Egy Falstaff-monológ

Mit tudtok ti, akiknek mindent szabad?
Hát ez az élet egy tivornya?
Túlzás. És e túlzásban kifakad
a kérdés húgyhólyag-mivolta.
Őrizni hónapokig a meleget, az illatot, a színt?
Vad szőrt szagolni képzelt hónok alatt,
becézni vért, vetélő kormot, a szétgyűrűző karmazsint.
Vigyázni, hogy kitartson majd a harmónia,
a szépsége a lopott pillanatnak,
de vágyadnak ugyanattól kell megóvnia
azt is, amit oda sohasem adnak.
De ha így is van, ugyan mit őriznek ők
rajtad kívül? Hogy látnak, hogy lesnek,
sápatag férfiak, de többnyire a nők,
majd mind egyforma halottak lesznek.
Hogy szapulnak, és megölnének egyetlen
órányi illatért, melegért, rímem!
Pegazus lábatlan, szárnyatlan, szegyetlen.
Nekik nincs más, neked meg ez a minden.