Zakariás István
Átutazóban
csellengünk szüntelen nap éj fordulatokkerekén gördülök elfolyva színtelen
léhán elterülve tengert áhítozva
s előre ne vissza habokba merülve
a télben a nyárban határozottsággal
törődök nem mással e földi világban
űzzük a vágyakat egymásba torkolló
szűkülő táguló kergetünk álmokat
fetrengünk a porban jelölt nyomvonalon
öt sebből vérözön mennyben és pokolban
csak átutazóban tápláljon utamon
