Balási András
Fénykép
(behúzott hassal) a Garda-tó partján,elnyíló oleanderek alatt,
langyos szél, kék ég, egy-egy ködgomoly,
kézközelben a kedves s a hideg sör, párásodó pohár, mosoly az arcán,
hát igen, tökéletes pillanat,
s én (most figyelem!), figyelem, ahogy
létem kimerült malma semmit őröl. A háttérben pöfögő komphajó,
egy brutális szirt s a víz végtelen
arany békéjén (hallatlan!) egy hattyú. Önsajnálat nélkül (há!) mondható:
el vagyok veszve, (azt hiszem), hiszen
akkor sem. És most sem. És sohasem.
