Archívum

Elmondanám, ha nem lennél

Lázár Bence András
2012. október

Ott kezdeném, öregek vagyunk.
A gyerekekből kettő maradna,
eltűnne a harmadik. Tél lenne.
Este csak. Ünnep. Te főznél,
mosnál, vasalnád az ingeim,
én  meg egész egyszerűen
csak dolgoznék valamin.

Elmondanám, ha nem lennél
te is: hirtelen haragú. Ott kezdeném:
öregek vagyunk. A szülőkből már
egy sem élne, urnákba szórnánk
hamvaik. Hinnénk valami hatalmasban,
imádkoznánk esténként, egészen
reggelig.

Elmondanám, ha nem lennél
te is: hirtelen haragú. Ott kezdeném:
öregek vagyunk. Te félig ősz lennél,
én egészen az, egymásra borulnának ráncaink.

Elmondanám, de titkolom. Közös
képünket két hete összetörted. Igaz,
megcsúszott az asztal, alatta a szőnyeg,
vagy éppen megrepedt felette valami.

Elmondanám, de titkolom.
Gyerekből kettő lenne, eltűnne a harmadik.
A szülőkből már egy sem élne, urnákba
szórnánk hamvaik. Hinnénk a hatalmasban,
imádkoznánk egészen reggelig.

Ott kezdeném: öregek vagyunk, hisz
visszafele még nem múlt el semmi sem.
De most ünnep van, és csend van,
és este van és tél. Ott kezdeném,
ha nem lennél te is hirtelen haragú,
elmondanám visszafelé, de fordulunk
az ágyban, és hiszünk valami hatalmasban,
egymásra borulnak majdani ráncaink,
és imádkozunk egészen reggelig.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.