Lajta Andor

A magyar filmlaboratóriumok története
1901-1961

( Előzmény Filmspirál, 24-25. számában.)

Olympia Filmgyár és Filmlaboratórium

Zsitkovszky 1921-ben adta el hét évvel előbb alapított és komoly alapokra fektetett filmlaboratóriumot a Rákóczi út 78. alatti Schwarczenberg és Társa Rt.-nek. A cégnek több tulajdonosa volt, filmpolitikai expanziója egyre hatalmasabb lett. Évente forgatott 2-3 filmet, rengeteg külföldi filmet hozott az országba. Célszerűnek is látszott a laboratórium átvétele, amelyben ezen kívül a többi, laboratóriummal nem rendelkező filmkölcsönző vállalat munkálatait is elvállalhatta. Hiszen a húszas években is kb. 30-40 filmvállalat működött Budapesten, ezeknek nem volt érdemes külön-külön laboratóriumot építeni, berendezni, és így érthető, hogy ezekben az években 6-8 filmlaboratórium nagyon szépen "megélhetett". Erre számított a Schwarczenberg cég is, amikor 1921-ben folytatta a Zsitkovszky-alapította filmlaboratórium működését. Igazgatójául a vállalat egyik társtulajdonosának, Guttmann Manó fiát, Guttmann Károlyt tették meg. Ebben a laboratóriumban dolgozott mint vezető Temelák-Tarján Ferenc, aki később a Kovács és Faludi cégtől történt kiválása után, a mai Lumumba utcában** megalapította a ma is fennálló fényképészeti műtermét. Itt dolgozták ki a Deésy-rendezte Petőfi-filmet, hiszen ez a film a Schwarczenberg és Társa cég filmkölcsönzőé volt. A filmlaboratórium gépi felszerelése nagyjából azonos volt az akkori budapesti filmlaboratóriumokban bevezetett berendezésekkel, helyesebben a Zsitkovszky-féle berendezés bennmaradt az üzemben. A filmlaboratórium 1924-ben megszűnt, a berendezés ismeretlen helyre került.

**( Azóta ismét Róna utca. (A szerk.) )


 

A magyar némafilm-korszak ismertebb operatőrjei
Ülő sor: 1. Adler Miksa, 2. ismeretlen. 3. Berendik István, 4. Vanicsek János
Álló sor: 1. Virágh Árpád, 2. Gasser Ljos, 3. Karbán József,
4. Altmayer Apáti István, 5. ismeretlen


Arany Filmlaboratórium

Arany Ferenc az ismert és közkedvelt filmoperatőrök közé tartozott. Szeretett önállóan dolgozni, ún. egyéniség volt, aki nem tűrte maga fölött a béklyókat, a parancsoló és utasításokat adó főnököt. Leginkább saját számlájára, egyéni szerződések alapján vállalt munkát. Felvételei jók és szépek, a filmkritika mindenkor elismerte Arany képességeit, művészi meglátását és elgondolásait. Mindezekre a dicsérő szavakra Arany büszke is volt, sőt sokszor túl büszke is és egy kevéssé összeférhetetlen. (Ami egyébként az 1912-1928 közötti években élt filmszakmai emberek jellegzetes tulajdonsága volt.)

Az Arany filmgyár elnevezéssel először 1922-ben találkozunk, amikor Arany átvette a Goldstein-féle Pathé-filmlaboratórium irányítását saját számlájára. Goldstein Leo filmvállalat képviselte Magyarországon a francia Pathé-filmgyárat. Az udvarban rendezett be kisméretű laboratóriumot. A bejárat az akkori Ferenc József rakpart 26-ról és a Molnár utca felől nyílt, rendszerint azonban a Molnár utca felől mentek be az Arany-féle laboratóriumba. A szokásos munkákat vállalata: feliratok készítését, ez volt a főmunka és a filmszkeccsek hívását, kopírozását, reklámfilmek készítését és általában mindenféle "időszerű" munkába fogott. Egyik hirdetésében - Filmművészeti Évkönyv 1923. évfolyamának 210. oldalán - ezt olvassuk: "Régi filmekből újat készítünk". Ezen ma ne mosolyogjunk, ez nagyon komoly ajánlat volt: a régi, elhasznált filmek zselatinrétegét Arany lemosta és új emulziós réteggel vonta be. Ez akkoriban nagyon divatos és Európa szerte használt és bevezetett eljárás volt. A háború utáni kontinensen nyersfilm hiány mutatkozott, a szegénység is mindenütt lehetetlenné tette a komoly és nagyszabású munkát, így úgy segítettek az emberek magukon, ahogy tudtak. A prágai Recene egész Európában hirdette az ún. Recene-eljárást, ami a Regenerierungs-Verfahren rövidített formája. Arany, ez az ezermester, nagyon ötletes és találékony fiatalember - akkoriban 31-32 éves volt - szintén "felvállalta" a regenerálást, az újraemulzionálást, és ezért hirdette ezt, mintha a "régi filmekből újat készítene", ami ma úgy hangzik, mintha pl. két Cowboy-filmből egy burleszk-filmet állítana össze. Nem, ez komoly, szegényszagú filmpótlék volt, ez dívott erősen Bécsben, Prágában, Varsóban és talán egy ideig Münchenben is. Amikor a viszonyok Európában konszolidálódtak, a regenerálási eljárás is kimúlt, kiment a divatból. Arany Berlinbe költözött, ott mindenféle munkával foglalkozott. Charlottenburgban lakott albérletben, kijárt a filmgyárakba, tánccal és rádióval is kezdett foglalkozni. A későbbi években hazatért, itt-ott kapott felvételi munkát, a magyar filmgyártás leállása után még egy ideig a Corvinban vezette az eléggé elhanyagolt filmlaboratóriumot, majd onnan is elkerült. Ezután ismét rádiókészítéssel és tánctanítással foglalkozott, majd feltalálta a dukkózást, és ez volt a kenyere egészen 1950-ig.

A némafilm-korszak hagyományos laboratóriumi berendezései



Előhívóterem

 

Kopírterem

 

Keret-filmmosó (rámafilmmosó)

 

Szárítóterem


East Newsreel Agency Laboratórium

Dr. Pálosi Ervin főiskolai tanár volt Egerben. Nagyon szerette a fényképészetet és rajongott a filmszalagért is. Pálos dr. azzal a nagyon szép gondolattal foglalkozott, hogy saját vállalkozásában magyar etnográfiai filmfelvételeket készít, mert azokat külföldön is nagyon keresték. A gondolatra úgy jutott, hogy egy alkalommal egy zártkörű előadásban, amelyen Horthy Miklós is részt vett, nagyon szép és ízléses svéd tájképeket mutattak be. A vetítés után Horthy Miklós a tőle megszokott "magyarsággal", vagyis rosszul kiejtett, németesen hangzó szavakkal megkérdezte a körülállókat, miért nem készítenek itthon is hasonló magyar filmeket. Ez a gondolat késztette azután Pálosi doktort, hogy a Kossuth Lajos utca és a Magyar utca sarkán lévő épület félemeletén a fent megnevezett filmvállalatot megalapítsa. A vállalkozás idegen elnevezése is arra utalt, hogy Pálosi inkább a külföld felé gravitál filmjeivel. A filmvállalat műszaki tanácsadója és vezetője Somkúti István, a neves filmoperatőr lett, aki akkor már igen gazdag szakmai tapasztalattal rendelkezett. Somkúti István közreműködésével berendezték a Bajnok utca 13. alatti ház alagsorában a filmlaboratóriumot. A berendezést Liedl Gyula jónevű budapesti filmtechnikai üzeme szállította, ő konstruálta a szükséges felvevőgépet a hozzávaló állvánnyal és a teljes laboratóriumi felszerelést is. A laboratóriumba felvettek néhány ismert nevű laboránst, míg a fényképészeti munkálatokat Kaulich Rudolf fényképész vállalta, aki akkor még a filmhez nem értett. A filmfelvételeket Altmayer (Apáti) István kitűnő filmoperatőr készítette a magyar vidéken, főleg népviseleti felvételeket forgatott, mert Pálosi dr. erre kívánta a fősúlyt helyezni. Altmayer a vidék különféle lakóinak népviseletét és népi szokásait vette fel. Mindezeket a filmmétereket a saját laboratórium dolgozta fel.

A Bajnok utcai laboratórium itt-ott német bérmunkát is kapott, ezt is jól és kifogástalanul végezte. Akkoriban készült a Balaton mellett Garas Márton rendezésében a Colombus c. film és a "musterig" minden laboratóriumi munkát itt végeztek.

A kopirgép Liedl-féle összeállítású volt, míg a fakádas hívókat a Szegedi-féle asztalosműhely készítette, amely ezen a téren specialista volt Magyarországon. Két szárítódobbal dolgoztak, amelyen egyszerre 400 métert tudtak feldolgozni. Egy-egy hívórámára 40 métert feszíthettek ki. A laboratóriumban dolgozott Somkuti is, Kaulich is. Három emlékezetes riportfilmet forgatott a vállalat, amelyek közül kettőt sikerült a Filmarchívum számára megmenteni. Az egyik a Horthy-féle hadsereg baranyai bevonulásáról szólt, míg a másik a soproni népszavazás eseményeit örökítette meg. Feliratokat is készítettek a laborban. Az East Newsreel 1923-ban szűnt meg.

Magyar Film Iroda

Magyarország filmlaboratóriumi történetében a "gazdag" vállalat szerepét a Magyar Film Iroda, röviden MFI játszotta. Gazdag szülőktől ered, pénz volt elég, részben szakértelem is persze kizárólag a kitűnő dolgozók között és a politikai közvélemény kívánta anyagiak ennél fogva mindenkor rendelkezésre álltak. Hogyan jött létre, mi
képpen alakult meg az MFI, érdekes filmtörténeti eseményszámba ment a húszas évek elején.

A Bethlen-kormány elnöke, gróf Bethlen István egyik jó barátja, Horthynak is régi kedves komája volt Kozma Miklós huszárőrnagy. Amikor a húszas évek elején a Horthy-féle Nemzeti Hadsereget átszervezték, igen sok régi tisztet kellett nyugalomba küldeni, viszont a nyugdíjazott urakat kellett valamivel alátámasztani és kártalanítani. Így sok tábornok, ezredes és néhány rokkant főtiszt kapott mozi- vagy trafikengedélyt vagy más olyan stallumot, amely lényegesen megduzzasztotta nyugdíjukat.

Kozma Miklós, őrnagy urat a kormány kinevezte a Távirati Iroda elnökévé. Szép stallum, gyönyörű állás, amelyet a múltban kizárólag hivatásos újságírókkal és írókkal töltettek be. (Radó Sámuel és mások.) De a Horthy-éra elején jó volt a semmihez sem értő nyugdíjas huszártiszt is. Így került az MTI élére Kozma, akinek az volt a becsvágya, hogy a híradás területén működő valamennyi vállalatot az MTI érdekkörébe vonja. Ez az évek során sikerült is. Először az 1923-ban lassan felépülő és a Telefon Hímondóból kialakuló Rádió került Kozma érdekszférájába. Ekkor valaki "megsúgta" neki, hogy jó lenne a filmet is beszervezni. Ehhez nem kellett más, mint némi állam pénz (ebből akkoriban nem volt sok a kasszában) és olyan urak beszervezése, akik "von Haus aus" (vagyis hazulról) pénzt is hoztak magukkal. Ezek közé tartozott több gazdag OMGE-es úr, köztük a nagyon ügyködő dr. Wünscher Frigyes Wünscher hozott is pénzt, és így ő lett az MTI egyik koronázatlan királya, a pénzügyek intézője és korlátlan ura. őt nem kellett nagyon rábeszélni, hogy a filmet is "bevonja az MTI-be". A gondolatot tett követte.

1923-ban az East Newsreel Agency megszűnt. Maradtak itt egyes laboratóriumi berendezések, ezeket gyorsan felvásárolták, azonkívül Letzter József későbbi filmrendező is magával hozta debreceni fényképészeti berendezését, és így már az alap együtt volt. És mert az East Newsreel Bajnok utcai pincelaboratóriuma nem felelt meg, elhelyezték az egész holmit a Sörház utca 3-as számú ház pincéjében. Tehát a Sörház utca háromba vitték a berendezést és az első


Az MFI régi hívóterme


filmlaboratóriumot, ott be is rendezték. 1923 tavaszán azonban kiöntött a Duna. Magas vízállása miatt az egész mai Belgrád rakpart, akkor még Ferenc József rakpart víz alá került, és az MFI első laboratóriumát szőröstül-bőröstül kimosta. Minden elpusztult, minden tönkrement. Nem maradt ott "szárazon" semmi a világon...

Átköltöztették tehát az MFI-t a második számú helyére, a Szerecsen utcába, amelyet ma Paulay Ede utcának neveznek. Volt ott egy garni-féle nagyobb szálloda, és annak földszintjén helyezték el az MFI új helyiségeit, amelyeket természetesen elölről kellett újból felszerelni. Az épület baloldali traktusát bérelte ki az MFI. Itt dolgoztak: Somkuti István filmoperatőr, Kaulich (később) Kerti Lajos filmoperatőr és a laboránsok közül azok, akiket az East Newsreeltől átvettek. Ehhez csatlakozott néhány főnyi, de valóban kitűnő hivatalnoki kar és a vezető egy nem egészen tiszta kezű gróf lett: Csáky Kálmán.

A laboratóriumi berendezés nem állt a megfelelő színvonalon. A szokásos fakádak, szárítódobok, perforálógépek, mosók stb. nem


Az MFI régi másolóterme


váltak ki a többi kisebbszerű és szegényebb laboratórium közül. Ámde sokáig nem maradtak itt, mindössze 1925-ig, mert ekkor parancs jött, hogy a házbér drága, el kell költözni, amellett a háztulajdonosnak is szüksége volt a szállodai épületre, és így átvitték az MTI nyugdíjintézetének Döbrentei utca 11. számú házába. A szomorú hangulatú budai utcába sehogy sem illett bele ez a filmlaboratórium, illetve filmgyár. Az operatőrök rögtön megállapították, hogy a helyiségek keskenyek, szűkek, nem férnek el a gépek, a dolgozók nem mozoghatnak bennük, úgy hogy néhány hónap múlva, 1928-ban újból felszedték az MFI holmijait, és mint egy vándorló vidéki kasznár vagy uradalmi ispán továbbállt egy házzal.

A kocsik és teherautók az egész berendezést átvitték a Sándor utca 7-be, ahol akkor még az MTI is működött, ezen kívül már a Rádiónak is szorítottak helyet, végül ott volt a későbbi "négyesfogat" közül a harmadik: a Filmiroda. (A negyedik volt később az ugyancsak jól jövedelmező Magyar Hirdető Iroda.)


Az MFI laboratóriumának szárítógépe 1933-ban


Ám ez sem felelt meg. A laboratóriumot felköltöztették az épület Sándor utcai részének harmadik emeletére, mindamellett a berendezés most teljesen új és modern volt. A helyiségek nagysága megfelelt volna, csak éppen az emeletre helyezett és más irodáktól körülvett környezet nem illett bele. Egy kisebb bizottság Wünscher úr vezetésével kiutazott Berlinbe, és a párizsi Debrie-gyár berlini képviselőjétől Schatzew úrtól megvásároltak mindent, ami abban az időben modern és elengedhetetlen volt egy jó laboratórium szempontjából.

1928. október 27-én nyitották meg lapjelentések szerint "impozáns keretek között" az MFI új Sándor utcai helyiségeit. Ezen az ünnepségen megjelent a kormányzó, a kormány több tagja és mindazok, akik ilyenkor a kormányzóék körül sündörögni szoktak.

Ekkor már nem gróf Csáky Kálmán állt a vállalat élén, hanem egy másik MFI-től átvett úr, dr. Taubinger Zoltán. Kedves, előzékeny, de nem nagy koncepciójú ember volt, aki Kozma és Wünscher legszorosabb




Az MFI laboratóriumának új modern hívógépe 1933-ban


köréhez tartozott. Ekkor már nagyobb volt az adminisztráció is, a híradók is nagyobb számban jelentek meg. Az operatőrök és a laboratóriumi főbb munkatársak közé tartozott Somkuti István, Magyar Tibor, Zsabka Gyula, Kerti Lajos és sokan mások.

Az MFI anyagi erőssége az volt, hogy a filmhíradót hetenként minden magyar mozinak (kb. 600 filmszínháznak) be kellett mutatni egy kölcsönösen - vagyis a vállalat és a mozisok érdekképviselet között - létrejött megállapodás alapján megállapított kölcsöndíj ellenében. Magyarul: a filmhíradó kötelező volt az egész országban. Az MFI, tehát négyévi keserves fennállás után és amolyan Csáky szalmájaként kezelt gróf Csáky-féle "wirtschaft" (magyarul gazdálkodás) után hatalmasat fejlődött. Az MFI összesen 136 000 méter híradóanyagot dolgozott fel, amelyből 7700 métert az európai és 4900 métert az amerikai híradókban sikerült elhelyeznie. Az MFI laboratóriumi kapacitása az addigi hatszorosára emelkedett itt. Az előhívó- és másolóhelyiségekben naponként 4000 méter negatívot dolgoztak fel. A szárítóhelyiségek dobjain egyszerre 1500 métert lehetett szárítani. Az elgondolás akkoriban az volt, hogy a laboratórium egy műszakban a rendelkezésre álló munkatársakkal évi 600 000 méter filmet dolgozhat fel.

Teljesen újjászervezték a fotóüzemet, amely főleg a külföldi magyar propaganda szempontjából volt rendkívül fontos.

Egy kisebb műteremszerű helyiség is állt az MFI rendelkezésére, ebben főleg fényképeket készítettek, de sikerült itt-ott kisebb sarok(?)-filmfelvételeket is forgatni.

Az 1927. évi 136 000 méterrel szemben 1928 első kilenc hónapjában már 148 000 métert sikerült feldolgozni.

Az MFI munkahelye egyre kisebb és szűkebb lett. Most már könnyebben fejlődhetett, hiszen az ún. szanálás után, az 1931-es gazdasági válság előtti időkben kifogástalan volt a pénzügyi helyzet, de csak a pénzügyi helyzet és nem az általános gazdasági és társadalmi helyzet.

Ebben az időben ment tönkre a Pedagógiai filmgyár és a várost meg kellett szabadítani a csődbejutott vállalat minden tehertételétől. Így került szóba az a terv, hogy az MFI átveszi, egyelőre kibérli, majd később megvásárolja a Pedagógiai filmgyár Könyves Kálmán körúti épületét annak minden tartozékával és gépi berendezésével együtt. 1933 tavaszán és nyarán kezdődött az átköltözés a Sándor utcából a Könyves Kálmán körútra. Néhány hét leforgása alatt az MFI elérte régi célját: saját műterme volt, ezenkívül eléggé tágas, kellemesen beosztott laboratóriumi helységet kapott.

Teljesen új, akkoriban valóban automatikus hívógépet kapott az MFI, ezt a vállalat mérnöke, Pulvári Károly tervezte, és tervei szerint állították szolgálatba. Ez a tiszta magyar erőből előállított automatikus hívógép napi 12 000 méter nyersanyagot dolgozhatott fel. Ehhez kellett napi 600-1200 liter vegyszer. Ennek az automatikus gépnek az építése és összeállítása hat hónapig tartott, lényege az volt, hogy az exponált filmet a gép egyik végéhez csatolták és a megfelelő hívási és szárítási folyamatok után úgy vezette a filmet, hogy a végén kiszárít
va, szállítható kész állapotban került ki. Ez 1935-ben történt, olyan körülmények között, amelyek akkoriban valóban nem tartoztak a kis teljesítmények közé, ha figyelembe vesszük, hogy a többi laboratóriumban még majdnem mindenütt a régi módszerek szerint pepecseltek. Ehhez a hívógép berendezéshez még a szivattyú tartozott, még néhány bojler, előmelegítő, amelyek mintegy négy termen keresztül vonultak el. A meleg levegő előmelegítőn és olajszűrőkön jutott be a laboratóriumba.

Az MFI 1932-ben megszerezte a norvég Leif Ericson filmbenyomásos eljárás magyarországi kihasználási jogát, amellyel külföldről behozott kópiákba magyar feliratokat nyomtak be. Ez az eljárás teljesen mellőzte az addigi gyakorlatban volt feliratozási módszert, nevezetesen a filmrészek dublírozását. Az ehhez való gépeket és alkatrészeket Magyarországon állították elő. Egy későbbi összeállításban az MFI a következő statisztikai kimutatást állította össze:

1924-ben 32 000 méter nyersfilmet dolgozott fel. A következő esztendőkben:

1925
63000 méter
1926
83500 "
1927 153800 "
1928 194900 "
1929 247300 "
1930 224800 "
1931 251800 "
1932 390271 "

nyersfilmet dolgoztak fel az MFI laboratóriumában.

Az MFI 1936-ban megvásárolta a fővárostól a Pedagógiai filmgyár telepét, úgyhogy ez a bérleti viszony a fővárossal megszűnt.

Az MFI 1936-ban áttért az utószinkron munkálatokra is. Az üzem elsősorban a játékfilmgyártással kapcsolatos utószinkronizálási munkálatokat végezte. A vállalat jó néhány szinkronmunkát vállalt és végzett 1936-ban. A laboratórium nyersanyagfogyasztása, illetve feldolgozása tovább emelkedett. Amíg 1935-ben 793 619 métert dol
goztak itt fel, addig 1937-ben már 1 437 653 a feldolgozott nyersanyagfilm-métermennyiség.

Az évek során magyarországi viszonylatban az MFI laboratóriuma a Kovács és Faludin kívül kétségtelenül Magyarország legnagyobb filmlaboratóriuma volt. A laboratórium teljesítőképessége 1942-ig évi átlagosan 4 millió méter normálfilm és 1 millió méter keskenyfilm volt. Az MFI sokrétű filmtevékenysége természetesen óriási laboratóriumi feladatokat rótt a vállalatra, mert kezdve az egyszerű előhívástól a legszövevényesebb trükkfelvételig minden munkára berendezkedett. Az előhívás céljaira 1942-ben 3 normál és egy keskenyfilm-előhívógép állat rendelkezésre. Ezeket a gépeket Pulvári Károly, az MFI főmérnöke tervei szerint építették. A hívógépek közül három gépet nappali fény mellett történő hívásra rendeztek be. 1940-ben készült el a Morvay György mérnök tervezte trükkasztal, amely ebben az időben Európa egyik legmodernebb trükkasztala volt. A kopírozás céljaira 1942-ben hat kopírgépet szereltek fel, nagyrészt a párizsi Debrie és a müncheni Ari (Arnold és Richter) rendszerű gépeket. A levegő és a helyiség tisztántartására, polírozásra, valamint mosásra korszerű berendezéseket használtak. Modern trükkasztalokat állítottak be a trükkfelvételek elkészítésére. A laboratóriumnak, illetve magának az MFI-nek három vetítőhelyiség szolgált a filmek ellenőrzésére. Az egész üzem állandó karbantartására és tökéletesítésére finommechanikai műhelyt rendeztek be, amelyben több jeles film- és kinoszakember dolgozott, és állandóan ellenőrizte a gyár technikai berendezéseit.

Ez az 1942-es állapot megmaradt 1944-ben is, amikor a bombázások következtében az MFI termelőképessége is természetszerűen visszaesett.

A Magyar Filmiroda utódjai

1. Mafirt filmlaboratórium

A magyar film történetében kevés filmvállalat ment át annyi átalakuláson, mint az 1924-ben alapított Magyar Film Iroda.

A felszabadulással egyidejűleg a Magyar Film Iroda megszűnt. Új élet, új korszak kezdődött, érthető, hogy a régi formákat sem tartották be és ezért új lehetőségeket kellett keresni, hogy a régi romjain az új felépüljön. Több mint tíz évig tartott, míg a régi MFI-ből kijegecesedett a mai Budapest Filmstúdió. De vegyük elő a történelem oldalait, és írjuk meg a Magyar Film Iroda utódainak laboratóriumi történetét úgy, ahogy az szemeink előtt, több mint másfél évtizeden keresztül lefolyt. Szóljon ez a leírás egyúttal az utódok számára is történelmi visszaemlékezésként.

1945 januárjában Budapest pesti oldala felszabadult. Az Üllői úti rész már előbb szabadult meg a nyilas és német banditáktól, és bár a közelben még ropogtak a puskák és még meg-megdördültek a közeli és távoli ágyúk, a Magyar Film Iroda területén gyorsan megindult az új élet.

Az MFI régi dolgozói közül ketten, Puskás Imre és Littvay Dezső már az első órákban megjelentek az MFI telepén, és "körülnéztek". Voltak sebek, súlyos, de helyrehozható sebek, de nem annyira, mint a Hunniában. A két dolgozni kívánó szakember azonnal szeretett volna munkához látni, mindent helyreállítani és a munkát újból felvenni. Ehelyett a színfalak mögött harcok dúltak a politikai pártok között az MFI épületének és telephelyének átvétele kérdésében. Eközben a magyar kommunista párt átvette az egész vállalatot, a teljes teleppel és a meglévő berendezésével, és Puskás és Littvay segítségével a lehetőségekhez képest azonnal üzembe is helyezték. Márciusban már itt dolgozták fel a Mafirt Krónika című híradót, és a nyár folyamán megkezdték Az aranyóra c. játékfilm forgatását is. De addig is helyre kellett hozni az egyes megsérült épületeket és a régi berendezést. A megsérült és kiégett negatívhívót sikerült is rohammunkával helyrehozni, a fagyástól megrepedt hívótankokat is sikerült munkakész állapotba hozni. Heteken belül tehát nagyjában rendbe jött minden, igaz, abban sokat segített Pártos József, a kitűnő film- és kinotechnikus, aki addig az MFI állományában dolgozott. Mihelyt az MFI megkapta a villanyáramot is, megkezdődhetett a munka. A régi munkatársak csakhamar megjelentek, ki Pestről, ki
Budáról, ki a közeli vidékről, a peremvárosokból, de mindenesetre már együtt voltak. Amikor ez az első munka a felszabadulás után megindult, a laboratóriumban dolgozott Littvayn és Puskáson kívül Sziklay Kornél, Purczell Miklós, Skrapita Antal és mások, akik nemcsak filmoperatőrök voltak, hanem dolgoztak benn a laboratóriumban is. A Mafirt filmlaboratórium - mert akkor ezen a néven ismerték már a régi MFI-t - a felszabadulás utáni években új laboratóriumi berendezést nem kapott.

2. Magyar Központi Híradó Rt. Filmosztálya

Az MFI berendezésének egy részét az ostrom és a bombázások alatt elvitték a Hűvösvölgybe, az ottani ún. Vadaskertbe, ahol kis miniatűr laboratórium működött, hogy a szükséges minimális munkálatokat elvégezhessék. Az itt elhelyezett berendezést bevitték a felszabadulás után a Sándor utca 7. alatti Rádió épületébe, és ott a régi fotóműhelyben a földszinten immár másodszor rendeztek be filmlaboratóriumot. Ez lett volna most az igazi MFI laboratórium, a kisgazdapárt azonban, miután nem akarta a politikai vitát kiélesíteni, úgy döntött, hogy elhagyja a régi elnevezést, és az új vállalatot Magyar Központi Híradó Rt. elnevezés alatt üzembe helyezi, a laboratóriumot megindítja, mert hiszen a kisgazdapárt ekkortájban a Heti Hírek, később pedig a Heti Filmhíradó címen új filmhíradót jelenetett meg, és mindkettőt a Sándor utcában dolgozták fel.

3. UMFI

Közben a politikai pártok is megegyeztek, és ennek alapján 1948-ban a két híradó helyett megindult az Új Magyar Film Iroda üzeme, és kiadásában készült UMFI-híradó megjelentetése. Az új vállalkozásnak Majoros István író és újságíró volt a vezérigazgatója, de ez a híradó csak 1949 közepéig jelent meg. Amíg ezt a kérdést a pártokban, illetve azokon belül elintézték, a Mafirt majdnem két évig szüneteltette a Könyves Kálmán körúti laboratóriumot. A teljes régi berendezés az UMFI megindulásakor a Könyves Kálmán körútra került, azonban új gépi berendezést nem szereltek fel, csak a kar
bantartásra ügyeltek. Az UMFI-híradó 1949 nyarán megszűnt, és az új filmhíradó most már mint Magyar Filmhíradó 20-as száma jelent meg. A laboratóriumot Littvay Dezső és Holhos József vezették, alig néhány, jól bevált dolgozóval. A berendezés terén tehát változás nem történt, csak néhány újítást vezettek be, amelyek a gyorsabb, egyenletesebb és biztonságosabb munkát tették lehetővé. Néhány átalakításon vagy módosításon kívül lényeges változás a filmlaboratórium gépi állományában nem történt.

4. Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat

Az államosítás meghozta a filmvilágban is a gyökeres változást. A filmgyártást összpontosították a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat kebelében, és így a filmlaboratóriumok is ide kerültek át. A meglévő magán-filmlaboratóriumok államosítása folytán csak a Gyarmat utcai és a Könyves Kálmán körúti filmlaboratóriumok maradtak meg. Az államosítás pillanatában Holhos József vezette a régi MFI laboratóriumot, egészen 1949. április 1-jéig, majd Kajtár Béla vette át 1949-ben a Filmgyártó Nemzeti Vállalat Könyves Kálmán körúti filmlaboratóriumának vezetését. Ekkor mint állami tulajdon a volt MFI-laboratórium is új gépeket, új felszerelést kapott külföldről. A volt MFI laboratóriumban működő régi, néma Debrie-kopírgépet hangossá alakították át, átszerelték az angol hívógépet is, amely most már fogasdob-rendszerrel működött, azonkívül láthatóvá tették a filmeknek a vegyszerben való mélységét és magasságát.

A laboratóriumban működő szakemberek mindent elkövettek, hogy a laboratórium berendezése minél korszerűbb legyen. A HDF falain egyre több újítási javaslat, leírás és ábra jelent meg annak igazolásául, hogy a laboratórium régi és új dolgozói állandóan az üzem modernizálásán és munkaképességének emelése érdekében dolgoznak.

5. Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyár

A régi MFI helyén lévő filmlaboratórium, illetve az egész üzem 1951. október 1-jén kivált a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat kötelékéből és a kormány intencióinak megfelelően önálló üzemmé alakult át Magyar Híradó és Dokumnetumfilmgyár (röviden HDF elnevezéssel).

Most már nagyobb lendülettel folytatták a laboratóriumi felszerelések kiegészítését. A labor új műszereket kapott, így ekkor került az üzembe modern Gamma exponáló és leolvasó, kapott a laboratórium ezenkívül lugosság- és savasságmérőt, végül a régi negatívhívó egyik oldalát átépítették színesfilm hívásra. Ekkor rövid időre Kajtár Béla helyébe Bártfay Zoltánt nevezték ki a laboratórium élére, azonban Bártfay is rövidesen távozott. Utódja nagyon rövid ideig Littner Imre volt, majd Hajagos Ferenc vette át az üzem vezetését. Ez az állapot fennmaradt az 1956. évi ellenforradalomig.

6. Budapest Filmstúdió

Az ellenforradalom napjaiban az üzem összértekezlete elhatározta, hogy a HDF elnevezését Budapest Filmstúdió névre változtatja. Ettől kezdve Tornyai Ferenc állt a laboratórium élére, és azóta is ő vezeti a szerzett tapasztalatok alapján a Budapest Filmstúdiónak ezt a fontos részlegét. Az utolsó öt év alatt a Budapest Filmstúdió felismerhetetlen átalakuláson ment keresztül. A régi berendezés nagy része úgyszólván teljesen eltűnt. A labor két darab Ari-rendszerű hívógépet kapott, ezek közül az egyik színesfilmek kimunkálására is alkalmas. A párizsi Debrie-cégtől három új kopírgépet szereztek be, ezek szintén alkalmasak színesfilmek kopírozására. A régi másológépeket házilag "generáljavítás" alá vették, és sikerült is egyiket-másikat kitűnő állapotba helyezni. A régi trükkszoba mellé még egy új trükkszobát rendeztek be, és itt új trükkasztalt szereltek be. Felfrissítették a laboratórium műszerállományát, hogy áttérhessenek a tudományos laboratóriumi munkára. Az új hívógépek elhelyezésére új helyiséget kellett kialakítani, amit célszerű elrendezéssel, néhány más helyiség átalakításával sikerült is elérni. Az udvarra néző új labor helyiséget a régi autóműhely igénybevételével meghosszabbították, és laboratóriumi célokra alkalmassá tették.

Még a HDF idejében állították fel a színesfilm laboratóriumot, amelyet Kiss Szölgyéni János vezetett. Egyidejűleg itt készültek a HDF-ben forgatott színes filmek. Kiss Szőlgyéni után Végh István vezette ezt a részleget, majd az 1956-os ellenforradalom utáni időkben ezt a színesfilm-részleget leállították, de kísérleti célokra egy kisebbszerű laboratórium megmaradt. Jelenleg a színesfilmek kimunkálását a Gyarmat utcai filmlaboratóriumban végzik. A megmaradt színesfilm-részleg nem holt gépi állomány, mert a berendezést fekete-fehér filmek megmunkálására is használhatják.

*

Ez az MFI hosszú története 1923-tól 1960-ig, tehát majdnem négy évtized története. A végén még egy-két számszerű adatot is kívánok hozzáfűzni: A felszabadulás után kb. tízen dolgoztak a laboratóriumban, ez a létszám az évek során lassan emelkedett és 1949-ben már két műszakban dolgoztak a laboratóriumban, hogy az egyre szaporodó munkákat elvégezhessék. A színesfilm-részleg idejében kb. 40 emberrel dolgoztak a laboratóriumban, a színesfilm-részleg megszűnése után ez a szám kb. 35 főre csökkent.

Az államosítás óta még más irányban is modernizálódott a laboratóriumhoz tartozó egyéb munkahely. Megnagyobbították a negatív vágószobát, hiszen ez is a laboratórium egyik szerves munkahelye, a régi szinkronasztalokat felcserélték új, modern berendezésű szinkronasztalokkal, 1956 után motorikus erővel hajtott negatívvágó-asztalokat kapott a vállalat, emellett a régiek egy részét is sikerült motorikus erővel való hajtásra átalakítani.

A Budapest Filmlaboratórium ma a legteljesebb mértékben elvégezheti a Budapest Filmstúdió felszaporodott munkáját: a játékfilmgyártást, a több száz dokumentum- és egyéb rövidfilmet és a több száz híradót (filmhíradó, sporthíradó, világhíradó).

(Folytatjuk)