Archívum

Idő (van) az anyagban, és ott akar valamit

Kis összefoglaló ef Zámbó István művészetéről egy kiállítása ürügyén
Novotny Tihamér
2011. szeptember

Ki volt és ki lett Zámbó István? – kérdezhetnénk hétszer magunktól, faggathatnánk őt magát, nyaggathatnánk az időt és az anyagot, mert „idő (van) az anyagban”, „és ott akar valamit”. Vizsgálhatnánk lényét, lényeinek, teremtményeinek szellemi természetét… Majd a következőképpen kergethetnénk, sorjázhatnánk, számolhatnánk a válaszokat hétszer egymás után, tananyagunk, vizsgánk eredményeként… Szóval ki volt és ki lett Zámbó István?

1. Zámbó Béla etesi pékmester és Kovanda Klára tanítónő második teremtménye, aki 1950. január 3-án már csecsemőként is (alanyi) fantasztának született Salgótarjánban.

2. A szentendrei Ferences Gimnázium kiugrott (alanyi) tanuló-fantasztája, majd 1966 szeptemberétől kecskeméti (alanyi) nyomdászinas-fantaszta.

3. Az edwinizmus gyermekdednek tetsző, ámde költői filozófiájának időtlen megalkotója, kiérlelője, éltetője és beteljesítője. Tehát egy XX. századi (alanyi) anabaptista filozófus-fantaszta, azaz: „Edwin”, „e”, „E”, (a négyszárnyú) „E/4”, „e-zi”, „Ze-fir” az „IDEGEN” (vagyis IDEG az „n-ediken”, az érzékenység „n-edik” fokára emelt IDEGn), „edwinista Edwin, aki flugomániás Flug”, azaz ef Zámbó István: egyszerűen csak Öcsike. Öcsike, aki 1967-ben lélektestvéri kapcsolatra lép Lugossy Lászlóval, aki „f”, azaz „Flug”, „2003 Vugyoárnéhány”, „fLL”, tehát „feLLhős” (fellegekben járó „lelkiűrhajós” hős), „flugomániás Edwin”, vagyis fe Lugossy László: egyszerűen csak Laca. Mert „az eltévedt napok a Napba néznek és megvannak”! És egyébként is: „az edwinizmus olyan zászló, amit olyan szél lobogtat, ami nem fúj”. És különben is: egy igazi „nalajázó nalajista” (lásd automatikusan és szürrealistán szövegelő szóalakvegyítő) csak egy Purgatórium(szerű) Klubban érzi jól magát, ahol felolvashatja Első (ámde örökbecsű) edwinista kiáltványát, mely szerint: „temessük el a valóságot, ami látszólagosságával hazuggá tesz minden formát! Biztosítsunk helyet képzeletünk végtelen lehetőségeinek! Kutassuk a megfoghatatlan dolgok szerkezetét! Vegyünk birtokba minden felületet, hogy növeljük ÚJ VILÁGUNK alapterületét!” – et cetera, et cetera… Ő az ÁRI, az Álomi Reményfűző Intézet főideológusa. Mindent összevetve: a lelkiűrhajózás és a kozmikus IDEGn-ség érzet, „a minden ugyanaz, másképpen” és a „Szerelem, Élet, Halál – valamelyik lekaszál” (alanyi) filozófusa. Mert ugye ki ne tudná, hogy „a koporsó fekete doboz, zárt rendszerű végtelen, örökös élet-halál-hajó, melynek előrehaladása süllyedés, süllyedése visszafelé haladás, visszafelé haladása emelkedés. A koporsóban egyetemes energia van, ha lukat fúrunk rá, az erő kiszabadul, és hidat ver az evilág és a túlvilág közé. A luk, a születés és a halál erotikus szimbóluma is. Az univerzumot és a végtelen ki-bejárást jelenti…”

4. Számtalan alternatív zenekari formáció (alanyi) alapító fantaszta-tagja a kecskeméti Heroin beategyüttestől a „Duna-kanyari” A. E. BIZOTTSÁG-on át a határtalan Intuitív Asszociatív Improvizatív Hangterápia és Transzzaj-balettig. És ugye jó, ha azt is észben tartjuk, hogy ez utóbbi alkalmi alakulat tagjai között megtaláljuk „azokat a földérzékeny űrutasokat, akiknek léte az űrben speciálisan bizonytalan, és akik ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a tisztaság gátlástalan önkifejezésének”. Mert „naivak vagyunk és álmodozók. Egyenesen a transzcendensből jövünk, mondhatnám: direkte. Energiánk a mély csend fészkében, egy éberségi gyakorlat – ez maga az Előre Létezés” – mondja művészünk lélektestvéri közös szerzőségben feLugossy Lacával egy szórólapon, 1993-ban.

5. (Alanyi) szürrealista költő-fantaszta, akinél mindig „az érzés az oka mindennek”, mert „minden anyag egy másikban van, és ott akar valamit”. Ő az, aki kamaszkorában ilyen sorokat vet papírra: „Mint megalvadt szurok / úgy folyt rám az éjszaka // kormos vérével / szívembe karmolva / minden titkát”. Egyik szabadvers-passzusában pedig így filozofál a nőkről: „Szeretem a nőket, szeretem testük terjedését, ami a férfi időhatárait sérti.

Szeretem azt az erőt, amit a női szépség jelent, és azt a mozgáskészséget, ami a hím-térbe behatoló nőstény szelleme. Minden lány metafizikus. Változó oltár vagy libidó-malom.”

6. (Alanyi) és mindenoldalú (performer, Fluxus, filmes, homokszobrász, valamint egy [alanyi] népművészeti ikonográfiát teremtő) képzőművész-fantaszta, tizenhat éves korától öntörvényű neodadaista és autodidakta alkotó, akinél ez a tudatos önkifejezés az „ösztönös és automatikus munkaterápiás tevékenység” ideológiája szerint realizálódik és működik.

7. (Alanyi) szervező-fantaszta, aki az első „csavargó-lét-tisztaságú” szentendrei Szabadtéri Tárlattól és a Duna-parti Első edwinista képzőművészeti táborozástól eljut a Vajda Lajos Stúdió 1972-es megalakításáig. Az underground VLS Pinceműhely működtetésétől a közmegegyezéses (?) 2002-es műcsarnoki jubileumi kiállításig. A Témagyűjtők Klubjától a szentendrei Kis Magyar Performansz Fesztiválokig. A téma az utcán hever amatőr keskenyfilmjétől a Jégkrémbalettig, valamint A tisztaság, fél egészség és a Rend a lelke mindennek című szürrealista játékfilmekig. A házi-zenélésektől a gigantikus Űrharmonikusok zenei happeningjéig (…) A Lehelet Rezervátum (no meg az előzetes letartóztatás) világából a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és a Munkácsy Mihály-díjig.

De mi már tudjuk, hogy a kezdet és a vég összeér; mert „minden (mindig) ugyanaz, (csak egy kicsit) másképpen”…

(Barcsay Iskola Galéria, Szentendre, 2011. január–február)

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.