TÉKA
Olvasási stratégiák és azok lenyomatai
Kegyesség, kultusz, távolítás. Irodalomtudományi tanulmányok.Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2002.
A Gábor Csilla és Selyem Zsuzsa szerkesztésében megjelent antológia a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézetének támogatásával elkészült dolgozatokat tartalmazza. Időben a 17. század irodalmától a kortárs erdélyi magyar irodalomig terjedő periódusról van szó, és módszereiben is igen sokrétű kötet, ennek ellenére egy dolog igen erőteljesen megjelenik: az ideológiáktól való mentesség, ami egyrészt azt jelenti, hogy a tanulmányok igyekeznek gondolatmenetüket mindenféle ideológiától távol tartani, másrészt kifejezetten az ideológiák irodalomra gyakorolt hatását tárják föl.
A kötet három fejezete időben bontja föl a tematikát, az első (Kegyességi törekvések, irodalmi realizációk) a 17. század irodalmába mélyed el, a második (A XIX. század jelentékeny erdélyi lapjai) értelemszerűen a címben is jelölt századhoz kerül közel, míg végül a befejező fejezet (Foltok, kagylók, kolumbiák) az újkori, illetve a kortárs irodalmi irányzatokat és műveket vizsgáló tanulmányokat foglal magába.
De vegyük sorra a dolgozatokat. Gábor Csilla egy rendhagyó meditációs könyvet vesz elő, és annak magyar fordítását: egyfelől a hittartalom és a kifejezésmód közötti összefüggéseket vizsgálja az eredetiben, másfelől pedig mindezt kibővíti a fordítás nyelvteremtő, a kényszerűségből erényt kovácsoló módszerének leírásával. Luffy Katalin az új eszmék jelentkezésének idejét vizsgálja. Az eszmei paradigmaváltás formáit keresi meg, és a társadalmi változásokat is előidéző vallási megújulás kontextusában elemzi a születő szövegeket. Dregus Ágnes mondhatni direkt módon szembesíti az ideológiát az irodalommal. Azt követi nyomon, két kolozsvári lap (Magyar Polgár és Kolozsvár) története során, hogy a politika hogyan befolyásolhatja az irodalmat, illetve hogyan történik mindez fordítva. Török Zsuzsa az egyik fentebb említett lapnak, a Kolozsvárnak irodalmi anyagát átolvasva, az ideológia konkrét tipológiájának tükrében elemzi a nemzeti identitás és a liberalizmus korabeli jelentkezését. Ugron Zsuzsa szintén a sajtóhoz nyúl, és a korabeli, vagyis a 19. századi lapok anyagának feldolgozásával elemzi Mikó Imre pályájának azt a vonulatát, amely őt alkalmassá tette egyfajta kultusz megtestesítőjének. Balázs Imre József az erdélyi avantgárd irodalom feltárásához nyújt támpontokat, különösen a kevésbé ismert szerzők és művek számbavételével, mégpedig az expresszionista költészet fórumainak felleltározásával. Selyem Zsuzsa direkt módon nyúl az ideológiához, és elemzésében kimutatja az ideologikusan fogant és tovább éltetett kánonok bizonytalanságát és megkérdőjelezhetőségét. Gál Andrea hasonló tematikában írta meg dolgozatát a transzszilvanizmus alapszövegeinek metaforikáját vizsgálva. Török Ervin az ideológiák intertextualitásában véghezvitt hagyományértelmezésről értekezik, és kimutatja az ideológiamentességben jelentkező heves kritikai attitűdöt. Zsigmond Andrea Bodor Ádám szövegeinek szemantikai problematikáját világítja át, rámutatva, hogy a szónak jelentése sokkal tágabb lehet az értelménél. Virginás Andrea átfogó tanulmánya pedig a teljes romániai magyar irodalomra kínál fel olvasási stratégiákat, bizonyos kiemelkedő művekre fókuszálva mondandóját.
E kötet, illetve a benne feltáruló sokrétűség azt is bizonyítja, hogy az irodalom, amennyiben megszabadítjuk sallangjaitól, képes rávezetni olvasóit, hogy több szempontból, akár a módszereket is váltogatva közeledjenek hozzá. Egy ilyen közeledés a későbbiekben gazdagodáshoz, az érzékenység élesedéséhez stb. vezet, vagyis a kiindulópontba visszaérve, az érzékeny olvasó az irodalom gazdagításához járulhat hozzá. Szakszerűbben fogalmazva, a sokrétű tanulmányozás eredményezheti a káros ellentétek felszámolását, a széttartó folyamatok megértését, a merev szempontok feloldódását, a reflektálatlan fogalmak újragondolását és feltérképezését, a fehér foltok eltüntetését.
Nagy Andrea
