Lászlóffy Csaba
Testamentum
Ha nem tudtok kimenni már a rétreelég az álomtalan éj emléke
az ágyban párnák közt halok meg mégis-
hite fekete rigóhang az ég is
a kerti ágyások ibolyakéke
nézzetek föl a margarétás képre
elég a láz s csontváz-anyánk emléke
a rossz a jó a makulátlan még ha
illúzió is csak mint a kerékre
ragadt gaz-ragyogás s zizegő széna-
sugár a holtvíz holdjának visszfénye
elődök közt sok őrült s árva flótás
gyülevész hadban mágus vagy kornétás
tekints le rájuk mint egy feneketlen
kútmélybe: nézd a homlokuk fedetlen
halottként is leszázalékolt-csonkolt
népség a betevő falat is gond volt
némelyik életében senki-orcák
mögül kifosztott szemüregű ország
gerjesztett gyökértelenség-kalandját
továbbadják-e komputer-halandzsák?
végső mámorban görcsbe rándult térdek
mint összeboruló rozsdától vérzett
fejfák ráncos vén faarcuk elfedve
s vad rángásokkal a prűd végtelenbe
kinyújtózkodni vágyó vérbe gennybe
alábukó sok szemérmetlen szentje
s mint bennszülött: a hely a nyelv a gének
kihívásait villogtató lélek
– ilyen lakása volt-e? – néz merengve
a hamuszín testű patkányveremre
s a ráadás még: a porral álcázott! kálváriák ripacs komédiások
felbugyborékol mint évezredes vicc
bűn és aranypénz s még a holt gerinc is
libabőrös lesz attól ami nincs már –
de nyitva tart egy szívkamrányi kincstár 2003. július 18.
