stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



DELEATUR

Tisztázó levelek

Az erdélyi olvasó is részletesen tájékozódhatott, mi történt az év elején a Magyar Írószövetségben. Először a Transindex számolt be az eseményekről, majd az Erdélyi Riport és a Krónika ismertette az egymást követő történéseket, megfelelő kommentárral, nyilatkozatokkal, levelekkel körítve. Az olvasó megtudhatta, mi állhat a kilépés és a bentmaradás hátterében.

Az egyik legszemélyesebb megnyilvánulás a kilépő Ágoston Vilmos hosszú vallomása az Erdélyi Riportban, amelyet öt erdélyi írónak címzett, válaszul azok levelére, amelyben bentmaradásukat indokolják, illetve felhívják a két tábor figyelmét, hogy fékezzék magukat, ne hallgassanak rossz tanácsadókra.

Ágoston személyes hangú levelet írt, keresztnevükön szólítja meg címzetteit, és a régi barátságot, a kisebbségi sorsközösséget megemlítve kéri számon, hogy levelükkel hozzájárulnak "a zavaros, szemfényvesztő, burkolt uszításhoz", hiszen "közös magyar érdekre" hivatkozva végső soron tétlenségre buzdítanak. Majd érvei egyikeként elhangzik a kérdés, miért nem képesek megérteni, mi folyik itt, miképpen mások megértették. És itt felsorolja a négy kilépő erdélyi író nevét, ám nem tudni, kinek a hibájából, a Riportban az egyik helyre bekerült egy kakukktojás, mégpedig Sántha Attila, aki egyébként a lap előző számában azt nyilatkozta, hogy neki nincs miért kilépnie, mert ő egyrészt nem tagja a Magyar Írószövetségnek, másrészt nem is érti, mi történik ott a Döbrentei-ügy kapcsán. Ez az apróságnak tűnő baki voltaképpen Ágoston egész levelét képes megkérdőjelezni, ugyanis szöget üt az olvasó fejébe, ha az egyik mondat ennyire pontatlan, milyen lehet a többi.

A hosszú Ágoston-levélre Kántor Lajos, az ötök levelének egyik megfogalmazója válaszol. Azaz nem válaszol, mert nem érzi magát megszólítottnak, már csak azért sem, mert ő nem kelt Döbrentei védelmére. Véleménye szerint Ágoston "félreérti a helyzetet, amivel frusztrációját éli ki". Érvelését azzal is megtámogatja, hogy utal a levél igazságtalanságaira. Azt írja, ő nem hiszi el Ágostonnak, hogy egy téves megnyilatkozás okán Mikó Imre életművét "ki kellene rekeszteni az értékes erdélyi hagyományok közül".

Ágoston valóban emlegeti Mikó szégyenteljes, antiszemita felszólalását a magyar Országgyűlésben, viszont semmi olyasmire nem buzdít, hogy őt vagy életművét ki kellene rekeszteni az erdélyi hagyományok közül. A "kirekeszteni" szót sem használja. Kántor, ha nem érti is félre Ágostont, fogalmazása félreérthető, ugyanis valószínűleg nem azt akarta mondani, hogy a bizonyos helyzetekben vagy bizonyos szájakból elhangzó gyűlölködő beszédet elnézéssel kellene kezelni, netán azt, hogy a mindkét oldalon meglévő "kirekesztő" törekvések valamiféle egyensúlyt teremtenek, és az jár el jól, aki középen marad.

Természetesen nem szeretnék, és nem is volt célom végeredményt hirdetni. Valószínűleg lesz még folytatása az írószövetségi ügynek. Mélységes mély a múltnak kútja, és ha egyszer felkavarodik, nehezen és csak sokára tisztul meg a vize.

Végh Tamás

Tartalom


+ betűméret | - betűméret