(Zsoldos Péter Gregor Man trilógiája)
Zsoldos Péter regénytrilógiáját (
A Viking visszatér [1963],
Távoli
tűz [1969],
Az utolsó kísértés [1988]) olvashatjuk mint
fordulatokban bővelkedő, ötletgazdag kalandregényt, olvashatjuk mint
ideológiakritikát, s közeledhetünk a regény felé annak science fiction oldala
felől is. E három szemléletmód három különböző képet rajzol elénk, s implicit
módon vitára is késztet: vajon melyik szemléletmód bír primátussal a többi
fölött? Darázs Endre, mint a regényvilág első értelmezője a science fiction
besorolást például nem tartotta egészen indokoltnak, amikor az Új Írás egyik
1970-es számában recenziót közölt a
Távoli tűzről.
1
S valóban, a regény egyes részei más olvasatoknak talán erőteljesebb hangsúlyt
engednek.
Egy kalandirodalomként értelmezett, elsősorban szórakoztatásra szánt mű
esetében jelentős hangsúly van a fordulatos, jól megkomponált
cselekményszövésen,
2 valamint az információk közlésének
késleltetésén, a feszültség jelentős része ugyanis ebből
származtatható.
3 Zsoldos Péter műveit kalandregényként
olvasva önként adja magát a szöveg retorikai működésmódjának feltérképezése
is, a jellemek és a cselekmény megformáltságának vizsgálata, de rögtön
felmerül bizonyos kanonizálási szándék is a befogadó részéről, abban a
tekintetben legalábbis, hogy olvasás közben szüntelenül korábbi
olvasmányélményeinkhez hasonlítjuk a szöveget, ami így öntudatlanul
elhelyeződik egy fiktív hierarchiában (pl. jobb-e Zsoldos, mint Szathmári).
Ez a hierarchia nem szükségszerűen asszociatív, lehet tudatos és történeti
kánon is, kezdve akár Lukianosszal s az első pikareszk regényekkel, Walter
Scotton és a történelmi kalandregényen át a legújabb Robin Hood
feldolgozásokig. Ha konstruálunk egy ilyen szövegkorpuszt, nagy eséllyel
megfigyelhetjük azokat a szövegszervező (formai, retorikai és tematikus)
elemeket, amelyek működtetik ezt a fajta irodalmat, s amelyek olyan szinten
uralhatják e regényeket, hogy elmaradásuk vagy átalakulásuk megváltoztatja
az egész szöveg esztétikai hatását, hovatartozását. Ilyen elem lehet például
egy szerelmi szál, az, hogy a főhős egyúttal romantikus szerelmes is, s ez a
szerelem vagy beteljesül, vagy nem. Don Quijote például lovageszmények
szerint imádja kedvesét, Dulcineát, de mivel ezek a heroikus eszmények a kor
viszonylatában irreálisak, esztétikai hatásuk eltérő lesz (nem fennkölt,
hanem nevetséges). Többek között így válik a Don Quijote a pikareszk
paródiájává, amellett, hogy a lovagregényekből átvett struktúrákat ironikusan
és reflexíven szemléli, viszonyul hozzájuk, amivel szintén átalakítja őket.
A kalandregények a világirodalom több korszakán át is meghatározó szerepet
játszottak: az ókori görög írók (pl. Longosz, Héliodórosz, Apuleius stb.)
szerelmes-kalandos históriáitól kezdődően, a középkori lovagi eposzokon és
regényeken (pl.
Trisztán és Izolda, Roland-ének stb.), újkori
szatírákon át (pl. Swift:
Gulliver vagy Fielding:
A tragédiák
tragédiája avagy a Nagy Hüvelyk Matyi) a pikareszkekig (pl. Cervantes:
Don Quijote, LeSage:
Gil Blasa de Santillana históriája) és
fejlődésregényekig (pl. Fielding
Tom Jonesa), illetve és minket
főleg ez érdekel a 19. és 20. században divatos rabló-, detektív,
cowboy és science fiction történetekig. A kalandirodalom, nagyjából a
romantika tájától kezdődően, aztán új regiszterbe rendeződött, a
tömegtermelésben gyártott horror, erotikus és kalandos históriák (pl. tengeri
utazásokról szóló beszámolók) többségükben ugyanis úgy esztétikai igényesség,
mint társadalmi mondanivaló tekintetében mindinkább dekadensekké váltak,
könyvkereskedelmi érdekeket igyekeztek kiszolgálni. Többek között ennek a
következménye, hogy ma már bizonyos mértékben elkülönül az elsősorban elvont
gondolati tartalmakat kifejező magasirodalom, és a szórakoztatónak szánt,
könnyed, populáris regiszter, noha és ezt különösen a posztmodern
igazolta a kettő közötti határvonal olykor nem olyan éles, amilyennek
az első pillanatban tűnik.
Ha Zsoldos Péter regénytrilógiáját kalandregényként olvassuk, az első
gondolat, ami felrémlik, hogy vajon miért nem a főhős személyes kiválóságán
vannak a fő hangsúlyok? Zsoldos Péter főhőse ugyanis nem keresi a veszélyeket,
nem keresi a kalandot, s bár gyávának nem mondható, nincs meg benne a
kalandorok vagy a modern akcióhősök pimasz vakmerősége. Nem mutatja be az író
a főhős technikai vagy messzemenő észbeli fölényét sem, Gregor Man sikerei
jellemzően nem kimagasló képességeiből, hanem korába illeszthető újításaiból
adódnak. Nem azért történnek tehát a kalandok, hogy a főhős valamilyen
szempontú kivételességét igazolják, amiből természetesen az olvasó is részesül
(mint például a lovagregényekben), vagy hogy bizonyos társadalmi állapotra
hívják fel a figyelmet (mint egyes újkori regényekben, pl.
Twist
Olivér), esetleg távolabbi példával hogy a transzcendens,
számunkra nem nyilvánvaló világtól borzasszanak el (mint Lovecraft és Poe).
Az is világosan látható, hogy ezek a kalandok nagyon is racionálisak,
nélkülözik a csodásat, a misztikusat, s így az irodalomtörténetből ismert
fantasztikus utazások kalandjaival sem igazán rokoníthatóak.
4
A trilógia első része egy hajótörést mutat be, majd ezt követően annak a
világnak (bolygónak) a fokozatos felfedezését olvashatjuk (2. és
3. rész), amelyen az űrhajós ottrekedt. Ebben a tekintetben a trilógia
üzenete nem tér el a hellenisztikus, illetve késő római és újkori
kalandregények történeteinek kvázi üzenetétől: egy kitágult élettér
veszélyeit jeleníti meg. És valóban, a hatvanas évek végén, hetvenes évek
elején pionírkorát élte az űrkutatás és az űrhajózás. A kalandoknak, amelyeket
Gregor Man átél, feladatuk lehet, hogy egy külső űrbeli világ
veszélyeire figyelmeztessenek.
Ám ez az érv azonban elégtelennek tűnik, ha arra gondolunk, hogy a könyvben
megjelenített veszélyek kőbaltás, ill. nyilakkal lövöldöző archaikus
emberek már nem biztos, hogy komoly félelmet ébresztenek a modern
olvasóban. A második rész által ábrázolt fiktív társadalomban megélt kalandok
sora tehát meglehet, hogy ebből a szempontból mégis magához a Földhöz kötődik,
ahol a társadalmak közötti kulturális különbségek bár nem ennyire nagyok,
azért még léteznek. Mai világunkban is majdhogynem mindennapos esemény, hogy
egy modern ember konfliktusba kerül egy másik (idegen,
primitívebb?) kultúrával. Még az is megeshet, hogy európai ember egy
kezdetleges nép királyává lesz ld. Benyovszky Móric , és ebben az
esetben a primitív társadalmat modern eszmékkel lehet-e vezetni?
kérdése, amelyet a második regény,
A távoli tűz tesz fel, sokkal
közelebb kerülhet. A harmadik rész végkifejlete a főhős és a még
fejlettebb lények találkozása már felvethet ugyan valamilyen
veszélyt földi társadalmunkra nézve, mégis a szövegben megjelenő, elsősorban
filozófiai témájú, párbeszédes lezárulás miatt ez sem igazán jó értelmezési
lehetőség, itt nem is történnek már kalandok a főhőssel, ez a rész moralizáló
dialógus.
Gregor Man a három történet során sohasem valamilyen impozáns, különleges
egyéni képességekkel megáldott hősként lép elénk, hanem inkább abban jó, hogy
felfedezze maga körül az ilyen embereket. Ebben a tekintetben emlékeztet a
korszak nagy ideológusa, Lukács György értelmezte Walter Scott-i hősökre:
inkább a középszintet képviseli.
5 Gregor Man
amennyiben lehetősége van rá meghúzódik az események hátterében, nem ő
vezeti a hódító sereget a rivális városhoz, nem gyárt ágyúkat a puskaporhoz,
hogy hódíthasson, s nem törekszik egyeduralomra. Ellenben létrehoz egy
Tanácsot, hogy monarchikus berendezkedést valósítson meg. Nem akar Avana
istenkirálya lenni, tevékenysége inkább a középszintre, egy viszonylagosan
élhető állapot affirmatív, megtartó létrehozására korlátozódik. A mű
cselekményvezetése azonban minduntalan mást követel tőle, kalandokat él át,
majd jellem és a cselekmény ellentéte végül halálának mikéntjében
összpontosul. Zsoldos Péter leírja, hogy a regénytrilógia
befejezéseként Gregor Man nem halhat misztikus halált, nem tűnhet el
egyszerűen, mert akkor a nép azt hiszi, felszállt az égbe, ahonnét
jött, s így isteni szintre emelődik, mitizálódik. Ez a hierarchizálódás
ellentétes szándékaival, korábbi tetteinek többségével. Gregor Man nem
mitizálódhat, mert akkor az emberek eredendő egyenlőségéről szóló erkölcsi
üzenete semmisül meg. Ebből következőleg nem is dönthet másként a trilógia
végén, amikor halhatatlanságot ajánlanak neki a még nála is fejlettebb
idegenek, mint hogy ezt a kiváltságot nem fogadja el. Avanában kell maradnia,
mint a város uralkodója, ott is kell meghalnia, hogy láthassák: tényleg ember
volt, s emberként halt meg. Gregor Man így is dönt, ám a trilógia második és
harmadik része különös hangsúlyt enged annak a lehetőségnek, hogy az ajánlatot
később mégis elfogadja, hiszen a sírját sehol nem találták meg, és nagy
valószínűséggel nem is fogják (a fellelt sírkamra agyagtáblákkal van tele).
A regényíró ezzel implicit kifejezést enged a tulajdonképpeni
kalandregényhez illő hepiendes lezárásnak: Gregor Man a későbbiekben
beleegyezhetett abba, hogy a szuperlények befogadják maguk közé, és
halhatatlanná tegyék. A trilógiát lezáró bizonytalanság valamelyest
feloldódik, de cselekmény és jellem egysége sérül. A befogadó
szempontjából a lezárás kellemes, ötletes megoldásnak tűnik, s mivel a
kalandregény-olvasat nem állítja erőteljesebb filozófiai reflexiók elé a
befogadót, a megoldás szakavatott írói lezárásként könyvelhető el. Más a
helyzet, ha a műveket ideológiakritikaként olvassuk, abban az esetben ez a
zárlat, úgy gondolom, nagyobb kifejezőértékkel bír.
Kalandregénynek természetesen ritkán célja társadalomfilozófiai lehetőségekkel
tudatosan játszani. A fő hangsúly legtöbbször a szórakoztatásra esik, s hogy
ez jól sikerül-e vagy sem, általában stiláris és retorikai kérdés. Az olvasás
során a legfontosabb feszültségteremtő erő a következő esemény
bizonytalansága, ez pedig retorikai technikákkal árnyalható, fokozható, az
izgalom és a fordulatosság elég nagy mértékben növelhető.
6
A szerző utalhat a következő eseményre, kihagyhatja, elárulhatja, de be is
csaphatja az olvasót. Ha becsapja az olvasót, a feszültség a bizonytalanságból
fog származni, ha az író hű marad önmagához, akkor az öröm a várt elem
megtalálásából és a formából fog származni, amelyben a kívánt információ
megjelenik.
A Viking visszatér időkezelése például emlékeztet a modern regény
formai újításainak némelyikére, az idővonal darabokra tördeli a történetet,
az olvasó párhuzamosan fogad be két különböző idősíkban zajló szálat, s ez
esztétikai élvezetet okoz.
7 Azok az események, amelyek
nincsenek leírva, a szöveg sajátos továbbgondolására kényszerítik az olvasót,
ám ez a világ nem lesz teljes, nem áll össze egésszé. A modern regény már
ismeri mindkét szerkesztésmódot, úgy a linearitás megtörését, mint az
idősíkokkal alkalmazott montázstechnikát.
8 Szintén modern
elem a történetben az esetlegesség, annak a kontingenciája, hogy a
világtörténelem másképp is történhetett volna.
9
Ám valószínűbb, hogy a regényben tapasztalt időkezelés nem kapcsolódik
közvetlenül modern vagy posztmodern regényelméleti koncepciókhoz, mindössze
egy ügyes retorikai fogásról van szó.
10 Ebben az esetben az
éppen folyó történetszál ideiglenes elvágásával a feszültségkeltés a cél. Ez
utóbbi feltevést erősíti, hogy az idővonal megszakadása nem az elbeszélő
szubjektum tudati tevékenységének önkéntelen sajátossága folyamán a
tudat asszociatív működése miatt következik be, hanem mintegy
kívülről erőltetődik rá a történetre, s később bizonyos
magnószalagokkal magyarázódik. Az időkezelés sajátos volta egyébként
megfigyelhető már magának az első regénynek a címében is, hiszen a Viking
nevű űrhajó a történet
végén valóban elindul, hogy
visszatérjen
a Földre, ugyanakkor a Viking azért indul el, hogy a legénysége mihamarabb
ismét
visszatérhessen az idegen bolygóra (az otthagyott) Gregor Manért.
Ez viszont már a második kötet (
Távoli tűz) cselekményének a része, s
egyik leglényegtelenebb mozzanata. Hova tér vissza a Viking? Ha a Földre,
akkor a címválasztás nem fejezi ki a történetet: ebben a regényben a Viking
nem tér vissza a Földre, épphogy csak elindul felé, és azt is csak az utolsó
oldalakon teszi. A Viking (
A Viking visszatérben) nem térhet vissza
Gámára, a bolygóra sem, ahová lezuhant, hiszen még nem is járt ott korábban.
Hová tér akkor vissza a Viking? Ha térben nem tudunk mozogni, célszerű az idő
dimenzióját választanunk: a Viking a múlthoz, az emberi történelem
(h)őskorához tér vissza. Mindemellett a cím ügyes retorikai alakzat is,
metaleptikus
11 kép, hiszen az űrhajó nevét a viking főnév
jelenti, ami a múlthoz kötődik, így két idősík cserélődik fel egymással,
valami modern, sőt jövendőbeli (űrhajó) helyett valami ősi (viking)
asszociálódik a visszatérés mozzanatával.
A hatvanas-hetvenes évek történelemről és történelmi regényről való
gondolkodása akarva-akaratlanul is Lukács György munkáin alapult, Lukács pedig
Hegelt és Marxot használja regényelméleti műveiben. Nagyon is pontosan
meghatározott történelemfelfogás jelenik meg a szocializmus hivatalos
önértelmezésében, s ez jól tükröződik a regények zárt világegyetemében is.
Ennek az ideológiának a nyomait úgy gondolom, érdemes felkutatni, szem előtt
tartva, hogy a regény egy másik olvasatának ki kell majd térnie a történelmi
regényeknél megszokott normatív ábrázolási technikák vizsgálatára is (kultúra
ábrázolása, csataleírások, hőstípus).
12
A hegeli terminológián alapuló marxista felfogás a történelmet irreverzibilis
folyamatként képzeli el. A marxista szemlélet szerint tehát ha egy
társadalom elért egy bizonyos fejlettségi fokot, amely egymásra épülő
szociológiai változásokat, s ezek összefüggését jelenti, akkor
fejlődött. A különböző fejlődési fokozatok mint lépcsők, állomások
jelennek meg, bár némely esetben ezek szinkron, egymás mellett is létezhetnek.
A marxista önértelmezésben például a szocializmus és a kapitalizmus volt az a
két lépcsőfok, amely egymás mellett párhuzamosan létezett, és amelyek közül a
szocializmus volt a fejlettebb. Mivel a folyamat irreverzibilis, a
szocializmus létrejöttét (és így természetesen a kapitalizmusét is) nem lehet
meg-nem-történtnek tekinteni, a szocializmus nem tűnhet el a történelem
süllyesztőjében. Helyesebben eltűnhet, de csak úgy, ha belőle valami még
fejlettebb bontakozik majd ki.
Zsoldos Péter regénye átveszi a marxista gondolatok többségét, de a
regényvilág árnyalja, s valamelyest kritikailag szemléli azokat. Gregor Man
tevékenységével korabeli eszményeket képvisel, Zsoldos Péter hipotetikus
világot alkot, azonban a kísérletező kedv egy szocialista típusú utópia
bemutatására megfakul, amikor a hipotetikus világ mégsem a klasszikus,
szándékolt szocialista világként képeződik le.
13 A marxista
elmélet szerint Zsoldos Péternek egy lineáris történelmi fejlődést kellett
volna bemutatnia, amely az ősközösségi társadalmakon keresztül törvényszerűen
elvezet a jövőbeli, hiperfejlett és morálisan magas erkölcsiséget képviselő
szocialista típusú társadalomhoz. Nos, a történelem a regényvilágon belül
tényleg elvezet ehhez a fiktív jövőhöz, azonban ez a történelmi haladás már
se nem irreverzibilis, se nem törvényszerűen vezet a vágyott jövőig. A
folyamat azért nem lesz irreverzibilis, mert már a második részben is látható,
hogy a Tanács, ami Gregor Man beavatkozása alapján létrejött valójában
nem működik. S ez még nem lenne cáfolat, hiszen egy dolog kialakulása a
marxista szemlélet szerint is időhöz kötött, s eleinte még nehezen
működtethető, azonban a kísérlet olyan mértékben nem sikerül, hogy Gregor Man
a harmadik részben már abszolutisztikus uralkodóként jelenik meg, s végül
Avana is teljesen eltűnik Gáma felszínéről, hogy úgy mondjam, jogutód
nélkül. Márpedig a folyamatok irreverzibilis tételezése szerint, ha egy
társadalmi berendezkedés valahol létrejött (pl. monarchia), annak a vele
határos társadalmi formációkkal érintkezésbe kell lépnie (így kezdődik el
tulajdonképpen a marxista értelemben vett világtörténelem), s a régi
körülményeknek módosulniuk kell, fejlődni valami újjá. Azaz a következő
nemzedéknek örökölnie kellene azoknak a reformoknak jelentős részét, vagy
azok származékát, amelyeket Gregor Man véghezvitt, ez azonban nem
történik meg. Gregor szociológiai-politikai irányú tevékenysége nyom nélkül
eltűnik a történelem süllyesztőjében, s ahogy a harmadik rész végén a
szuperlény meg is jegyzi, a főhősnek valójában semmit sem sikerült elérnie,
törekvései hiábavalóak voltak, többet ártott mint használt Avanának. Ebben a
tekintetben Zsoldos Péter történelemszemlélete inkább Humboldt
történelemszemléletére emlékeztet, aki szerint a történelem valójában
számunkra megismerhetetlen erő, megismerhetetlen folyamat. Ezt a felvetést
erősíti a harmadik regény végén elhangzó párbeszédnek az a részlete is, amely
szerint a civilizációk
nem törvényszerűen jutnak el a magasabb
fejlődési fokozatig (ami valójában azt jelenti, hogy
nem egyetemes
törvény a történelmi fejlődés!):
A törvény alkotói úgy vélték, hogy egy bizonyos határig minden
értelemnek a saját erejéből kell eljutnia. Ezzel kell bizonyítania az
életrevalóságát; méltó rá, hogy magunk közé fogadjuk.14
Az előző szövegrész immanensen tartalmazza, hogy nem minden civilizáció jut
el arra a bizonyos magas fejlődési fokozatra, nem minden társadalom kellően
életrevaló, hiszen ha az volna, nem lenne szükség bizonyításra,
szóba se kerülne ilyesmi. Akkor csak ki kellene várni a megfelelő időt. A
hidegháború vége felé megjelent könyv esetleg az önmagát elpusztító
civilizáció Drake-i formulájában látta a veszélyt, vagy talán a marxizmus
erőteljes gyengülése volt a bizonytalanság oka, ez nem látható át teljesen.
Fentebb, a kalandregény-olvasatnál volt már szó arról, hogy a könyv befejezése
nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy Gregor Man végül elfogadja az idegen
kultúra ajánlatát, a halhatatlanságot, s ezzel mitizálódik. A regények
ideológiakritikai olvasata esetében annak a megnyilvánulását láthatjuk a
befejezésben, hogy Zsoldos Péter nem fogadta el az osztálynélküli társadalom
falanszter-elvét, az utópista szocialisták, majd később a kommunák ideológiai
alapfundamentumát: Gregor Man mégiscsak megistenült. Ebben az esetben elmarad
a szocialista társadalom teljes győzelme, a mű ideológiai olvasatának
diadalmas lezárulása, s a befogadó hangsúlyosabbnak érzi az ottfelejtett
kiskaput. Zavaros a történetben ugyanakkor a társadalmi
törvények alakíthatóságának lehetősége is, tehát a társadalmi
berendezkedés megváltoztathatóságának gondolata, ami szintén fontos szempont
a marxista elméleten belül, hiszen éppenhogy a forradalmiság legitimációjának
teoretikus bizonyítéka:
Én ebbe a törvénybe születtem bele, te a magadéba. Mindketten
megtanultuk, elfogadtuk a sajátunkat. Képes voltál változtatni bármelyiken
is?15
Ugyanakkor az első rész végén Gregor Man forradalmi úton szabadítja fel
Avanát, s később is minduntalan megváltoztatja az elmaradott, feudális
törvényeket.
Utoljára hagytam a regény science fiction olvasatát. Nem véletlenül tettem,
hiszen nagyon nagy a bizonytalanság akörül, mi is egészen pontosan a science
fiction. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a sci-fiben sokszor tudományos
elméletek fikcionalizálása történik.
16 Más esetekben
filozófiai problémák értelmezési lehetőségeibe nyerhetünk
betekintést.
17 Az emberi képzelet továbbgondol bizonyos
lehetőségeket, eljátszik olyan univerzumokkal, amelyek nem valósulhatnak meg.
Ha a három könyv üzenetét egységes egészként szemléljük, Zsoldos Péter egyik
fontos mondanivalója a történelem, a történelemkönyvek újraírhatóságának
kérdése lehet. Gregor Man egy földi történelemszemlélet birtokában vetődik az
idegen bolygóra, ahol az őshonos civilizációk kultúrája megfelel egy archaikus
földi szintnek. Lényegében semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy ezek a
civilizációk bármilyen tekintetben azonos utat fognak befutni a Gregor
emlékezetében élő földi civilizációk történeti útjával, egyedül az olvasó
sejti ezt, mivel ebben a világban minden olyan ismerős. A regény
ebben az értelemben nem jó science fiction, hiszen alternatív történelmi
lehetőségek felmutatásával nem igyekszik hatni ránk, nem mutat új utakat, nem
mozgatja meg a fantáziánkat. Azt igyekszik inkább érdeklődésünk középpontjába
helyezni, hogy az általunk sokat kutatott történelem rendelkezik-e valamiféle
irányvonallal, a civilizációk öntörvényűen fejlődnek-e egy magas morális szint
felé, amit nem lehet előmozdítani, siettetni. A főszereplő mindvégig ez ellen
a felfogás ellen harcol, ám próbálkozásai, hogy saját társadalmának morálját
elfogadtassa az archaikus civilizációval, csak átmeneti eredményeket hoznak.
Zsoldos ebben a tekintetben mintha önmaga is bizonytalan lenne, hiszen
egyrészről nyíltan érvel bizonyos társadalmi szokások megváltoztathatósága
felől (könyvének hőse sikereket ér el ebben a tekintetben), másrészről a
második és harmadik kötet végén negálja ezeket, kijelenti, hogy Gregor Man
beavatkozásai vagy nyom nélküliek voltak, vagy csak ártottak Avana népének.
Gregor Man törekvése a magas kultúrájú társadalom kialakítására csak egy
kulturális üzenet reprodukció-kísérletére korlátozódik, s az sem az ő üzenete,
hanem a modern civilizációé, amely létrehozta őt.
18
Pedig a sci-fik egyik legfőbb érdekessége annak megfigyelése, hová
fikcionali-zálják a művek a tudományos elméleteket.
19
Amennyiben Zsoldos a történelem önreprodukciójának elvét próbálgatja az
irodalom módszereivel, tartozik a magyarázattal, miért futott vakvágányra
Gregor minden kísérlete. S bár a regény oldalain feltűnően sok utalás van a
sors és a fátum vonatkozásaira, kézenfekvő magyarázat a sikertelenség okaira
ezen felül nem érkezik a szerzőtől. A befogadó nem tud másra gondolni, mint
hogy ennek esetlegesen metafizikai okai vannak.
Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a regénytrilógia pozitív
világértelmezésű, a regény ki nem mondott üzenete, hogy a problémák többségét
meg lehet oldani tudományos módszerek segítségével, ez pedig a hetvenes évek
pozitív, szcientista gondolkodásával rokon.
20 Ennek a
sci-fikre egyébként elég jellemző üzenetnek talán legszembeötlőbb
jelenete a
Távoli tűz járványleírása. A különbségtétel tekintetében
ennek a járványnak a leírása csatolható a pestisleírások Thuküdidésztől
Boccacción és Puskinon át Camusig tartó vonulatához. Zsoldos azonban megőrzi
a science fiction eredeti pozitív üzenetét, képes elhárítani a társadalmi
zavart.
21 A XX. század előtt nem volt eléggé jó
módszer a járványok megfékezésére: a karantén, a füstölés, a fertőtlenítés
nem volt igazán hatásos. A vész persze végül elvonult, és ezáltal az élet
győztesként került ki a betegséggel vívott harcból, ám ez a győzelem nem az
emberi ész győzelme volt az ismeretlen fölött, annak megismerése által, hanem
minden esetben még Defoe-nál is az ismeretlen önkéntes
visszavonulása, visszahúzódása ebből a világból. Thuküdidész leírásában
s utána sok más görögnél, Prokopiosznál és Szophoklésznél is
alattomosan, lappangva jelentkezik a járvány, a semmiből és álnokul, de
kikerülhetetlenül tör elő s tűnik el. Nyitott marad a fenyegetés, hogy
bármikor visszatérhet, s hiába minden tudomány, továbbra sem lehet semmit
tenni ellene. Ebben a tekintetben a járvány mint Albert Camus
Pestisében metafizikus jegyekkel bír. Camusnél a pestis elleni
küzdelem felesleges de szükségszerű, mint maga az élet, az ember nincs
befolyással a fölötte álló erőkre. Zsoldosnál az ember eséllyel küzd a Halál
ellen, s az esély forrása az emberi ész és tudomány terméke.
Ebből a nézőpontból úgy lehetne a leginkább jellemezni Zsoldos Péter
trilógiáját, mint egy olyan science fiction alkotást, amely adottként tételez
egy bizonyos kulturális változásfolyamatot, melynek pozitív végeredménye a
halhatatlanságban (tehát a Halál legyőzésében) és a szuperlények galaktikus
közösségében csúcsosodik ki. Több tehát azoknál a sci-fiknél, amelyek
színhelyül az archaikus múlt egy-egy szinkrón metszetét jelölik ki.
Az archaikus kultúrák és a modern világ ütköztetésének gyakorlata elterjedt a
science fiction műveken belül, a különböző Atlantisz-regényektől az
időutazásos történeteken át az idegen bolygók torz vagy gyönyörűséges marsbéli
hercegnőiig. Létezik tehát egy afféle ál-történelmi vonulat, amely a régi
korokat igyekszik ötvözni valamiféle újjal, s ezáltal a régi heroikus
eszményeket ütközteti jelen korunk értékfelfogásával. Ez a típusú science
fiction teremtett egyfajta hagyományt, ahol a technikai segédeszközöktől
megfosztott főhős megismerkedik az idegen, alacsonyabb rendű kultúrával, s
általában nem túl civilizált eszközökkel győzelmet arat fölötte. Zsoldos
Péter regénye a fentebb mondottak miatt eltér ezektől a regényektől, a szerző
sokkal nagyobb hangsúlyt enged a történeti folyamatosság és a civilizációs
világrend korszakokon átívelő változásainak s ezek tapasztalatának.
A regénybeli tér némileg a romantika által formált párhuzamos világok képzetét
idézi fel a befogadóban: személyes bátorság, kalandok, hihetetlen bátorságú és
képességű hősök csodás utazása egzotikus tájakra. És a hangsúly már nem azon
van, hogy a főhős(ök) miként jut(nak) el ezekre a paralell helyszínekre, mint
az első science fictionoknál (ld. Verne és Wells),
22 illetve
nem azon, hogy a főhős csodás kalandokat átélve megmutathatja személyes
kiválóságát és bátorságát ezen a távoli vidéken (mint Borroughsnál és C. S.
Lewisnál), esetleg társadalomkritikai gondolatokat ültet az olvasó fejébe
(mint Huxley vagy Orwell esetében), vagy a komikum és az irónia révén tart
elénk torz tükröt (mint Sheckley-nél). Zsoldos hősének morális tartása révén
üzen olvasótáborának: ebben a science fictionban a hangsúly mindvégig Gregor
Mannak arra a törekvésére irányul, hogy morális és erkölcsi szinten
megjobbítsa, humanizálja környezetét,
23 egy szebb világot építsen
fel a régi helyett. Wellsre emlékeztet annyiban, amennyiben elsődleges célnak
a társadalmat tartja. A hangsúlyt inkább a morális mint egzisztenciális
élhetőség kérdésére helyezi, két kor emberét állítja fiktív
helyzetben egymás mellé, és ebből a találkozásból nem a technikai társadalom
hőse, hanem a bolygó körülményeit jól ismerő archaikus ember
szociológiája kerül ki győztesen. Gregor Man az, aki végül átveszi
a hely kínálta szokásokat. Erkölcsi tekintetben övé a fölény, ám ez az
erkölcsiség mégiscsak romantikus idill, talán a legfinomabb, legbájosabb
fiction a science-on belül: olyan morális és etikai szint, amely utópisztikus,
mert soha nem volt sajátja az emberi társadalomnak.
A
Távoli tűzben Gregor Man ugyanolyan paradicsomot épít maga köré,
mint Berend Iván a Bonda-völgynél, vagy Timár Mihály a Senki szigetén. Egy
fontos különbség azért jól megfigyelhető Jókai két említett hőse és Gregor
Man között: míg Jókai karakterei a kor jellegéből adódóan
hódító hősök,
addig Zsoldos Péter űrhajósa inkább a
meghódított hős, őt hódítja meg
az adott társadalom, ő veszi át a kor szokásait és törvényeit.
24
Gregor Man mindennek ellenére ízig-vérig romantikus hős maradt, egyike a Jókai
hagyományából származtatható kétdimenziós karaktereknek, idealizált erkölcse
ugyanolyan mitologikus jellegű.
25 Ezért is alighanem
kár csodálkozni azon, hogy ismét valami vágyottal, nem létezővel
találkozunk; egy olyan, majdhogynem utópikus morállal, amely tényleg csak a
fikcionalitás mezején válhat valóra. A kor, amelyben a regény
íródott, önmaga is egyfajta utópia volt.
26 A
hatvanas-hetvenes évek világa pozitív nyitottsággal reagált az idealizált
eszmékre: a szocialista-kommunista propaganda elképzelhetőnek tartotta azt az
állapotot, amikor az ember az egyéntől kiindulva a józan megértés és a
technikai haladás révén odáig jut erkölcsiségében, hogy legyőzi a háborút, a
betegségeket, az erőszak minden formáját. S talán pont ez az idealizált
állapot az, amit a realitás ugyan nem tudott megvalósítani, de a science
fictionban törvényszerűen elénk kerülő, kikerülhetetlen útirány lehet.
-
Darázs Endre: A magyar science fiction, 1969. = Új Írás, 1970/1. szám,
128. o.
-
Ld. E. M. Forster: A regény aspektusai. Helikon Kiadó, Budapest, 1999.,
67-80. o.
-
Erről ld. bővebben: Félicien Marceau: A regény szabadon. Európa Kiadó,
Budapest 1983.
-
Ld. erről Maár Judit: A fantasztikus irodalom. Osiris Kiadó, Budapest,
2001., 15. o.
-
A Scott-regények hőse mindig egy többé-kevésbé közepes,
átlagos angol gentleman. Általában van némi, de sohasem kimagasló gyakorlati
józan esze, bizonyos erkölcsi szilárdsága és tisztessége, amely akár még az
önfeláldozás képességéig is felér, de amely sohasem fokozódik az embert
magával ragadó szenvedélyig és egy nagy ügy iránti lelkes odaadásig. Ld.
Lukács György: A történelmi regény. Magvető Kiadó, Budapest, 1977.,
36. o., valamint a továbbiakban még 38., 39., 41., 45. o. stb.
-
Erről ld. bővebben: Marceau i. m.
-
Ld. Nikolai Hartmann: Esztétika. Magyar Helikon, Budapest, 1977.,
30-35. o.
-
(...) Az így értelmezett hagyománnyal szemben álló fogalomként a modern
regény a változatok olyan sokaságát gyűjti össze, hogy valóságos
jelentéstartalma talán csak ennyi: nem lineáris szerkezetű regény. Az
elbeszélés időbeli folyamatosságának megszakításával a regényíró
szükségszerűen átlép egy kifejezésmódbeli határt. Az olvasó által is
ismert és felismert lineáris időszerkezet helyett a szöveg új működési vagy
játékszabályát kell kompozíciós, modális, illetve nyelvhasználati eszközökkel
jeleznie. S bár a múlt században Henry Jamestől Italó Svevóig többen
alkalmaztak a történetmondás megszakítására leírást, nézőpontváltoztatást és
értekezést, a radikális változást az emlékezet-technika bevezetése jelentette.
Az emberi tudat működése nem ismer időbeli korlátokat, az ösztönös és tudatos
idősíkváltás a természetes tudatállapot. Ld.: Varga László: A
didaktikus tudatregény. In.: Találkozó Poétikák. Szerk.: Bedecs
László, Miskolc Budapest, ME-BTK Modern Magyar Irodalom Tanszékének és az MTA
Irodalomtudományi Intézetének közös kiadása, 2000., 157. o.
-
Almási Miklós: Anti-esztétika. Helikon Kiadó, Budapest, 2003., 138-139.
o.
-
Ez utóbbi körülményre, illetve a trilógia kalandregény-olvasatára Koós István
barátom hívta fel a figyelmemet. Köszönet érte.
-
Metalepszis: a metonímia ok-okozati helycserén alapuló esete. Szörényi
László Szabó Zoltán szerint ugyanazon kontextusba helyezett, nem
odaillő szinonimát jelent, többnyire egy szó szinonimájának homonimáját.
(ld. Szörényi László Szabó Zoltán: Kis magyar retorika. Helikon,
Budapest, 1997., 137. o.)
-
Ld. Lukács i. m. 41., 50., 55., 57-59. o., különösen 67. o. stb.
-
Sz. Molnár Szilvia írja: Talán közel már az idő, amikor az univerzumra
vonatkozó modelljeink sorra megdőlnek, vagy megállják helyüket, addig azonban
az foglalkoztatja leginkább tudományos igényű imaginációnkat, milyen
következményekkel járhatnának a meglévő elméletek megvalósulásai, miként
lehetne beköltözni ezekbe a hipotetikus világokba. In.: Sz.
Molnár Szilvia: Virtuális teátrum III. Az időutazás fikciói SF
filmekben. Kalligram, 1999/3. szám, főszerk..: Hizsnyai Zoltán, 71. o.
-
Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988.,
170. o.
-
Uo.
-
A holnap meséi c. kötetben Vera Graaf így határozta meg a science
fictiont: (...) azt a spekulatív formát tekintjük science fictionnek,
amely a jelenben lehetetlennek tudományos vagy pszeudotudományos eszközökkel
a lehetséges látszatát adja. Emellett spekulációit a modern tudományos
világkép felismerhető vonatkozásaival s annak alapján kell megvalósítania.
(ld. Vera Graaf: A science fiction definíciója. In.: A holnap
meséi, írások a sci-firől. Szerk.: Kuczka Péter, Kossuth Könyvkiadó,
Budapest, 1973., 30. o.)
-
Az egyik legnagyobb dilemmát a történelem megváltozatásának lehetősége
jelenti, ami legtöbbször morális kérdésként fogalmazódik meg: jogunkban áll-e
megváltoztatni az írott történelmet? Azt a történelmet, amelyet felsőbb
döntések alapján játszottunk végig, alárendelve magunkat a sorsnak, Istennek.
Szabad-e az akarat vagy determinált? Ld. Sz. Molnár Szilvia: Virtuális
teátrum III. Az időutazás fikciói SF filmekben. Kalligram, 1999/3.
szám, főszerk.: Hizsnyai Zoltán, 74. o. || Az utolsó
kísértésben a probléma ebben a mondatban koncentrálódik: Az idő
megfordíthatatlan és megállíthatatlan. In.: Zsoldos Péter: Az utolsó
kísértés. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988., 93. o.
-
Ld. T. S. Eliot: A kultúra három értelme. Szent István Társulat,
Budapest, 2003., 22. o.: ...a hiánytalanul kulturált egyén:
fantazmagória, és a kultúrát nem az egyénben, vagy az egyének alkotta
csoportokban fogjuk keresni, hanem egyre tágabb körben; s végül a
társadalomnak mint egésznek a modelljében fogjuk azt megtalálni.
-
Sz. Molnár Szilvia i. m. 80. o.
-
Ld. Hermann István: Ideológia és kultúra a 70-es években. Kossuth
Kiadó, h. n., 1982., 229. o.
-
Ld. Uo. 229. o.
-
A holnap meséi.... i. m. 16. o.
-
Erről a humanizációról bővebben ld.: Dietmar Kamper Christoph Wulf:
Antropológia az ember halála után. Jószöveg könyvek, Budapest, 1998.,
15-22. o.
-
Marx szerint ugyanis a hódítás, az erőszak önmagában nem magyaráz semmit,
a hódító alá kell vesse magát a meghódított ország termelési és érintkezési
feltételeinek. Ld. bővebben: Ágh Attila: A német ideológia
történetfelfogása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976., 134. o.
-
Ugyanakkor ez csak erkölcsi szinten igaz. Míg Timár Mihály és Berend Iván
moralitásán felül is kivételes erejű és képességű ember, Gregor Man nem az,
sőt esendőbb mint a környezetének szereplői, s ezt az esendőséget még
hangsúlyozza is. A célja is világos: szeretné erkölcsileg építeni az idegen
bolygó népét, szeretné az erkölcsileg már megtisztult, megjavult Föld
szellemiségét ezen a világon is meghonosítani.
-
A szocializmus születése idején sem más, mint utópia (ld. Owen, Fourier,
Saint-Simon, Cabet, Barmby stb. elképzeléseit). A liberális utópia (mely az
eszmét, az eszményit állítja elénk elérendő de távoli s paradox módon
elérhetetlen célként) ezen a ponton érintkezik a szocializmussal.
Ahogy Mannheim Károly írja: A szocializmus eleinte közösséget vállal a
liberális utópiával, az eszmével: a szabadság és egyenlőség birodalma itt is
csak a távoli jövőben jelenik meg, ám jellegzetes módon már egy sokkal
konkrétabban meghatározott időpontban, nevezetesen a kapitalista kultúra
alkonyának idején. Ld.: Mannheim Károly: Ideológia és utópia.
Atlantisz Kiadó, Budapest, 1996., 271-272. o.
-
A holnap meséi, írások a sci-firől. Szerk.: Kuczka Péter, Kossuth
Könyvkiadó, Budapest, 1973.
-
Ágh Attila: A német ideológia történetfelfogása. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1976.
-
Almási Miklós: Anti-esztétika. Helikon Kiadó, Budapest, 2003.
-
Balázs János: A gazai iskola Thukydides tanulmányai. Kir. M. Pázmány
Péter Tudományegyetem Filológiai Intézet, Budapest, 1940.
-
Darázs Endre: A magyar science fiction, 1969. = Új Írás, 1970/1. szám
-
De Man, Paul: Jel és szimbólum Hegel Esztétikájában. In.: De Man,
Paul: Esztétikai ideológia. Janus-Osiris, Budapest, 2000.
-
De Man, Paul: Lukács György: A regény elmélete. In.: Olvasás és
történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
-
Eliot, T. S.: A kultúra három értelme. Szent István Társulat,
Budapest, 2003.
-
Forster, E. M.: A regény aspektusai. Helikon Kiadó, Budapest, 1999.
-
Greinier, Roger: Albert Camus tűző nap és árnyék. Bethlen Gábor
Könyvkiadó, h. n., 1994.
-
Hartmann, Nikolai: Esztétika. Magyar Helikon Kiadó, Budapest, 1977.
-
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: Esztétika (rövidített változat).
Gondolat Kiadó, Budapest, 1979.
-
Hermann István: Ideológia és kultúra a 70-es években. Kossuth
Kiadó, Budapest, 1982.
-
Hunfalvy Pál: Thukydides. In.: Tanulmányok. Ráth Mór kiadása,
Budapest, 1873.
-
Kulcsár Szabó Ernő: A zavarbaejtő elbeszélés. Kozmosz Könyvek,
Budapest, 1984.
-
Lukács György: A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika. A regény
elmélete. Magvető Kiadó, Budapest, 1975.
-
Lukács György: A történelmi regény. Magvető Kiadó, Budapest, 1977.
-
Maár Judit: A fantasztikus irodalom. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
-
Mannheim Károly: Ideológia és utópia. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1996.
-
Marceau, Félicien: A regény szabadon. Európa Kiadó, Budapest, 1983.
-
Mezei József: A magyar regény. Magvető Kiadó, Budapest, 1973.
-
Oláh Sándor: A megkeresett és az eltüntetett történet. In.: In
honorem Czine Mihály. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999.
-
Sz. Molnár Szilvia: Virtuális teátrum III. Az időutazás fikciói SF
filmekben. = Kalligram, 1999/3 sz., főszerk. Hizsnyai Zoltán
-
Szántó György Tibor: Daniel Defoe. In.: Defoe, Daniel: A londoni
pestis. Maecenas Kiadó, Budapest, 1993.
-
Szörényi László Szabó Zoltán: Kis magyar retorika. Helikon
Kiadó, Budapest, 1997.
-
Új Magyar Irodalmi Lexikon III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994.
-
Varga László: A didaktikus tudatregény. In.: Találkozó Poétikák.
Szerk.: Bedecs László, Miskolc Budapest, E-BTK Modern Magyar Irodalom
Tanszékének és az MTA Irodalomtudományi Intézetének közös kiadása, 2000.
-
Wulf, Dietmar Kamper Christoph: Antropológia az ember halála után.
Jószöveg könyvek, Budapest, 1998.
-
Zsoldos Péter: A viking visszatér. Scolar Kiadó, Budapest, 1999.
-
Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988.
-
Zsoldos Péter: Távoli tűz. Scolar Kiadó, Budapest, 2002.
ÚJ GALAXIS 6. szám Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2005, 102-112. o.)