Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 7. sz. (2004. július)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Tompa Gábor
Alku
A múzsám becsapta az ajtót,
s beküldte kulcslyukán az ihletet.
Az meg megszállta, mint por a házat,
órákig ittrekedt,
költők hátából fon szakajtót,
nincs benne alázat,
nem tudja, mit lehet.
Ablakom előtt villan a villám,
döng a szél a tetőn.
Múzsám marcona csókjait innám,
mivel a szeretőm.
Macska harákol –
készül a zápor –
s lelkemet nyomja a kétely.
Borotvaélen
álmomat élem:
itt a határ milliméter.
Mennyei dézsa, mit tegyek,
hogy egyszerre kint és bent legyek?
Múzsám odakint ázhat,
idebent szigorú metrum, szabályzat
osztja a verseket.
Bejönne már, de odavan az ihlet.
Maradnék még, de elveszítem őt.
Káposzta kecskét nem melegíthet:
kint felejtem az angol esernyőt.
Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 7. sz. (2004. július)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret