Lászlóffy Csaba
Ne keressetek benne elégiát
Az élet egyre rövidebb,már csak a hosszú nappalok;
bolthajtásokkal, kikezdett boltívekkel
még mindig incselkedő, öreg város,
ahonnan megszökni nem érdemes,
s ahol a nők soha sincsenek egyedül
és sokkal józanabbak annál,
mint amilyennek megálmodjuk őket. Egy kiszáradásra ítélt óceánmély-gödör,
melyből már nem lehet kiúszni
(a zavaros örvénylésből mi lett?),
az önmagát is felprédáló mohóság a
lehántott hús s a kifordított ész után
jobb híján cápagerinceket szopogatna. Halottaink rég kiléptek a kripta-
sötétségből és velünk képzelegnek.
Agyunk férgek sűrűjében vergődik.
A döbbenet már nem egyedi élmény, miszerint
a közönségesség mindig túltesz a tökélyen.* Minden könyv képlet,
minden könyv képtelenség.
Siralmas könyvtár, te kire maradsz? 2002. október 15. * W. C. Williams
