Balogh Gyöngyi
(Magyar Nemzeti Filmarchívum)

Az első magyar Jókai-film,
a Mire megvénülünk restaurálása

( Elhangzott a filmek megőrzéséről, felújításáról, restaurálásáról rendezett nemzetközi szemináriumon a budapesti Örökmozgóban (2001. 03. 10-15.). (A szerk.))

I. A MAGYAR FILMGYÁRTÁS ELSŐ JÓKAI-FILMJE

A születő magyar filmgyártás és a magyar irodalom kapcsolata kezdettől szoros. "A magyar kinematográfia kinőtte gyermekcipőit és hirtelen nagyra nőtt. A kezdet nehéz volt, mert a legnehezebben kezdték. A magyar irodalom remekműveire vetették tekintetüket azok, akik a magyar filmekhez sujet kerestek és így lett a magyar kinematográfia a legnagyobb apostola a magyar irodalomnak."1 - írja Szűcs Ernő, a Mire megvénülünk mecénása. Az első időkben kiváltképpen a színművek (Sárga csikó 1913, Bánk Bán 1914) megfilmesítését kedvelték, de nem volt ritka az irodalmi kisformák, versek, balladák filmrevitele sem (Petőfi dalciklus 1916, Tetemrehívás 1915, Simon Judit 1916). A filmek terjedelmi növekedése kedvezett az epikus, a regényszerű mesevezetésnek és kifejlesztette a lassúbb tempóval, bonyolultabb meseszövéssel, epizódokkal, szereplők sokaságával élő filmregény típusát. Filmgyártásunkban elsők között a romantikus prózairodalom legkiemelkedőbb magyar képviselője, Jókai Mór regényei kerültek filmvászonra. 1914-15 telén még a Deutsche Bioscop Gesellschaft produkciójában készült Szegény gazdagokat2 ünnepelte a magyar közönség, 1916-ban már elkészült az első magyar Jókai-film is, a Mire megvénülünk. A sajtóbemutatót lelkes kritikai fogadtatás követte. "Elkészült a második Jókai-film. A közönség - már az első után kitűnt - örömmel látja, hogy a nagy meseíró regényei filmen elevenülnek meg. Pazar irodalmi gyönyörűség lesz a Mire megvénülünknek filmbefoglalása, s az elsőhöz képest még az a nagy érdeme is meg lesz, hogy közóhajra magyar színészek idehaza játsszák el. Amit az első film készítői fontosnak tartottak, hogy ugyanis a film a teljes siker érdekében rutinos német gyárnál készüljön, nem fontos ma már, mert az a magyar gárda, amely a második Jókai-filmet eljátszotta, alighanem sokszorta felül is fogja múlni a Szegény gazdagok szereplőit."3 Az Uher Filmgyár produkcióját, melynek eredeti hossza 3000 méter volt, az első magyar filmkolosszusként hirdette a sajtó4. A korabeli plakáton5 ez állt: "Jókai Mór világhírű regénye a Mire megvénülünk a filmen előadatik 2 részben, mert e hatalmas filmalkotást terjedelménél fogva egy előadásban nem lehet bemutatni." Az első rész (Előjáték és Az Áronffy család végzete 5 felvonásban) bemutatóját 1917. január 15-én, a másodikét (Tíz év múlva 4 felvonásban) egy héttel később, január 22-én tartották az Omniában. A Jókai neve által mozgósított közönség olyan tömegekben tódult a bemutatóra, hogy százak rekedtek kívül.

A siker kedvet csinált a filmgyártóknak a további Jókai adaptációkhoz, s ezt követően még tízet6 forgattak le a néma korszakban. (...)

II. NÉHÁNY GONDOLAT A FILMRESTAURÁLÁSRÓL

Elsüllyedt világok

A filmek megőrzésének gondolata későn, az ötvenes években vált elfogadottá Magyarországon. A Magyar Nemzeti Filmarchívum 1957-ben jött létre, 56 ével az első magyar film, A táncz születése után, így több mint fél évszázad magyar filmtermését utólag kellett összegyűjteni. E munka megdöbbentő tapasztalata, hogy a filmművészetben néhány évtized alatt bekövetkezett a művek olyan arányú pusztulása, mint az antik irodalomban több ezer év alatt. A művek túlélési arányát tekintve a magyar némafilmek helyzete még ennél is rosszabb. A Magyar Nemzeti Filmarchívum raktáraiból, több évtizedes gyűjtőmunka ellenére, még mindig hiányzik a magyar némafilmek 95%-a. A később Michael Curtiz néven világhírűvé vált Kertész Mihály Magyarországon forgatott 38 játékfilmfilmje közül teljes hosszban egy sem élte túl az idők viharát. Korda Sándor 24 magyar filmje közül csak az 1918-ban forgatott Aranyembert láthatja az utókor. Fejős Pál magyar némafilmjeiből egy sem maradt fenn, s Bolváry Géza hazai némafilmes rendezői karrierjéről is csak néhány rövid filmtöredék alapján alkothatunk képet. Budapesten indult a később világsztárrá vált Bánky Vilma, Lukács Pál, Várkonyi Mihály, Gaál Franciska, Lugosi Béla karrierje, melynek emlékét csak rövid filmtöredékek őrzik. A Magyar Nemzeti Filmarchívum feladata, hogy ennek az elsüllyedt világnak a maradványait felkutassa, megőrizze, ha lehet restaurálja, s a mai közönségnek bemutassa.

Munkatársaink ma is kutatnak a gyűjteményből hiányzó filmek után, s az elmúlt tizenöt évben 9 elveszettnek hitt magyar némafilmre bukkantak a külföldi archívumokban, magyar magángyűjteményekben. A Mire megvénülünk 1989-ben került elő igen rossz állapotban Farkas Ferenc gyűjteményéből. Az eredetileg 3000 méter hosszú film több mint fele elveszett, s csak egy 1405 méter hosszú, erősen zsugorodott, mindkét oldalon sérült perforációjú, karcos, virazsírozott nitró kópia maradt fenn belőle. Bár vetíteni nem tudtuk, valószínűnek tűnt, hogy ilyen hiányos állapotban legfeljebb a filmtörténészek érdeklődésére számíthat. 1991-ben átmentettük a filmet fekete-fehér biztonsági hordozóra. Elkészült a fekete-fehér dubnegatív és a fekete-fehér pozitív kópia. Miután a film vetíthetővé vált, és megismerkedtünk tartalmi problémáival, megoszlottak a vélemények restaurálását illetően. Voltak, akik vitatták ennek lehetőségét, de néhányan úgy gondoltuk, hogy azt a néhány filmet, mely megmaradt, nemcsak őriznünk kell, hanem közkinccsé tenni, s ennek érdekében pedig bemutatható állapotba hozni. Két töredék némafilmünk, a Falu rossza, és az Elnémult harangok sok vitát kiváltó restaurálása óta archívumunkban idegenkedés tapasztalható a nagyobb tartalmi beavatkozásokkal szemben. Ezért a szintén töredék Mire megvénülünk restaurálása előtt fontosnak tartottuk, hogy tisztázzuk a legfontosabb elméleti, esztétikai és etikai kérdéseket, meghatározzuk azokat az alapelveket, melyek megszabják beavatkozásaink módját és mértékét.

Előzmények

A filmrestaurálás összetett művészeti, tudományos és technikai feladat, mely feltételezi a mű történeti, szellemi hátterének, s ugyanakkor a hordozóanyagok fizikai, technikai tulajdonságainak ismeretét. Mivel mindössze néhány évtizednyi múlttal rendelkezik, a filmrestaurátorok általában a nagyhagyományú képzőművészeti restaurálás tapasztalataira támaszkodnak, s a tartalmi beavatkozások esetén a filológiai szempontokat követik.

Erre a hagyományra épít Dominique Paďni, a Cinémathčque Française restaurálási munkáinak elméleti megalapozása során, mikor az olasz képzőművészeti restaurátor, Cesare Brandi meghatározását idézi14, hangsúlyozva, hogy mindig a műalkotásé a meghatározó szerep, ez kell hogy a restaurálást irányítsa, s nem fordítva.

A képzőművészeti restaurálás kezdetei a reneszánsz idejére tehetők. A cél, a műalkotás életének meghosszabbítása, ugyanaz, mint napjainkban, de az eredeti mű iránti tisztelet csak később, a XVIII. században kezdett kibontakozni. Ezt megelőzően a restaurátorok minden korlátozás nélkül belefestettek a megrongálódott festménybe, szabadon pótolták a hiányzó részeket, képcsonkításoktól sem riadtak vissza, ha a festmény leendő elhelyezése ezt megkívánta. A XIX. század közepén a bécsi akadémián már restaurátor tanszék működött, és a restaurátorok egy része a műtárgyak csalárd kiegészítése ellen foglalt állást, de még mindig elterjedtebb volt a korábbi gyakorlat, melyben a kép javítója inkább tekinthető az eredeti művész kései alkotótársának, mint mai értelemben vett restaurátornak.

Velledits Lajos A restaurálásl5 című könyvében ismerteti egy 1930-ban, Párizsban megrendezett restaurátori konferencia ma is érvényben lévő elveit.

1. A restaurálás első lépése a műtárgy állapotának feltérképezése és ennek lejegyzése.

2. A restaurátor feladata, hogy a műtárgy eredeti állapotát, az elkészülése pillanatában nyújtott látványt helyreállítsa.

3. A restaurátornak konzerválni kell a művet, és lehetővé tenni befogadásának zavartalanságát.

4. A korszerű restaurálás lényeges része a dokumentáció készítése

- a beavatkozás előtti állapot rögzítése

- a beavatkozási javaslatok felvázolása

- az elvégzett munkák és a felhasznált anyagok leírása.

A XX. században alapszabály lett, hogy a kiegészítések nem juthatnak túlsúlyba az eredetivel szemben. A beilleszkedő restaurálást kiszorította a megkülönböztető restaurálás, melynek nem célja, hogy egyenértékű legyen a fennmaradt részekkel, csak a megmaradt értékek zavartalan közvetítését szolgálja, a hiányokról igyekszik elterelni a figyelmet, hogy a kompozíció egésze helyreálljon. A festészetben a hiányokat az eredeti festésmódtól eltérően egészítik ki, például vonalkázva, és csak a nagy formákat, az uralkodó színeket pótolva.

A filmrestaurálás specifikumai

Konzerválás = másolás

Míg a képzőművészetben a műalkotás és a hordozóanyagai (a vászon, fa, fal, festékek, márvány, kő, bronz stb.) elválaszthatatlan egységet alkotnak, a filmalkotás és hordozóanyaga, a celluloid szalag elválaszthatók egymástól, mivel a film nem egyedi, hanem sokszorosítható műalkotás. A mozgókép minőségromlás nélkül átkerülhet egy másik celluloid szalagra. (A 35 milliméteres film átkerülhet 16 milliméteresre, sőt videóra és számítógépre is, a nitró filmet átmásolhatjuk biztonsági filmszalagra.) Ezért a képzőművészeti restaurátor munkája az eredeti hordozóanyagok konzerválására irányul, a filmrestaurálásnak azonban nem a fennmaradt filmszalag helyreállítása a végcélja - bár ez is szükséges -, hanem a film új, lehetőleg hosszú élettartamú hordozóanyagra másolása.

A másolás = restaurálás?

A képzőművészeti alkotás közvetlenül szemlélhető, a film nézője azonban csak egy technikai eszköz, a vetítő közbeiktatásával kerülhet kapcsolatba a filmalkotással. A képzőművészeti alkotás befogadása a művet nem károsítja, a filmbefogadás során azonban a filmszalag állapota romlik. Vetítés közben kopik, megkarcolódik, s lassan elhasználódik a kópia, ezért a film eredeti negatívjáról időről-időre új kópiák gyártása szükséges. Mivel a kópiagyártás a film életének természetes velejárója, nem tekinthető restaurálásnak.

A reprodukció és restauráció határai

A korai filmek nitrócelluloid hordozóra készültek, melynek az a tulajdonsága, hogy elkészülése pillanatától folyamatosan bomlik. E bomlás sebessége megfelelő tárolással féken tartható, de idővel mégis a film pusztulásához vezet. A nitrófilmeket ezért biztonsági hordozóra kell másolni, s az eredeti hordozó állapotától függ, hogy ezt a munkát kópiagyártásnak, vagy restaurálásnak tekintjük. Ha a film eredeti negatívja jó állapotban van, az új kópia gyártása csak reprodukció. Ha a film eredeti negatívja sérült, zsugorodott, egyes részei hiányoznak, a fennmaradt részek összekeveredtek, vagy már nincs is meg a negatív, csak több agyonjátszott, karcos pozitív kópiából rakható össze a film, restaurálás szükséges.

A hagyományos filmrestaurálás menete

A filmek restaurálása, akár a festményeké technikai és tartalmi beavatkozásokból áll. A festmények helyreállításának két fő lépése, a hordozók konzerválása és az esztétikai helyreállítás. A filmek restaurálása több fázisban történik:

- a fennmaradt filmszalag javítása (tisztítás, perforáció javítás, párásítás, duzzasztás stb.),

- a filmalkotás átmásolása új nyersanyagra (a karcos filmek esetében folyadék alatti kopírozás),

- a tartalmi helyreállítás,

- restaurált kópia gyártás,

- további restaurált kópiák előállításához szükséges reproduktív anyagok (dubnegatív, dubpozitív) elkészítése.

Digitalizálás

A filmalkotás és hordozója közötti lazább kapcsolat lehetővé teszi az utóbbi időben egyre szélesebb körben terjedő digitális restaurálást. Az eredeti filmszalag technikai restaurálása után a filmalkotás digitális hordozóra kerül, ahol elvégezhetők a restaurálás hagyományos labortechnikával megoldhatatlan feladatai (karckiszedés, képhibák javítása, az elveszett színek helyreállítása stb.), valamint a tartalmi beavatkozások (a narráció helyreállítása, hiányzó feliratok pótlása stb.). Ezek után a film ismét celluloid szalagra másolható. A film hagyományos restaurálása a filmszalagot tekinti egységének, a digitális restaurálás egységei a filmkockák képei, melyek külön-külön is restaurálhatók, hibáik egyenként javíthatók.

Rövid történeti áttekintés

A reprodukció kora

A filmarchívumok születésük után a filmkonzerválásra, azaz a kópiák másolására helyezték a hangsúlyt. Másolták a kópiákat, hogy meghosszabbítsák a létezését annak, ami fennmaradt. Másolták, mert féltek a nitrótól. Másolták, hogy az archívumok mellett működő filmmúzeumok repertoárját bővítsék. A francia archívumban az ötvenes-hatvanas években ez a tevékenység dominált. "Langlois másolta a kópiákat, de nem hiszem, hogy valaha restaurálni szándékozott volna egy filmet a szó mai értelmében... azért másolta, hogy bemutassa őket abban az állapotban, ahogy előkerültek."16 - írja Paďni. A magyar filmarchívumban a hatvanas-hetvenes években a bomlékony és tűzveszélyes nitrócelluloid hordozóanyagú filmektől való félelem miatt másolták nagy üzemben a régi filmeket. A célkitűzés kezdetben minimális, nevezetesen, hogy minden nitró filmről készüljön legalább egy biztonsági anyag, később a kellékanyagok legyártására is sor került. A gyűjteményben található nitró pozitívokról előbb biztonsági dubnegatívok, majd pozitív kópiák, az eredeti nitró negatívokról előbb pozitív kópiák, majd dubpozitívok készültek.

Tudományos restaurálások

A hetvenes években kezd kialakulni a filmmel kapcsolatban az "archeológiai" szemlélet, s neves filmtörténészek egyéni vállalkozásai keretében elkészülnek az első nagy, tudományos filmrestaurálások. Kevin Brownlow Abel Gance Napóleonját, Patalas Lang és Murnau filmjeit restaurálta, Raymond Rohamer Griffith Türelmetlenségét újította fel eredeti színárnyalataiban. Magyarországon ez az időszak még mindig a kópiamásolás korszaka, mindössze egyetlen restaurálási kísérlet történt. 1979-ben, a "Magyar Tanácsköztársaság" hatvanadik évfordulójára bemutathatóvá tették az 1919-ben készült, inzertek nélkül fennmaradt Tegnap című magyar némafilmet17. Mivel az archívum technikai lehetőségei akkoriban nem tették lehetővé a kópia feljavítását (a karcok eltüntetését, a színek helyreállítását, sőt még a néma kapuval történő kopírozást sem), elsősorban a tartalmi rekonstrukcióra helyezték a hangsúlyt. Az inzertpótlások megírásába, s a narráció helyreállításába bevonták a film akkor még élő forgatókönyvíróját, Orbán Dezsőt. A restaurálásról nem készült részletes dokumentáció, s a kísérletnek évekig nem volt folytatása.

Kereskedelmi és művészi rekreációk

A nyolcvanas években az archeológiai szemléletű restaurálások mellett megjelentek az eredeti művet nem tisztelő, s a restaurátor kreativitásának alárendelő modernizációs törekvések, melyek kritikai szemlélettel viszonyultak a filmhagyományhoz, hogy eladhatóvá tegyék a mai közönség számára. Giorgio Moroder elektronikus eljárással kiszínezte, s diszkódalok kíséretében mutatta be a Metropolist, Coppola pedig Gance Napóleonját modernizálta hasonló módon.

A Magyar Filmintézetben 1985-ben, Nemeskürty István igazgatósága idején folyt a fentiekhez hasonló modernizálási kísérlet. Nemeskürty, aki a hatvanas-hetvenes években stúdióvezetőként többek között öt nagyszabású Jókai-film gyártását irányította, a koblenzi filmarchívumban megtalált (1800 méter hosszú) 1918-as Jókai-film, a Korda Sándor által rendezett Aranyemberl9 hangosított változatát készíttette el a Pannónia Filmstúdióban. A filmet zenével és magyar nyelvű hangalámondással látták el, a kísérőszöveget Magyar Róza írta. Az ily módon feleslegessé vált német inzerteket kivágták a filmből, melynek hossza így 1300 méterre csökkent. Mivel a hangcsík a kép bal szélét letakarta, a képkompozíció egyensúlyát vesztette. A kísérlet nem volt sikeres, a hangosított változatot az elkészülését követő néhány vetítés óta sehol sem tűzték műsorra. 1995-ben a Lumičre Project Association támogatásával elkészült a német változat színes, némakapus biztonsági kópiája, s azóta ezt vetítik itthon és külföldön.

Tóth János operatőr a nyolcvanas évek végén az Obsitos20, a Falu rossza2l, és az Elnémult harangok22 restaurálása során Coppolánál, Morodernél nagyobb tisztelettel viszonyult az eredeti művekhez, bár restaurálásait rekreációnak nevezte, az inzerteket újra írta, az eredetieket nem tartotta meg, és a film ritmusát is átalakította. A végeredmény valamiféle átmenet az archeológiai restaurálás és a rekreáció között, s ha nem is lehet mindig egyetérteni megoldásaival, pozitívumként értékelendő, hogy hozzáférhetővé tette a közönség számára a ma már vetíthetetlen formában (17,5) fennmaradt filmeket.

A fenti kísérleteket leszámítva a nyolcvanas években a magyar filmarchívumban tovább folytatódott a kópiagyártás. A Filmmúzeum magyar filmtörténeti sorozatába valamint a televíziós sugárzásra kiválasztott filmeket átvizsgálták, s ekkor derültek ki a korábbi mechanikus átmentések hiányosságai. A bemutathatatlannak ítélt filmeket, a kereskedelmi igényekhez igazodva, rövid idő alatt kellett bemutatható állapotba hozni, sok esetben újra gyártani, a hiányzó főcímeket pótolni stb. Ebben az időszakban hetenként készült egy-két jó minőségű kópia. Bár ez a forgalmazói szemléletű felújítás magasabb szinten állt, mint a hatvanas-hetvenes évek mechanikus másolása, mégsem nevezhető restaurálásnak, mert időhiány miatt nem előzte meg tudományos kutatás, nem készültek restaurálási tervek, a kópiákon végrehajtott beavatkozások nem voltak mindig körültekintőek (előfordult, hogy a teljesség élményét a töredék snittek eltávolításával teremtették meg), s az átalakításokat nem dokumentálták.

A restauráció kora

A nyugat-európai országokban a nyolcvanas évek végétől jelentős állami támogatásokból, nagyszabású nitrófilm átmentési programok keretében folyik a filmrestaurálás. Magyarországon 1989-ben jön létre a Magyar Film Múltja és Jövője Alapítvány, melynek eredeti célkitűzése az 1945 után készült magyar játékfilmek szisztematikus felújítása volt. Ez a célkitűzés a kilencvenes évek végén módosult, s az 1945 előtti magyar filmek restaurálása került előtérbe. A Magyar Filmintézetben az 1945 utáni filmek felújításával párhuzamosan tovább folytatódott a hatvanas években megkezdett nitrófelújítási munka is. Felülvizsgálatra kerültek a hatvanas-hetvenes években legyártott biztonsági kópiák. Kiderült, hogy még húsz 1945 előtti hangos magyar játékfilmnek nincs biztonsági kellékanyaga, s hogy a némafilmeket technikai és gazdasági okok miatt fekete-fehérben, hangos kapuval másolták át. Megkezdődött a hiányosságok pótlása, a hibák korrekciója. Sajnos, a biztonsági anyag legyártása után sokszor megsemmisítették a nitrót, mint például a virazsírozott, román inzertes verzióban fennmaradt Szulamit23 esetében, melyet a hatvanas években fekete-fehérben hangos kapuval kopíroztak át. Itt már nem volt lehetőség korrekcióra mert a levágott részek nem pótolhatók. A film bemutathatósága érdekében kompromisszumos megoldás született, Magyar Róza irányításával hangos kapuméretű magyar inzertekkel cserélték le a hangcsík miatt olvashatatlanná vált román inzerteket. Szerencsére néhány némafilm eredeti nitró kópiája még létezett, s kopírműhelyünk új Oxberry trükkgépén megindulhatott e filmek újrafelújítása. A film születésének századik évfordulójára elkészült a Megfagyott gyermek24 színes, restaurált kópiája. 1998-ban eredeti színeiben restauráltuk Kertész Mihály egyetlen, teljes hosszban fennmaradt rövidfilmjét, a Jön az öcsémet25.

1999-ben készült el, és az előző fejezetben említett rekreációk közé sorolható Az egér26, Gaál Franciska egyetlen töredékként fennmaradt némafilmjének videováltozata27, melyet az Örökmozgó retrospektív sorozatában mutattunk be. A film fennmaradt, 220 méter hosszúságú nitró pozitívjának biztonsági anyagra mentése után, a film legkülönbözőbb részeiből származó, teljesen összekeveredett snitteket forgatókönyv és korabeli tartalomleírás híján, az irodalmi forrásból (Eduard Pailleron színdarabja) kibontakozó cselekményszálra próbáltuk meg felfűzni. Ahol a darab nem adott egyértelmű útmutatást, a snittek belső logikáját követtük. Az értelemzavaró hiányokat inzertpótlásokkal hidaltuk át.

1991-ben létrejött a nemzetközi Lumičre Project Association, mely újabb forrásokat biztosított az európai filmarchívumok együttműködésével készülő restaurálások számára. A Magyar Filmintézet három alkalommal nyerte el a Lumičre Poject támogatását, melyből a Nederland Filmmuzeummal közösen a János vitéz28, a Hegyek alján29 és a Tizennegyedik30 című némafilmeket, a londoni BFI közreműködésével pedig Az aranyembert31 újítottuk fel. Az archívumok nemcsak a hazai közönségnek mutatják be a restaurált filmeket, hanem nemzetközi némafilm fesztiválokon (Bologna, Pordenone/Sacile) is. A Magyar Nemzeti Filmarchívum is rendszeresen részt vesz a programokon restaurált filmjeivel.

Leltározás vagy rekreáció?

(A filmrestaurálás filológiai kérdései)

A filmalkotást időbeli kiterjedése, narratív struktúrája az irodalmi művekkel rokonítja. Tartalmi helyreállítása során a képzőművészeti restaurálás tapasztalatainál jobban használhatók a szövegfilológia módszerei. "Ez a tudományos disciplina lehetőleg abban az alakban akarja megismerni a szöveget, mint azt a szerző eredetileg megalkotta."32 Első lépés a lehetséges változatok összegyűjtése. Ezt követi a változatok elemzése, értékelése, majd a leghitelesebb változat rekonstruálása. Természetesen az sem ritka, hogy nem marad fenn több, csak egy változat, s még az sem teljes. A különböző filológiai irányzatok különbözőképpen viszonyulnak a hiányos művekhez. A szigorú tudományosság hívei a romhalmaz leltározására szorítkoznak; a termékenyebb irányzatok követői nemcsak leltároznak, hanem kiegészítik, rekonstruálják a hiányos műveket, munkájuk során az utánköltő fantázia is szerepet kap, de a tudományos adalékoknak sem mondanak ellent. A filmalkotás különböző változatainak összehasonlítása, a hiteles változat rekonstruálása, a mű összekeveredett részeinek elrendezése, hiányzó részeinek pótlása a szövegfilológiai munkához hasonló, szaktudást igénylő feladat, mely feltételezi a film irodalmi forrása, forgatókönyve, a keletkezési körülményei, a korabeli kritikák alapos ismeretét. A filmrestaurálásban is felvetődnek a klasszika filológia és a képzőművészeti restaurálás régi dilemmái a beavatkozás lehetséges módozatait és mértékét illetően. A történeti áttekintés során láttuk, hogy itt is kialakultak különböző irányzatok. Vincent Pinel megkülönbözteti a régész-restaurátort "aki a filmet úgy kezeli, mint egy értékes törött vázát, amelynek gondosan összeragasztja a darabjait" és a művészrestaurátort "aki inkább a mű szellemét őrzi meg, minthogy szóról szóra visszaadná."33 Mindkét irányzatnak vannak torzulásai. A régész restaurátorok hajlamosak a művet többszörösére duzzasztani, belegyömöszölve valamennyi változatot, létrehozva egy "tudományos kiadást", mely a mai néző számára nézhetetlen monstrum, s csak a tudósoknak, filmtörténészeknek szól. A másik véglet a fentebb említett Moroder-féle Metropolis és Coppola Napoleon-restaurációja, melyek heves vitákat váltottak ki a szakmában. Pinel, ki a mű szellemét újraélesztő "művészrestaurátort" méltatja, nem ítéli el Coppola és Moroder rekreációit sem, mert szerinte e törekvésekben értékelnünk kell, hogy nem a filmmúzeumok szűk közönségével, hanem a nézők millióival ismertetik meg e klasszikusokat. Hasonlóan nyitott e kérdésben Paďni: "Miért ne engedjük meg magunknak, hogy összehasonlítsunk bizonyos, az inzertek tárgyában most befejezett "szerény" munkákat az antik Laokoón XVI. századi ízlés szerinti "nemes" restaurálásával, kiegészítésével és folytatásával, mely a manierista művészrestaurátor, Montorsoli nevéhez fűződik. Ezt nem tekintem mértéktelen beavatkozásnak."34 Raymond Borde szigorúbb e tekintetben, szerinte Moroder tönkretette a Metropolist. "Az eredeti film saját korának terméke egy adott kulturális kontextusba beágyazva. Tartsuk tiszteletben!"35 Borde etikailag megengedhetetlennek tart bizonyos beavatkozásokat, és már 1986-ban az egységes nemzetközi szabályozást sürgeti. Ezek a szabályok azóta is váratnak magukra, s valószínű, hogy ezt a munkát nem lehet, s nem is szabad egységesíteni. Másképp restaurálnak egy filmet, melyből több, egymástól eltérő változat került elő és egész másképp, ha csak egy feliratnélküli rövid töredék maradt fenn. Másképp restaurálnak Párizsban és Bolognában, másképp Bécsben, vagy Berlinben. Németországban, Ausztriában inkább a régészrestaurátori, Olaszországban, Franciaországban a művész-restaurátori megközelítés elfogadottabb, s a tapasztalat azt mutatja, hogy mindkét módszer lehet eredményes, de mindkét megközelítéssel készülhetnek gyenge restaurálások is. Akármelyik módszert választjuk, alapszabály, hogy a filmet abban az állapotában is feltétlenül őrizzük meg, ahogy előkerült, hogy az utókor számára lehetővé tegyük a mű új szempontokkal bővült átgondolását, s ha indokolt, újrarestaurálását.

III. A MIRE MEGVÉNÜLÜNK (1916) RESTAURÁLÁSA

Helyzetfelmérés

A Mire megvénülünk restaurálása 1998-ban a film állapotának feltérképezésével kezdődött, mely az alábbi problémákat tárta fel:

- A film főcíme hiányos. Hiányzik a cím, s a főszereplők közül az Áronffy Lórándot, Áronffy Lőrincet, Gyáli Pepit alakító színészek bemutatása.

- Az inzertek egy része túl rövid.

- A harmadik felvonásból minden inzert hiányzik.

- A filmben található néhány, a történet megértése szempontjából fontos, de túl rövid, töredékes snitt, melyek eredeti sebességgel levetítve rövidek ahhoz, hogy felfogható legyen, mi történik a képen.

A film tartalmi hiányosságainak feltérképezését nehezítette, hogy se eredeti forgatókönyv, se inzertlista nem maradt fenn, s mivel a korabeli sajtó közismertnek tekintette a történetet, nem közölt a filmről részletes tartalmi leírást. A film fennmaradt részei és az irodalmi forrás összehasonlítása során azonban szembeötlő volt az a szinte túlzott hűség, mellyel a forgatókönyvíró az eredeti regényhez viszonyult. A film epizódjai a regény minden apró mozzanatát követik, melynek összes fontos szereplője szerepel a filmben is. Ebből arra következtettünk, hogy a valószínűleg bekerült a filmbe a regény valamennyi fontos epizódja, s a ma már hiányzó epizódok a meglévőekhez hasonlóan hűségesek voltak a regényhez. Ezért úgy gondoltuk, hogy nem hamisítjuk meg a művet, ha a tartalmi restaurálás során a Jókai regényt követjük.

A regény cselekményéből a filmen az alábbi cselekményszálak és események hiányoznak:

- Lóránd és Gyáli Pepi amerikai párbaja,

- Lóránd által cserbenhagyott Bálnokházyné szökése Valter színésszel,

- Bálnokházy Melanie megérkezése a Topándy kúriára,

- Lóránd és Melanie szakítással végződő szerelme,

- Fanny nevelkedése az Áronffy kúrián,

- Fanny és Dezső házassággal végződő szerelme,

- Bálnokházyné megérkezése Lankadombra,

- Melanie és Gyáli meghiúsult esküvője,

- Melanie és Sárvölgyi esküvője,

- Topándy és Sárvölgyi ellenségeskedését bemutató epizódok,

- a rablók tanyájának felgyújtása.

A fenti hiányosságok ellenére a film cselekményének fő vonulata követhető, s a történet nagyjából érthető, ezért gondoltuk, hogy érdemes megpróbálkozni a film restaurálásával.

Restaurálási terv

Más archívumokban talán már bevett szokás, de nálunk újítás, hogy a tartalmi restaurálás terve videón készült el. Így megközelítőleg pontos képet kaphattunk a munka végeredményéről. Az anyag elrendezése és kiegészítése először tehát videón történt meg. A mű fennmaradt részének alapos megismerése, az írásos anyagok tanulmányozása, a regény elolvasása után, ezekkel összhangban próbáltuk megteremteni a teljesség élményét, úgy, hogy beavatkozásunk ténye is nyilvánvaló legyen. A festményrestaurátor újrafesti a kompozíció megrongálódott részleteit, a kreatív filológus megfejti és beírja az olvashatatlanná vált szavakat, esetleg újrakölti a hiányzó sorokat, a filmrestaurátornak azonban nincs módja újraforgatni a film megsemmisült jeleneteit. A kiegészítés a filmrestaurálásban a hiányzó szöveges részek (főcím, inzertek) pótlását jelenti. Az elveszett mozgóképek okozta űrt a filmből fennmaradt fotók, vagy a hiányzó cselekményrészletek rövid szöveges ismertetése enyhíthetik. A nagyon hiányos művek esetében a töredék jelenetek lelassítása, vagy kimerevítése némileg csökkentheti a hiányérzetet és segítheti a film megértését. A restaurált videováltozatot az archívum munkatársai megnézték, megvitatták és elfogadhatónak találták. Megszületett a döntés, hogy ennek alapján a restaurálás filmszalagon is elkezdődhet.

A főcím restaurálása

A főcím hiányzó adatait a korabeli sajtóból egészítettük ki, s mivel a főcím fennmaradt részében a szereplők egy-egy rövid snittben jelennek meg, a főcímpótlás szereplőit szintén egy-egy rövid snitt mutatja be, melyeket a film későbbi részéből másoltunk ide.

Inzertpótlások

Munkánk segédeszköze a film irodalmi előképe, Jókai regénye volt, melynek nyomán elkészültek az inzert nélkül fennmaradt képsorok megértését segítő inzertpótlások, illetve a zavaróan hiányzó részeket pótló magyarázó inzertek. Arra törekedtünk, hogy a filmet ne terheljük meg túlságosan szöveggel, ezért csak oda kerültek új inzertek, ahol a történet megértése szempontjából feltétlenül szükségesnek látszott.

A restaurálással párhuzamosan tovább folytak a filmmel kapcsolatos könyvtári kutatások, s ennek során egy korabeli szaklapban, a Mozihét 1917/1 számában rábukkantunk a film elveszett részéből származó három fényképre, melyeket filmszalagra vettünk. Két állókép a Lóránd és Melanie szakítással végződő szerelmére utaló magyarázó inzerteket szemlélteti, a harmadik Melanie és Gyáli meghiúsult esküvőjére utal. A film hiányzó eseményei közül a történet megértése szempontjából legfontosabbakat (Lóránd és Gyáli párbaja, Melanie és Sárvölgyi esküvője, a rablók tanyájának felgyújtása) magyarázó inzertekben megemlítjük. A hiányzó, de a történet megértése szempontjából nem alapvetően fontos cselekményszálak (Dezső és Fanny szerelme, Topándy és Sárvölgyi ellenségeskedései) szöveges magyarázata, képanyag híján, nagyon megtörte volna a film lendületét, ezért ezeket elhagytuk. Az inzertpótlások szövegezését megelőzően elemeztük a fennmaradt inzertek és a Jókai szöveg viszonyát. Az eredeti inzertek nem Jókai idézetek, hanem a cselekményt magyarázó hétköznapi mondatok, melyekben azonban gyakran felbukkannak Jókai visszatérő szókapcsolatai. Az inzertpótlások megírásának fő szempontja az volt, hogy az új inzertek egyszerűek, tömörek és informatívak legyenek. Jókai e követelményeknek megfelelő, inzertként felhasználható mondatait előnyben részesítettük saját megfogalmazásunkkal szemben.

A megkülönböztető restaurálás szellemében az eredeti inzertektől formai szempontból eltérő inzertpótlásokon az MNFA monogram jelzi, hogy a felújításkor készültek.

Az inzertpótlások beillesztésénél a tartalmi szempontok mellett a fennmaradt kópia technikai állapotát is figyelembe vettük. Az új inzerteket általában snittek közé vágtuk be, snitteken belül csak a sérült, kockahiányos helyekre kerültek inzertek, ahol a kép nagyot zökkent.

Trükkmunkák

Azokat a töredékes snitteket, melyek dramaturgiailag fontosak, de túl rövidek, olyan mértékben lelassítottuk, hogy a néző számára felfogható legyen a történés. A film végén a legutolsó snitt-töredék utolsó képkockáját a lassítás végén még ki is merevítettük.

A virázs

A technikai kérdések egy része tartalmiakkal érintkezik. Ilyen az eredeti színek helyreállítása, mely a kor színtechnikáinak, színvilágának ismeretében hozott, szubjektivitástól nem mentes tartalmi döntés eredménye, s fontos szerepe van a némafilm sejtelmes, álomszerű hangulatának feltámasztásában.

A Mire megvénülünk fennmaradt kópiája virazsírozott, s a felújítás fontos célkitűzése volt a színek átmentése. Mivel korábban már készült az eredeti nitróról egy fekete-fehér dubnegatív, az tűnt a legegyszerűbb, és a legolcsóbb megoldásnak, ha ennek felhasználásával készülne el a színes pozitív. Az erre kifejlesztett Desmet módszernek azonban a Magyar Filmlaboratóriumban nincs hagyománya, ezért az eredeti virázs színeit színes szűrőkkel próbálták reprodukálni. A kísérlet rosszul sikerült, így ezt az eljárást elvetettük, s új, színes dubnegatív készítése mellett döntöttünk. A kopírműhelyünk Oxberry gépén folyadék alatt készült próbák fotográfiailag és a színek szempontjából biztatóak voltak, de mert az eredeti nitró pozitív az évek folyamán tovább zsugorodott, a kopírozott anyagon erős képremegés mutatkozott, melyet kockánkénti kopírozással, néhány kritikus snitt kivételével sikerült megszüntetni. A kritikus snitteknél is jelentősen csökkent a remegés mértéke.

A felújítás menete

Miután az új próbákat kielégítőnek találtuk, elindult a felújítási munka. Első lépésben a letisztított és kijavított eredeti nitró kópiáról teljes hosszban elkészült a színes negatív. Ezután az eredeti nitró ismét kopírgépre került, s a főcímhez kiválasztott snitteket is lemásoltuk. Ezt követték a trükkmunkák. A rövid jeleneteket lelassítottuk, a rövid inzerteket meghosszabbítottuk. A rövid inzertekkel kapcsolatban az volt az eredeti elképzelésünk, hogy nem kockakimerevítéssel, hanem hibátlan részeik többszöri ismétlésével hosszabbítjuk meg őket. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy a kissé remegő képek környezetében stabilan álló inzertek természetellenesen hatnának. Sajnos, az ismétléssel meghosszabbított inzertek a képeknél sokkal erősebben remegtek, ezért bele kellett nyugodnunk a kockakimerevítésbe. Ezek után az inzertpótlások és a Mozihétben talált három fénykép negatívja készült el. A negatívokról legyártott musterekből a videováltozatot követve összeállítottuk a munkakópiát, majd elkészült a restaurált film kellékanyaga, a munkakópia alapján megvágott színes negatív. Erről készült el az eredeti nitró színeit követve a film megítélő, majd korrekciós kópiája. Ez utóbbi, mint archív, nem vetíthető kópia a nitró megsemmisülés után is őrzi annak színvilágát, s a biztonsági kellék megsérülése esetén további kópiagyártás alapja lehet, s így némileg pótolja a dubpozitív hiányát, melynek legyártását anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé. Az eredeti nitróról 1991-ben készült fekete-fehér dubnegatívot és az erről készült fekete-fehér kópiát is megőrizzük, mert ezzel dokumentálhatjuk, hogy milyen volt a film a restaurálás előtt.

A filmélmény restaurálása

A némafilm restaurálását nem lehet befejezettnek tekinteni az új kópia elkészülésekor, mivel a filmélmény megszületéséhez hozzátartozik a megfelelő sebességű vetítés (ez esetben 16 képkocka/ másodperc) és a kísérőzene is, melyet a filmhez hasonlóan szintén "restaurálhatunk", ha fennmaradtak az egykori zenekíséret kottái. Sajnos a Mire megvénülünk korabeli zenei anyaga mindezidáig nem került elő, ezért a filmet 2001 szeptemberében a Magyar Nemzeti Filmarchívum mozijában rendezendő Filmemlékezet Fesztiválon a némafilmeknél szokásos zongorakísérettel fogjuk bemutatni.

Mire megvénülünk I-II.

(When we Grow Old)

Filmdráma két részben (8 felvonásban)

I. Az Áronffy család végzete

II. Tíz év múlva

1916, Gyártó: Uher Forgalmazó: Goldenweiser Bemutató: 1917. január l5. és 22. (Omnia) R: V. 7. ; 3000 m

Rendezte: ifj. Uher Ödön Irodalmi forrás: Jókai Mór regénye (1865) Forgatókönyv: Hevesi Sándor Operatőr: Kovács Gusztáv

Szereplők: Beregi Oszkár (Áronffy Lóránd), Mátray Erzsi (Cypra), Fenyő Emil (Áronffy Lőrinc - Áronffy Dezső), Blondel Sári (Melanie), Hajdú József (Sárvölgyi), Poór Lili (Bálnokházyné), Szerémy Zoltán (Topándy), Benes Ilona (Áronffy Gerőné, nagyanya), Szöreghy Gyula (Kandur), Kemenes Lajos (Gyáli Pepi), Étsy Emilia (Áronffy Lőrincné, anya), Hollay Kamilla (Fanny), Margittai Gyula (Bálnokházy), Csernell Bella (Borcsa), Szalkay Sándor (Fromm pékmester), Réthey Ödön (Márton), Verebes Ernő (Áronffy Dezső gyerekkorában)

A filmet a fennmaradt 1416 méter hosszúságú virazsírozott nitró kópia alapján 2000-ben restaurálta a Magyar Nemzeti Filmarchívum.

A felújítást a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Kodak Kft. támogatta

Az inzertpótlások Jókai Mór regénye nyomán készültek.
Szöveg Balogh Gyöngyi
Optikai felújítás Creator 4. Kft.

Fénymegadó Regéczy Viola

Vágó Kurutz Márton

Jegyzetek

1 A Jókai-filmről. A Mozihétnek írta: dr. Szűcs Ernő. In. Mozihét 1916/35

2 A szegény gazdagok 5 felvonásban, előjátékkal készült Walter Schmidthässier rendezésében és a berlini Deutsches Theater művészeinek a közreműködésével.

3 Mire megvénülünk... A második Jókai-film. In. Mozihét 1916/32

4 Budapesti Hírlap 1917. január 15. 7. p.; Az Est 1917. január 16. 8. p.

5 Az Apolló Színház plakátja = OSZK Plakáttár, szöveges plakátok 1917.

6 Fekete gyémántok 1917. Uher, r: Carl Wilhelm; Az elátkozott család 1917. Uher, r: Carl Wilhelm; A szerelem bolondjai 1917. Uher, r: Carl Wilhelm; A gazdag szegények 1917. Uher, r: Carl Wilhelm; Halálítélet 1917. Uher, r: Emil Justitz; Az aranyember 1918. Corvin, r: Korda Sándor; Fehér rózsa 1919. Corvin, r: Korda Sándor; A lélekidomár 1919. Corvin, r: Garas Márton; Névtelen vár 1920. Corvin r: Garas Márton; Az egyhuszasos lány 1923. Corvin r: Uwe Jens Krafft

14 "A restauráció a művészeti alkotás fizikai létében, esztétikai és történeti kettősségében való megismerésének módszeres aktusa, a mű jövőbe továbbításának szándékával." In: Cesare Brandi: Teoria del restauro Turin 1976.

15 Velledits Lajos: A restaurálás. Bp. 1981.

16 Dominique Paďni: Restaurer, conserver, montrer In: La persistance des images Paris 1996. Cinémathčque Française 6. p.

17 Tegnap 1919, gyártó: Proletárakadémia; (1379 m) r: Lázár Lajos, Orbán Dezső. Szcenárium: Orbán Dezső o: Arany Ferenc, sze: Késmárky Ilona, Dénes Oszkár, Lord Imre, Réth Mariann, Fejér Leó, Kruppka Endre.

18 Kőszívű ember fiai 1965. r: Várkonyi Zoltán, Egy magyar nábob 1966. r: Várkonyi Zoltán, Kárpáti Zoltán 1966. r: Várkonyi Zoltán, Fekete gyémántok 1976. r: Várkonyi Zoltán, Névtelen vár 1982. r: Zsurzs Éva

19 Az aranyember I-II. II. 1918. Gyártó: Corvin, r: Korda Sándor, f: Vajda László, o: Kovács Gusztáv, d: Márkus László, sze: Beregi Oszkár, Rajnay Gábor, Lenkeffy Ica, Makay Margit, Berky Lili, Horváth Jenő, Szöreghy Gyula, Kürthy József

20 Az obsitos 1917. Gyártó: Astra, r: Balogh Béla, (Kálmán Imre, Bakonyi Kálmán operettje nyomán) o: Zsitkovszky Béla, sze: Mattyasovszky Ilona, Petheő Attila, Torday Ottó, Komjáthy János, Vándory Gusztáv, Boyda Juci

21 A falu rossza 1915. Gyártó: Nemzeti, r: Pásztory M. Miklós (egyes források szerint Korda Sándor), i: Tóth Ede (népszínmű), f: Vajda László, Pásztory M. Miklós, o: Zsitkovszky Béla, sze: Kürthy József, Kertész Dezső, Andorffy Ida, Jákó Amália, Medgyasszay Jenő, Fraknói Ilona, Andorffy Péter, K. Demjén Mari

22 Elnémult harangok 1916. Gyártó: Astra, r: Garas Márton, i: Rákosi Viktor (regény), f: Garas Márton, Rákosi Viktor, sze: Paulay Erzsi, Vándory Gusztáv, Szőreghy Gyula, Balogh Béla

23 Szulamit 1916. Kino-Riport, r: Illés Jenő, f: Illés Jenő (Abraham Goldfaden darabja nyomán), o: Berendik István, sze: Lenkeffy Ica, Kertész Dezső, Serák Alice, Bátori Béla, Papír Magda, Kornai Margit.

24 A megfagyott gyermek 1921. Hunnia, r: Balogh Béla, i: Eötvös József, f: Sas
Ede, o: Ádler Miksa, sze. Szécsi Ferkó, Papír Magda, Linke Ilona, Inke Rezső.

25 Jön az öcsém (propagandafilm) 1919. r: Kertész Mihály , i: Farkas Antal, sze: Beregi Oszkár, Szécsi Ferkó, Kürthy József, Kovács Ilonka.

26 Az egér 1921. Yacht, r: Gellért Lajos, i: Édouard Pailleron (színmű), f: Forró Pál, o: Karbán József, d: Kató-Kiszly István, sze: Gaál Franciska, Jankovics Magda, Petheő Attila, Bera Paula, Fehér Gyula, Szentes János.

27 Más archívumokban van rá példa, hogy egy film rekonstrukciója csak elektronikán történik meg. A Filmarchiv Austria 2000-ben, a Sacile-i némafilm fesztiválon mutatta be a Das Schicksal derer von Habsburg (1928. Essem-Film GmbH, r: Rolf Raffé) című hiányos, és nagyon romos állapotban fennmaradt német film videón rekonstruált változatát. A filmanyag restaurálására annak töredékessége és rossz állapota, valamint anyagi okok miatt nem vállalkoztak.

28 János vitéz 1924. R: Deésy Alfréd, i: Petőfi Sándor, f: Adorján László, sze: Sugár Gyula, Boháty Lajos, Tubay Nusi, Szécsi Tilla.

29 Hegyek alján 1920. Star, r: Balogh Béla, f: Pakots József (Eugen D'Albert operája nyomán), o: Nagy Dezső.

30 A tizennegyedik I-II. 1920. Star, r: Balogh Béla, f: Falk Richard, Pakots József, sze: Petrovics Szvetiszláv, Mattyasovszky Ilona, Lóth Ila, Gaál Annie, Bolváry Géza, id. Latabár Árpád, Fenyő Emil, Margittay Gyula

31 Az aranyember I-II. II. 1918. Gyártó: Corvin, r: Korda Sándor, f: Vajda László, o: Kovács Gusztáv, d: Márkus László, sze: Beregi Oszkár, Rajnay Gábor, Lenkeffy Ica, Makay Margit, Berky Lili, Horváth Jenő, Szöregi Gyula, Kürthy József.

32 Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak Pécs 1931. Danubia Könyvkiadó 96.p.

33 Idézi Raymond Borde: Filmrestaurálás: Etikai kérdések In. Toulouse-i Filmtár 1986. szeptember/október

34 Dominique Paďní: Restaurer, conserver, montrer In: La persistance des images Paris 1996. Cinémathčque Française 10. p.

35 Raymond Borde: Filmrestaurálás: Etikai kérdések In. Toulouse-i Filmtár 1986. szeptember /október