Alkotótársak visszaemlékezései


BÁLINT LAJOS (1):

A magyar film kezdő idejének olyan rendezői között, akik külföldön is nevet szereztek, Fejős Pál volt az, aki a filmművészet jövőjét illetően a legmesszebb távlatokat látta és szenvedélyesen hirdette. Elképzelése nem közeli fejlődésre szóló volt, hanem messze jövőre tekintő. De ő maga lelkességében közelebbinek hitte céljai megvalósítását, mint ahogy a filmgyártás akkori állapota azt még csak elképzelhetővé is tette. Talán ez volt az oka, hogy később sikeres pályájáról váratlanul lemondott s a filmrendezést a tudós munkájával cserélte fel. Tehetségének és sokoldalú tudásának legjobb bizonyítéka, hogy azontúl dél-amerikai expedícióval és archeológiai munkájával az egyetemi tanárságig jutott el és életét néhány év előtt, mint a Wenner-Gren féle amerikai tudományos intézet igazgatója fejezte be.
Mikor a század húszas éveinek legelején a vegyésznek indult fiatal Fejős Pál filmrendezőként jelentkezett, általában bizony képzelgőnek, megvalósíthatatlan elvek hirdetőjének láttuk. Nem az első filmjei miatt, amelyek kénytelen-kelletlen alkalmazkodtak az akkori filmgyártás lehetőségeihez. Annál merészebbek és akkor fantasztikusabbak voltak azok az elvek és elgondolások, amelyeket hangoztatott. Bár nekem magamnak kevés kapcsolatom volt az akkori filmgyártással és a színház emberének némi féltékenységével kevés is volt az érdeklődésem, gyakran hallgattam végig azokat a vitákat, amelyeket film-kollégáival és egyéb művészekkel szenvedélyesen folytatott.
- A film mozgó kép, - mondotta. Legfontosabb követelése tehát a képszerűség. Nem a színház és a színészek begyökerezett és sablonos játékeszközeiből kell tanulnunk, hanem elsősorban a nagy festők képalkotásaiból. Rembrandt fény és árnyék megoldásaitól az impresszionistákig. Persze, ezt a célt végleg majd csak akkor tudjuk elérni, amikor már színes filmet forgathatunk. De addig is e fényképezés mai lehetőségei a fekete-fehér-szürke változatai épp elég bő lehetőséget nyújtanak arra, hogy a képszerűségnek ez az elsődlegessége érvényre jusson. A filmrendező így lehet igazán művész és a film műalkotás.
Persze akkor ezt még nyilván Balázs Béla és Hevesy Iván a filmesztétika útjainak első magyar kutatói is egyoldalúnak és magát az elvet utópisztikusnak láthatták. Magam tanúskodhatom azonban arról, hogy ezt a követelését már első filmjeibe amennyire csak lehetett, valamiképpen becsempészte. Egyik ilyen első munkái közé tartozott Puskin Pique Damejának megfilmesítése. Nem tudom, ki készítette el a film forgatókönyvét, de Fejős nagyon elégedetlen volt vele. Kijelentette, hogy nem tudja és nem is akarja megcsinálni. Engem szólított föl, hogy dolgozzam át, mégpedig nagyon sürgősen, mert el kell kezdenie a fölvételeket. Útmutatásul akkor is azt hangsúlyozta, hogy lehetőleg sok olyan jelenet legyen benne, mely ne csak az eseményeket és történéseket közvetítse, hanem artisztikus, képszerű megoldásokra adjon módot.
Néhány fölvételen részt is vettem akkor, s emlékszem, hogy miképp iparkodott valahogy ilyenféle hatásokat elérni. Pedig a primitív műterem, kezdetleges világítási eszközei és egyéb gyatra fölszerelése erre alig adtak lehetőséget. Negyven esztendő távlatában nem is tudom, hogy a film nyilvánosság elé került-e? Az archívum-adatokban, amelyek akkor itthon készült filmjeit sorolják fel a Fekete kapitány-tól a saját forgatókönyve alapján rendezett Pán-on át az Egri csillagokig, ez a film nem szerepel. Csak arra emlékszem, hogy ebben is, mint a legtöbb filmjében, felesége Jankovszky Mara játszotta a női főszerepet.
Alig három-négy esztendő után úgy látszott először hasonlott meg és szakított a filmmel. A Rockefeller alapítvány ösztöndíjával Amerikában, egy vegyészeti kutatóintézetben dolgozott. Ez a szakítás azonban nem volt végleges. Három évvel később a saját költségén készült Utolsó pillanat című filmjével jelent meg az Újvilág közönsége előtt. Ennek a filmnek sikere volt. Ezután egyik amerikai filmgyárnak egész sor filmjét rendezhette. Kevéssel utóbb pedig ő is követte a kezdő idők két neves magyar rendezőjének, Kordának és Kertésznek példáját és Dániában kötött ki. Itt, Hollywoodi filmjeinek jó híre alapján szíves fogadtatásra és sok munkára talált.
Néhány hét előtt a magyar rádió mutatta be Farkas Ferencnek, a Kossuth-díjas kitűnő zeneszerzőnek "Sirámok és vigasztalások" című új szimfonikus művét, amelyet alcíme szerint Fejős Pál emlékezetére írt és szentelt. Farkas Ferenc e késői és megható kegyelete a magyar film kezdeti idejének érdemes művésze iránt érthető. Fejős volt az, aki a fiatal, pályája legelején járó komponistát felfedezte és szóhoz jutatta. Készülő filmjének zenekíséretét és a zenekar vezetését rábízta. Ez a 30-as évek elején volt, amikor Fejős, bár csak rövid időre, visszatért Magyarországra. Külföldi tőkével itt rendezett néhány filmet. Mikor munkáját elvégezte visszatért (2) Dániai munkahelyére, fiatal zeneszerzőjét oda is magával vitte.
[…]
Fejős Pál távlati elgondolásai egyébként a filmmel szemben nem álltak meg a képszerű artisztikum ügyénél. Valami magasabb igényű szellemiséget követelt a filmtől. Olyan filmeket képzelt, amelyek mondanivalója és szellemi tartalma problémákat vet fel és elgondolkoztatni késztet.
- Ne elégedjünk meg ostoba vagy kevésbé együgyű történetek leforgatásával - mondotta egyszer még munkája legkezdetén nekem. - Lássuk be, hogy a film minden közönségréteghez eljuthat. Így egyik legfontosabb eszköze a műveltség és az ismeretek terjesztésének. Eljön az idő, amikor a film minden szokványtörténetétől mentesen a tudományos ismeretterjesztés egyik legfőbb eszköze lesz.
Ma már a filmnek ez a feladata majdnem a túlhaladott álláspontok közé tartozik. Ilyen céljainak és hasznosításának egy részét elvégzi, másrészt pedig átveszi a televízió. Erről persze akkor még Fejős csak nem is elmélkedhetett. De jól tudjuk, hogy előrelátását mennyire igazolták a tudományos kisfilmek, sőt nagyobb méretű filmalkotások sikeres eredményei. Igaza volt abban is Fejősnek, mikor ezzel kapcsolatban azt kívánta, hogy a történelmi időkben játszódó filmekben ne romantikus regényhősök kitalált történeteit, emberfeletti képességekkel diadalmaskodó kalandjait nyújtsák a közönségnek, hanem igazi történelmet. Az igazi történelem épp elég izgalmasan érdekes anyagot szolgáltat, regényes hősködések nélkül. Ő volt az egyébként, akitől először hallottam, hogy szíve vágya lenne egyszer egy shakespeare-i tragédiát filmesíteni. Milyen hosszú idő telt el azonban, míg az első igazán történelmi film megszületett.
Ez a hosszú várakozás, míg elgondolásai csak töredék részükben is teljesültek, lehet végső oka, hogy elkedvetlenedve otthagyta a filmet, amely akkor szinte szöges ellentétét kívánta tőle annak, amiben ő a film művészi és kulturális feladatát látta. Nem véletlen, hogy kiábrándultságában a filmet a tudománnyal cserélte fel. Úgy látszik, hogy eredetileg is tudományos érdeklődése sikeres filmjei idején sem szűnt meg.
Az már nem a filmtörténet lapjaira tartozik, hogy Fejős Pál nevet és hitelt szerzett tudományos pályáján is. De a magyar film kezdő idejének emlékezetes alakjaként kell számon tartani, nem csak azért az általa megvalósított néhány filmért, amelyek között szép sikerűek is voltak, s amelyek egy-egy részletében már magukon viselték elgondolásainak nyomait. De kár volna feledésbe menni annak, hogy ki volt az első, aki világviszonylatban is, a megadott lehetőségeken túl, olyan messze perspektívában látta a film jövőjét, aminek megvalósításához csak a legutóbbi évtized filmjei jutottak el.

PALOTAI BORIS:

Nagyon fiatal, ismeretlen költő voltam Kassán, amikor Keleti Márton rendező-asszisztens felhívott, felkutatva címemet, s a legnagyobb csodálkozásomra arról értesített, hogy Fejős Pál, Amerikában élő magyar rendező olvasta a budapesti Toll c. lapban megjelent "Munkanélküli a moziplakát előtt" című versemet, amely azért ragadta meg különösképpen, mert rendkívül vizuálisnak találta, és arra gondolt, hogy bizonyára tudnék filmet írni. Jöjjek azonnal Budapestre. Fejős Pál nevét és filmjeit csak hírből ismertem. Hívására Budapestre utaztam, hogy felkeressem az akkori Hunnia-stúdióban. Azzal fogadott, hogy sürgősen írjak neki szinopszisokat. Fogalmam sem volt, mi egy szinopszis. Ezt a szót akkor hallottam először. A beadott téma-vázlataimat nagy érdeklődéssel olvasta, s az egyikre azt mondta, emellett maradunk, ez valamelyest hasonlít a "Munkanélküli a moziplakát előtt" c. versemre, ezt tovább lehet fejleszteni. Soha életemben nem dolgoztam olyan izgatottan, mint akkor, izgatottan és tele kétségekkel. Végre elkészült a Sonnenstrahl (Mégis szép az élet) forgatókönyve. De akkor még hátra volt a producer.
Egy hónap múlva sürgönyt kaptam Kassára, hogy vegyek részt a bécsi forgatáson a Sascha-gyárban. Két hetet töltöttem ott. A film négy nyelven készült. Az óriási sürgés-forgásban szinte elvesztem. Fejős kíméletlen volt önmagával szemben. Mindent eljátszott a színészeknek, miután előzőleg ízekre szedte a jeleneteket. Újabb és újabb megoldásokon törte a fejét. Fáradhatatlan volt. Késő éjszakáig vitatkoztunk a másnap forgatásra kerülő jeleneteken. Komoly problémát okozott, hogy a francia Annabella anyanyelvén kívül nem tudott más nyelven. S így újabb feladat hárult rám; Annabella jeleneteit lehetőleg "dialógtalanítsam" és minél képszerűbb megoldásokra törekedjem. S miután a film minden jelenetében szerepelt Annabella, egyre-másra omlottak össze gondosan felépített dialógusaim. A bemutatón aztán kiderült, hogy a kevés beszéd a film egyik pozitívuma. A Sonnenstrahl Pesten megbukott. De nem akármilyen bukás volt ez, a közönség egyik fele a Marx-udvarbeli jelenetnél tombolt, fütyült, másik fele pedig éljenzett, tüntetett mellette. A rendőrségnek kellett beavatkoznia, fenntartania a rendet.
Úgy döntöttem, hogy egyelőre az irodalomnál maradok.

FARKAS FERENC (4):

1932-ben a Tavaszi zápor zenefelvételeit készítettük. A kísérőzenét Angyal László és Vincent Scotto írták, én a zenekarban játszottam. Fejős nagy Respighi-rajongó volt, s hallotta, hogy én nála tanultam Olaszországban. Talán ennek köszönhetem, hogy Ítél a Balaton c. következő filmjének zenéjét velem és a már beérkezett Vaszy Viktorral, az egyetem énekkarának akkori vezetőjével íratta, aki egyben a kórusokat is vezényelte.
Az Ítél a Balaton filmzenéjének komponálása érdekes feladatok elé állított. A cselekmény - Mihály István írta, s egy falusi Rómeó és Júlia története volt - népzenei elemek felhasználását kívánta. Számos népdal mellett ebben a filmben szerepelt először az azóta Kodály Zoltán feldolgozásában híressé vált Kállai-kettős. Hagyományos dallamait a filmen persze cigányzenekar játszotta. A két ellenséges család egyidejű szüreti mulatságát két népdal kísérte, melyek egyidejűleg hangzottak, hol az egyik, hol a másik dominált. A balatoni vihar képeit is kórus kísérte. Kitűnő színészekkel dolgoztunk: Csortos Gyulával, Páger Antallal, Mindszenthy Máriával5. Az egyik főszereplővel, Elekes Ernővel azóta sem találkoztam, tudtommal az egyik budai eszpresszó főpincére.
A Sonnenstrahl (Mégis szép az élet) forgatásán az első mozzanattól kezdve részt vettem. Fejős ezt a filmjét igen nagy költségvetéssel készítette négynyelvű változatban. A forgatókönyv számára csak kiindulási pont volt, színészeivel sokat próbált, gyakran improvizált. A Bécsi Sascha műtermeiben forgattunk, s a külső felvételekhez a stáb az azóta elpusztult Kobenzel kastély-szállóban lakott.
Ugyancsak Ausztriában készítettük a Frühlingsstimmen-t (Tavaszi hangok) Oskar Karlweiss-szel, Szőke Szakállal és Adela Kernnel a főszerepekben, s a film zenéje Johann Strauss melódiáira épült.
Mielőtt a következő, Dániában készült filmjeinkről beszélnék, hadd emlékezzem meg arról a felejthetetlen tengeri útról, amelyet 1934-ben Fejőssel, Lothar Wolf vágóval és Sidney Robbins amerikai orvos barátunkkal tettünk a Földközi-tengeren. Egy hónapot töltöttünk egy teherszállító hajó fedélzetén. Fejőst mágikusan vonzották a régi, patinás városok, fáradhatatlan volt megismerésükben. Ebben az időben már komolyan érdeklődött a régészet iránt.
Amikor ősszel, budapesti lakásomon csengett a telefon, a Flugten fra millionerne (Menekülés a milliók elől) dániai felvételei már befejeződtek. Közös munkánk során ez volt az első eset, hogy a már megvágott, kész filmhez - melyet Koppenhágában vetítettek le nekem - komponáltam a zenét.
Fejős filmjeit a közönség nem mindig értékelte, talán mert dramaturgiájuk, képi kifejezésmódjuk meghaladta a kor igényeit. Mi tagadás a Menekülés… nem érte el a várt sikert. Ennek elsősorban anyagi következményei voltak, s Fejős arra kényszerült, hogy egyszerre két filmet forgasson, az eddigieknél jóval alacsonyabb költségvetéssel - néhány díszletet mind a két filmben felhasznált -, rövidebb idő alatt. Így készült párhuzamosan a Fange Nr. I. (Az 1. számú fogoly) és a Det gyldne Smil (Az arany mosoly). Az előbbit különösen szerettem. A kitűnő vígjáték arról az utolsó fogolyról szólt, akinek bűnei már régen elévültek, de nem szabadulhat, mert fogvatartásától függ a rendőrség s az egész hatalmas bürokratikus apparátus létezése; tejbe-vajba fürdetik, s ő visszaél helyzetével.
A Det gyldne Smil volt az utolsó játékfilm, amelyet Fejőssel együtt készítettünk, Fejős már korábban is érdeklődött a történelem előtti primitív művészetek iránt. Most Madagaszkárba ment, hogy az itt élő törzsek életét, szokásait, művészetét filmszalagra rögzítse. Mintegy huszonöt madagaszkári dokumentumfilmet kellett kísérőzenével ellátnom, nem volt könnyű feladat, de a berlini fonogram archívumában talált madagaszkári dallamok nagy segítséget jelentettek.
A dokumentumfilmek közül egy sem jutott el Magyarországra.
Tudomásom szerint Madagaszkár után Fejős Pál Sziámba, majd Dél-Amerikába ment, azután az Egyesült Államokba. A régészet, majd az antropológia kedvéért végleg felhagyott a filmezéssel. Utoljára röviddel halála előtt az ausztriai Burg-Wartensteinben találkoztunk, a Wenner Gren antropológiai tudományos alapítvány osztrák központjában. Fejős volt ennek az alapítványnak az elnöke, s ezt a csodálatosan berendezett és felszerelt központot is ő hozta létre. Bár hosszabb ideje betegeskedett, energiája, kezdeményező kedve a régi volt. Sokoldalúsága mellett talán ezt a mindig újrakezdeni tudást, kiapadhatatlan életenergiát csodáltam nála leginkább.
1963-ban, New York-ban bekövetkezett halála emlékére "Gyász és vigasz" című zenekari darabommal adóztam.

1 Eredetileg megjelent: Nyugat, XXV évf. 1932/24 (december 16.).
2 Fejős ekkor Ausztriába ment, ahová valóban magával vitte Farkas Ferencet, Dániába pedig csak ezután, 1934-ben ment elsőízben. Ott három filmet forgatott, melyek zenéjét szintén Farkas Ferenc komponálta. (Szerk.)
3 Eredetileg megjelent: Filmkultúra, (Premier Plan). 1967/6. 55-56. p.
4 Eredetileg megjelent: Filmkultúra (Premier Plan),1967/6. 56-57.p.; Lásd még: Magyar filmesek a világban. Bp. 1996. Magyar Filmunió. 174-175. p.
5 Az összes korabeli forrásokoban Medgyessi Mária szerepel.