stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Julia Sohn-Nekrasov

Berlino
berlin

Berlin számodra fiókokkal teli város – idegességgel elárasztott, pattanásig feszített és duzzadtan lüktető. A város, mely nem igényel több megerősítést.

Mi természetesen – már nem kéz a kézben csigalépcsőkön vagy kőlépcsőkön haladva – vágytól vágyig baktatunk. Öltözködünk – étkezünk – nem gubbasztunk – betoppanunk kávézókba – bárokba: helységekbe, zsúfolásig tele tébolyító, ámde korántsem félresikerült magaviseletű tölteléktársasággal.

Újra és újra, amott is egymagamban üldögélek – és figyelem a vörös ruhás nőt – Anita Berbert, ki oly szívesen kilépne az őt ábrázoló festményből – légies lépcsőkön a portréból, és elmesélhetné nekünk, milyen is volt a húszas években – milyen is volt a húszas évek Berlinje. Valószínűleg nem tűrné mások hallgatózását – végül az emberek túlélték e korokat – így hát szívesen hallgatóznak. Éppen ezért marad meg inkább Dix Otto karjaiban – és onnan fúrja magányos tekintetét a lazán pöfékelő társaságba.

Ebből a vendéglőből is – továbbűznek engem – magas ívben, ki az éjszakába – nem mintha mások kárára innék, hanem mert egyszerűen így tetszik nekem. Mert én tajtékzó hévvel jobbítani szeretném a világot, annak rendje és módja szerint, könnyekkel és idézetekkel, magunk, kedvesem, ellentmondásoknak kitéve – és én mindahányszor tudni szeretném, ki-ki hogyan vélekedik minderről. Csak alig egy ideje az utcán, ismételten bevegyülni kényszerülök ezernyi kimunkált berber-szőnyeg szövevényébe. Csakis amikor a levegő búcsút int és a legutolsó vendég esküdözik, amikor eme téves eskü gesztusa lépcsőfordulóra lép – akkor következik el az odébbállás ünnepélyessége. Akkor – csakis akkor.

A Savigny téren fekszem, hörögve és fásultan: – Fiatalasszony, kérem – hallja – SEMMIFÉLE kapcsolat... Pótjárat.

Értetlenség zugaiban – állok, akár egy kavics, egy nőnemű kavics és elgondolkodom a kavicsokról... Sejtelem és jelenlét. – "Hé, fiúk" – szólok. – "Pótjárat!"

Tizenkettedmagukban vannak és hozzám lépnek. "Én javasolom, hogy" – szól az első – "eredeti – forgalom – ... – velünk tartasz?..."

A túlsó part szép, éppen, mert az a túlsó part... mert olyasmi, hogy szép, csak a távlatból létezik – naa... igen. Minden jót.

Taxival száguldanak tovább – lobogó ezüstsálaikkal.

Megemelem silány sálgyűrűbe bugyolált lábaimat, e nehéz kavicsokat – és nagyszerű iramban továbbillanok. Amott egy lépcsőn, az oltalom savanykás neonfényében – ül ő, egy fiatalember és egyenes tekintettel, fenntartás nélkül kérdi tőlem, adnék-e neki aprópénzt. Aprópénzt –.

Ücsörgünk és elfüstöljük a nagy és az apró pénzt. – Mialatt ő fáradhatatlanul meséli ördögi körének történetecskéit – szinkronban suttogok – valamit a kezekről – egy törékeny asszony oly elnyűtt kezeiről.

Madame Curie.

A kutya felpillant.

Mindhárman különböző céltalanságokba tekintünk.

Vagy nem beszélünk – vagy pedig mindannyian egy időben.

A kutya felpillant.

Hazamegyek.

Néhanapján van azonban úgy is, hogy testemen egy zöldségszínű textíliával lépést tartok a napi kötelezettségekkel – hogy egyáltalán létezem, bonyodalommentesen és szépen A-tól B-ig haladok – Aldi-Tüte a hátizsákban – melltarisznyában Picasso – szétküldendő üdvözletek, bal kézben egy Stabi-zacskó és – úgy egyáltalán – rendkívül ügyes vagyok.

"He!!?" "... Ön."

Én: "Hol a kutyád?"

Ő: "És a könyv – a Madam Curie-könyv. Szándékában állt elhozni nekem."

Hév-állomások – a kommunikáció viszály-almái –, a legszebb bár, csupa hűvös gúnyból. Berlan – Berlin – berlino.

"Berlin egy csodálatos KADEWE", hallom vélekedni az – ukrán – asszonyt – "az ember végre vehet magának egy ajakrúzst. Az ukránok szépek, tudod, szeretik a szépséget – tudod, nem hiúk. Szeretnek szépek lenni. A szegény ukránok céklát vásárolnak ajkaik igazítására. Megyek a Kadewébe."

Berlin – érdekes – schuede.

Gondolom – Evropeszkij annyit tesz oroszul, hogy – európai. Evropeszkij azt jelenti európaiul, hogy – adj még egy korty teát – épp csak egy korty teát, kincsem.

Kuti Enikő fordítása

Tartalom  Következő


+ betűméret | - betűméret