Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 5. sz. (2005. május)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Tamás Tímea
Várakozás
kihegyezett ceruzával vársz – mondatra
terített asztallal – vendégre
vacogó foggal – autóbuszra
idegnyugtatóval bérre, állásra, időre
ó azok az idők csak jönnek mennek
a ceruza hegye csak kopik
fogy az étel
(borfoltos fehér damasztabroszt vonszol
maga után)
kopik a ceruza, hiába
nem találsz rá a szóra
a mindent feloldóra
pedig csak ő kellene
valahogy
és Neked
úgy hogy soha ne kelljen várnod
az ajtóban ácsorognod látnod
az elkésett időt ami itthagy ittfelejt
akár a cickány az érett búzaszemeket
vagy a nap a még mindig aranyló mezőt
vagy a szellem a temetőt
ott kucorogsz az idő közepén
terített asztallal és vársz
őt várod
négy sorba szeretnéd besűríteni
az egész világot
de nem megy nem lehet
ő elvitte már az eszedet