stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Mario Wirtz

Steglitzi metamorfózisok

1.
"Hogy s mint lehet kibírni a te Steglitzedben?"
kérdik korábbi kreutzbergi háztulajdonosaim,
kik magukat még mindig
vad éveik Molotov-koktéljával
fűtik.
Kajszán nevetnek, mikor a hátsó udvar
nyírfáit
mutatom nekik.
"Paradicsom az nyugdíjasoknak és tetszhalottaknak!"
gyalázkodnak a fővárosprofik
Prenzlauer Bergből,
melynek csúcsain éjjelente őrültségeiket
ünneplik.
"Itt lakott Kafka egy ideig",
kérkedem,
mintha ezekkel az idegen tollakkal
kidíszíthetném fészkemet.
Barátaim vázákat és hamutartókat ajándékoznak
lakásavatóként,
vodkát és bort,
miután zegzugaik mítosza mögé
gyorsan eltűnnek.
Vázáikat virágokkal rakom tele,
hamutartóikat a nap óráival,
melyekben kissé idegesen öregedni sietek.
Lehet, Kafka miatt van,
hogy reggelente a fürdőkádban
krokodillá változom,
fogaim még elég élesek,
fekete-fehér zebracsíkos időkre
fenem,
és felfalom a fiatal éveket,
csak egy káromkodó zsivaj
marad gyomromban belőle,
míg vízmentében, -ellenében
tovább lapulok,
és szemlét tartok
jövő után keresve.

2.
A késői napok feletti eget
novemberben is
kékre iszom,
és felhőkből a matrózok
álmaimba dőlnek.
Álomhajó inog a vizeken,
és tartja iramát.

3.
Muthesius, az építész, kiről az utcát
elnevezték,
nem építette azt a tornyot,
melyben én lakom,
csigalépcsőin ritkán megyek föl
ingatag életembe,
magasságiszonyban
éjjelek, napok,
hamar telnek,
mintha az egész csak álom volna.
Mindenek fölött
az alvás
felhőtengerbe
vetette horgonyát.
Ki engem keres,
jelzőtűz
irányát mutatja.

(...)

7.
Hét fehér holló
köröz az alvás felett,
álmomban testvéreimnek
asztalt terítek,
éjről éjre várok,
tudom, varázsfüvet
keresnek nekem,
mindennek kezdetét
reggel
párnám mellett
fehér pihét
találok.

(...)

9.
Fenébe az idegennel,
ki az én nadrágomban
járja az utcákat,
és minden kirakatnál
könyörögve kéri,
figyeljem,
erőszakosan
lopódzik utánam,
hülye pali,
földalattin mellém
ül,
és üvegesen figyel,
én behunyom szemem,
úgy teszek,
mintha észre sem venném.

(...)

11.
Semmi esetre sem épült
biztos helyre a ház,
ideiglenesen
ragyog
az évek alapja,
semmi nem örök,
törékeny falakon
tükröződnek
elmúlt napok,
csalóka szép képek
egyetlen pillanatra.

12.
Lábam alól a talajt naponta
elveszítem,
és nincs többé félelem,
szemeim előtt
felemelkedik a ház
és máshová megy,
mandarinfa,
mely alatt egyszer álltunk,
gyümölcseit
bedobálja nyitott ablakán,
és nyár közepén
gyerekkorunkból
havazik
a ház tetőzetére.

13.
Hol tegnap házak álltak,
ma tenger csobog
más tengerek felé,
nem támad vihar
elfolyt évek miatt,
elmerült városra
senki nem emlékezik,
sirályok kiáltása
a halaké.

(...)

15.
Steglitztől nem messze van a Grunewald-tó.
A város minden zegzugának kutyája
itt sétáltatja hölgyecskéit, uracskáit,
póráz nélkül idomított kétlábúak
állati öntudata
hamar győzedelmeskedik,
wilmersdorfi asszonyság dühösen
villogtatja fogait,
amint a spandaueri túl közel jön,
neukölni munkás pisilve kijelöli
felségterületét,
míg dahlemi exhibicionista
egy másik fánál
reménytelenül mutatványozik,
Oszi Veszit harap,
és fordítva,
schönebergi
szőrös környezetvédő
bundáját borzolja
zehlendorfi irha előtt,
szaladó lihegve biciklizőket
szaglász,
charlottenburgi sznob
oroszlánt lovagol,
valaki mérgesen ugat
mobiljába,
miközben kutyák
élvezik a tájat.

16.
Öreg boszorka az előházban
éberen figyel
függönye mögött,
ezúttal ne verje át
Jancsi és Juliska.

(...)

19.
Félénken
hagy nyomot minden lépés
a Tejúton,
végtelen űr előtt
halandók oldalán ver
szívem,
tökrészegen
fekszem ágyamon,
és sorsomat
kutatom.

(...)

22.
Kedvedért
Zeuszt játszottam,
öntelten
éveimmel szemben dacoltam
és beleugrottam
minden formába,
mely téged csábított,
persze hogy fárasztóak
ezek az átváltozások,
és te rémülten bámulod
az öreges idegent,
ki reggel
ágyadban
melletted.

23.
Valaki szenvedélye
tüzet lehel
álmainkba,
még egyszer
dürög
a vörös kakas,
utána másik
felünkre fekszünk
és elfeledjük
ezt a történetet.

(...)

25.
Holdtöltekor
minden jó szellem
elhagy minket,
levedlett bőreinket
kutyák elé vetjük
eledelül,
veszettség
üt ki a városban,
átváltoztunk,
az egészre rá se
bagózunk.

26.
Nincs az összes csészéje
a helyén,
itt így mondják,
bár lehet, hogy csak
második otthonában
van rá szüksége,
fellegekben,
nem mindenkit hív meg
légvárába,
magasan
mindenek felett.

(...)

28.
Földgolyót
mennytornyok
csillag irányába
rúgja,
míg alszik,
egészen közel
van
az Öröklét
kapujához.

29.
Álomban
mellkasából
kitépte szívét
és mennyek kapujára
szegezte,
mely zárva maradt,
mintha nem is
azon kopogtatna
ősidők óta.

30.
Az elmúlt évek
kézállásban
jönnek felém
könnyelműen imbolyogva
a másik oldal felé.
Az egész mintha csak játék
éveken
be és ki –
ezek a kiszámíthatatlan nemzedékek
lábaikkal
egyensúlyozva
megszámolt órák súlya
ég felé,
míg a száj
földre hajlik
és szólja
az elmulasztott időt.

31.
Álmaimból visszatérek
– ígérik a vándormadarak,
és útjaikra
magukkal visznek.

Domokos Johanna fordítása

Tartalom


+ betűméret | - betűméret