Páll Lajos
Emlékezés egy régi boltra
Nyit a bolt,nyit a bolt,
az egyszer volt,
hol nem volt,
csengettyűje
sárgaréz,
a pult mögött
törökméz,
minden csupa
félhomály,
csak Kovács úr
kiabál,
ő akarja
hallani,
mit szeretne
mondani.
Nyit a bolt,
nyit a bolt,
az egyszer volt,
sosem volt,
fönn a Futó-
domb fölött,
kajla eperfa
mögött,
hová fénysugár
téved,
az aranypor,
mint Kovácsné,
úgy reszket,
a homlokán
nagy szemölcs,
barna trópusi
gyümölcs.
Nyit a bolt,
nyit a bolt,
de merre van,
nem is emlékszem
nyomban,
arra sem, hogy
mikor zárt,
mikor mondott
csődöt, kárt,
mikor ültem
lépcsőin,
csakhogy szín volt,
csupa szín.
