Nagy Attila
Angelus 93
(Vigyáznak rám is
Fekete biciklin kocogott el,
Lebegtetve a mondatot.
Fekete, nagy kalapján
Aranycseppekként ragyogott
A kora reggel, a szél.
A néger negyed ébredni kezdett,
S mielőtt szólna, a néger zenél...
– Az ámis lelke és a blues –
Álltam a kocsi-áradatban,
Megalit-nyugodtan s mégis megzavartan:
Soha ezt a magányt, ezt a józanságot!
Kompjúter-táplálta léptem
Tenyérnyi zöldre vágyott.
De hol van már a reneszánsz
Toszkán ege és koloritja?!
Őrült szerelmek tisztasága?
Nyújtsd a nyelved: rá pénzt helyeznek,
S otométként dőlsz a sárba...
Az ámis lelke és a blues –
Mint akit kézen fog az álom,
S vezet az Időkön át:
Megláttam én is Jákób angyalát,
S lett házam, hazám és barátom.
(Vigyáznak rám is
Égi alteregók.)