voltak. Az anyakönyvvezető pap nem tudta kibetűzni, és adott nekik becsületes svéd nevet. Sokat büdös finneknek neveztek, de ne tévessze ezeket össze az olvasó például a büdös zsidóval, mert ebben az esetben nevüket kiérdemelték. Erdőégető földművesekként munkálkodtak, és a füst szaga bűzlött ruhájukból.

Tudjuk, hogy a svédek nagy része finn gyökerekkel rendelkezik, de még sohasem hallottam, hogy egy svéd finn őseivel dicsekedne. A finn származásúak elfelejtették gyökereiket, vagy legalábbis nem szívesen beszélnek róluk.

A vallonoknál és hugenottáknál fordított a helyzet. Ők nemcsak megtartották francia és flamand neveiket, de büszkék is erre. A hugenottákat meg sem említeném, ha véletlenül nem tudnám, hogy Valdemar Langlet ősei a franciaországi vallásüldözés elől menekültek.

A svéd kálvinista bevándorlás kapcsán csak vallonokról beszélnek, ezért fogalmam sincs, hogy közülük ki hugenotta.

A vallonok ércfeldolgozó ügyes szakemberek voltak. Idehívták őket a svéd urak, ércfeldolgozó tudásuk kellett, a pénzük is, és a kereskedelemnek is fontos volt, mert Európa kikötőiben rokonaik voltak. A munkásembereket már egy generáció után leszoktatták kálvinista vallásukról, a vallon uraknak pedig száz év kellett a lutheri hitre való áttérésre.

Én nagyon sok "vallont" ismerek. Ha egy svéd talál ősei között egy vallont, akkor már elkezd vallon származásával dicsekedni. Sőt, egyszer Szabó Mátyás, a néprajz tudósa mondta nekem, hogy vannak svédek, akik vallon ősök nélkül is vallonnak tartják magukat. (Eszembe jut a lelkes költő, aki szégyellte szlovák származását, ugyanezért születési helye – a szlovák Kiskőrös – sem volt ínyére, kívánta, hogy kunnak, kunságinak tartsák őt.)

A svéd paraszt nem szerette a vallonokat, mert gőgösek és rátartiak voltak. A vallonok meg lenézték a provinciális svéd parasztot, sokáig csak egymás között házasodtak. A svéd – vagyis evangélikus – papok szemében a kálvinisták eretnekeknek számítottak, de istentiszteleteiket megengedték (ha környezetüket nem zavarják), egyben követelték, hogy gyermekeiket doktor Luther szellemében neveljék.

A vallonok hozzáértő mesteremberek voltak, tudásukkal gazdagították az elmaradott svéd társadalmat. A finnek nem tudtak sokat a világról, mondjuk, csak az erdőégetést és földművelést. Értelmetlen nyelvük is távol tartotta őket a svéd társadalomtól. De hogyan épültek volna katedrálisok kőművesek nélkül?

Finn származásunkat szégyellni kell, vagy legalábbis elfelejteni. Nem büszkélkedünk, hogy cigányok, rabszolgák, írástudatlan jobbágyok és zsellérek, pajeszos uzsorások voltak őseink.

És reménykedve keressük, hogy hátha találunk egy vallont a családfán.


Tartalom   Következő