Lászlóffy Csaba
Szieszta
Mire a tenger ideérs tested rostjain rostokol
kihűl a kedv apad a vér
és sótlan leszel valahol
ott is hol cukorkahegyes
csontjaidból szopogatok
miközben körüllengedez
bús gyarmatáru-illatod kitaláció nem valós
vitorlavászon-fekhelyünk
nem kerti törpe: zord kalóz
lesz a fedélzetmesterünk
hangfogós mozsárágyúval
lődözünk minden délután
sziesztázó vad cáparaj
s tengeralattjárók után szórványban élünk pingvinek
zsúfolt komornyikszigetén
hol rozmárnyögéseidet
nemhogy szomszéd-fülek de én
sem hallom meg a maradék-
zabálás után éjszaka
én ki úgy hal(vad)ok beléd
mint lőtt vadba a vér szaga 2002. augusztus 28.
