Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 5. sz. (2004. május)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Ferencz Imre
Egy este Kányádival
(Hargitafürdő, 2003. július 13.)
Jó volt a bor
és füstbe ment
egy pakk szivar
s az alkonyat
éjbe fordult
szemerkélt hullt
az eső kint
aztán jó volt
fejed felett
az esőernyő
háztól házig
mert erdő itt
régen volt
még tanított Róth
s aztán Olga
innen nagyon távol
van a Volga
de te voltál
még azon is túl
hallgattalak
beszéltél mondtál
egy színes világot
összehordtál
láttál indiánt
láttál finnt
beszéltél dióhéjban
milyen volt
Rio de Janeiróban
(látod eközben kint
részeg fickók
rúgják a kaput
s amerre visz az út
kerítést rongál
a kisebbik Gál
s más
udvarodra
hajtja a kecskét
legelni
– ilyeneket kell itt
időnként
kibírni)
sok emléked ha
velünk megosztod
magadat azzal
meg nem fosztod –
szóba jöttek a "nagyok"
neked megadatott
ismerni
Mikót Mártont
Illyést Kóst
de kevés mondani
"szerencséd volt"
mert az ajtót a kaput
nem mindenkinek
nyitották ki –
amit megittunk
nem lesz abból ecet
lenyeltük
mint Jónást a cet
körültünk muslica
millió cseszle
holnap a kocsi
oda tesz le
ahonnan elkap a szórvány –
nem is kell neked
igazolvány
ott leszel délre
ahol harangozni kéne –
borunkból ne legyen ecet
Jónást is elnyeli a cet
mert amikor kellett volna
nem volt jelen soha
Ninivében –
2003. július 23.
A kivételes értékű életmű iránti elismeréssel s a szívünk szerint való emberhez fűződő baráti szeretettel, bajtársi kötöttséggel köszöntjük a hetvenöt éves Kányádi Sándort.
Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 5. sz. (2004. május)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret