Jóllehet, a történelem során mindig a nők tették ki az emberiség felét, a
gazdaság-, politika- és eszmetörténeti kutatások alkalmával az ő történetüknek
feltárása mégis háttérbe szorult.
1
A történelem egészéhez hasonlóan a természettudományok történetét tárgyaló
művekből is legtöbbször kimaradtak a nők. Pedig az Arisztotelész, Kopernikusz,
Newton, Einstein és még néhány kiemelkedő férfi tudós nevével fémjelzett
tudománytörténet túlságosan egyoldalú bemutatása azoknak a folyamatoknak,
amelyek lassan és sokszor nehezen vezettek el egy-egy jelentős
tudományos felfedezéshez.
2 A nagy horderejű felfedezéseket
tévő kevesek mögött sok ezren voltak és vannak ma is olyanok
(férfiak és
nők egyaránt), akik megfigyeléseikkel, számításaikkal, kísérleteikkel,
ötleteikkel hozzájárultak a tudományok fejlődéséhez, a kimagasló eredmények
megszületéséhez. Így van ez a csillagászattal kapcsolatosan is.
Miként Margaret Alic írja, a tudományok műveléséhez intelligenciára,
kreativitásra, megfelelő neveltetésre és elkötelezettségre van szükség. E négy
vonás elengedhetetlenül szükséges a csillagászattal foglalkozó emberek
számára is, és hozzávehetnénk még a kitartást, az éberséget, és természetesen
a kiváló számolási készséget és a különféle eszközök és eljárások
használatában való jártasságot. Bár azon nők életútjának feltárása, akik
csillagászattal foglalkoztak a történelem során, nem vezethet egy-egy adott
korszak nőtörténetének teljes megismeréséhez, mégis fontos adalék lehet annak
jobb megértéséhez.
Igen szép számmal sorolhatunk olyan nőket, akik apjuk, férjük vagy fivérük
mellett a történelem során csillagászati megfigyeléseket végeztek. Noha nem
reprezentálják koruk nőtársadalmát, tevékenységüket vizsgálva többek között
fényt deríthetünk a kor nevelési szokásaira; mentalitására; erkölcseire;
szülő-gyermek, férj-feleség korabeli viszonyára; bepillanthatunk az egykori
tudományos és gazdasági életbe; megismerhetjük a közép- és felsőbb rétegek
életvitelének egy-egy jellemző példáját; végül pedig betekinthetünk a
természettudományok fejlődésének kulisszái mögé.
Csillagászattörténeti szakkönyvek és lexikonok névmutatóját böngészve csak
elvétve akadunk női névre. Kitartó
(és jelenleg is folyamatban lévő)
kutatásaink azonban bebizonyították, hogy több tucatnyi olyan nőről is szólnak
az írásos források, akik nem
(csak) azért néztek az égre, hogy
kedvesükről merengjenek. Páran, koruk asszonyait messze megelőzve és
környezetük előítéleteivel mit sem törődve, csillagászati kutatásokat és
elmélkedést folytattak. Nyomukra bukkanhatunk korabeli leveleket, naplókat,
tudományos folyóiratokat vizsgálva, és egykori létezésükre utalnak
hold-kráterek, virágok, obszervatóriumok és iskolák nevei.
A XIX. század második feléig nagyon kevés csillagászattal foglalkozó nőről
ismerünk adatokat. Az ókorból szinte semmilyen feljegyzés nem maradt fenn e
témával kapcsolatosan, a korabeli társadalmakban a csillagászattal férfiak
foglalkoztak.
A hellenizmus korában amikor a nőknek is több lehetőségük nyílt
tanulásra, tudományos vagy művészi előmenetelre Alexandriában élt egy
hölgy, akinek a nevéről később többen is megemlékeztek. Hypatiát
(370-415)
úgy említették, mint rendkívül művelt asszonyt, kortársai úgy hívták: a
Filozófus. Követőinek ő volt a tudomány fénylő csillaga,
ellenfeleinek pedig a legveszedelmesebb sötét és gonosz erő. Apja, Theón,
matematikus volt, valószínűleg ő keltette fel lánya érdeklődését is e tudomány
iránt. Hypatia Athénbe ment, ahol matematikai és filozófiai tanulmányokat
folytatott, csillagászattal foglalkozott.
3 Szülővárosába visszatérve maga is
tanítani kezdett és könyveket írt. Az Athénből hozott és Alexandriában
terjesztett újplatonikus eszmék
4 tették híressé a szépsége, egyszerűsége és
erkölcsössége révén is csodált hölgyet.
5
A római fennhatóság alatt álló Alexandria abban az időben sokszínű vallási és
etnikai képet mutatott. Keresztények, pogányok és zsidók éltek egymás mellett,
és Hypatia tanításait különböző vallású emberek hallgatták. Magyarázta és
kommentárt írt a Diophantus által készített 13 kötetes Aritmetikához, kiválóan
ismerte Eukleidész geometriáról írott művét, a pergai Apollonius és
Ptolemaiosz műveit. Egy keresztény tanítványának, Synesiusnak hozzá írott
leveleiből kiderül, hogy értett az asztrolábium
6 készítéséhez, és a
folyadékok fajsúlyának mérésére hydrométert használt.
7
Asztronómiai kánont állított össze tanítványai számára.
E század azonban nem kedvezett a Hypatia által hirdetett matematikai
alapokon nyugvó neoplatonizmusnak. A tudós nő, akinél számos, a
keresztények által üldözött pogány menedéket talált, maga is üldözötté vált.
Bár a város római helytartójának, a keresztény Oresztésznek barátja és
pártfogoltja volt, a mágiával és a tömegek hipnotizálásával vádolt Hypatia 45
évesen erőszakos halállal halt meg. 415-ben Cyrill pátriárka idejében
fanatikus szerzetesek egy csoportja a Muszeionból hazatérő Hypatiát
kirángatta a kocsijából, és a Cesariumnak nevezett templomba hurcolta, ahol
ruháit letépték, bőrét és húsát éles kagylókkal és kövekkel felhasogatták.
Testének darabjait a város különböző helyein szétszórták.
8 Műveit is
elégették, úgyhogy az utókorra egyetlen sora sem maradt,
9 csillagászati és
egyéb műveiről tanítványai írásaiból értesülhetünk. Halála jelezte az
újplatonikus tanítások végét Alexandriában és a Római birodalomban.
Hypatia neve máig szimbolikus a nőtörténet-írásban és a csillagászat
történetében is. Emlékét őrzi egy róla elnevezett holdkráter, egy 1884-ben
felfedezett aszteroida
10 és több tudós társaság.
A következő adataink csillagászati megfigyeléseket végző hölgyekről a középkor
végéről származnak. Kopernikusz műve, az 1543-ban kiadott De
revolutionibus orbium coelestium, valódi fordulópont volt a
csillagászat történetében. A régi görög számításokat felhasználva, több
évtizednyi vizsgálódás és töprengés után a lengyel kanonok heliocentrikus
világképet írt le, és ezzel új irányt szabott a csillagászati kutatásoknak.
11
A reneszánsz időszakában az új természettudományos eredményekkel a művelt nők
is megismerkedhettek, bár ez a korszak mely kétségkívül jelentős
nőalakok nevével is fémjelezhető általánosságban nem hozta el a nők
képzésének fellendülését. Azok az előkelő hölgyek, akik tanulni vágytak,
általában önállóan sajátították el a matematikai, csillagászati vagy egyéb
tudományos ismereteket. Így volt ez például Marie de Coste Blanche esetében
is, aki 1566-ban Párizsban publikálta a Nap és Föld természetéről
című művét.
12
Kopernikusz szellemében dolgozott az uraniborgi csillagdában Sophie Brahe
(1556 k.-1643), a nagy csillagász, Tycho Brahe testvére. A hölgy
fivérével együtt alapvető jelentőségű számításokat végzett a bolygók
pályájának kiszámítására vonatkozóan, amelyeket később Kepler is felhasznált.
13
Rajta kívül valószínűleg sok, mára már elfelejtett nő is végzett
számításokat és megfigyeléseket ebben az időben.
A következő évszázad, az újkor hajnala, több neves csillagásznőt is adott
Európának. Marie Cunitz
(1610-1664) századának híres lengyel
csillagásznője és matematikusa volt. A sziléziai születésű hölgy ifjú korától
kezdve ismerkedett a tudományokkal, antik és modern nyelveket tanult, az
orvoslás történetével foglalkozott, de leginkább a matematika és a
csillagászat érdekelte. Az orvostudományt és a csillagászatot Elias de Löwen
tanította a fiatal lánynak, aki 1630-ban feleségül vette lelkes tanítványát.
14
Házastársakként csillagászati megfigyeléseket és méréseket végeztek a bolygók
mozgására vonatkozóan. A dán Longomontanus táblázatait használták
segédeszközként, melyekről azonban bebizonyosodott, hogy megbízhatatlanok.
Cunitz és férje ezért Kepler tábláihoz fordultak, és ezek segítségével
próbálták tökéletesíteni saját számításaikat. Szűkös anyagi lehetőségeik
azonban nem tették lehetővé számukra a szükséges vizsgálati eszközök
beszerzését, így számolási műveleteik során többször is hibáztak. A 30 éves
háború idején Marie Cunitznak menekülnie kellett lengyel földről. 1650-ben
adták ki német és latin nyelven Urania propitia címmel első
táblázatait, mely művét III. Ferdinánd császárnak ajánlotta.
15
Lengyel társnője, Elisabeth Korpmann a XVII. század végén megpróbálta
megfigyelései segítségével pontosítani Cunitz táblázatait. 16 évesen feleségül
ment Danzig városának egyik neves rézmetszőjéhez, Heveliushoz,
16 aki
szenvedélyes csillagász volt, és azon fáradozott, hogy új csillagkatalógust
állítson össze, és felülvizsgálja Kepler táblázatait. Háza tetején
csillagvizsgálót is épített, és miután három rézmetsző segédje is
meghalt kényszerűségből feleségét is bevonta a csillagászati
vizsgálódásokba, mialatt ő maga rézmetszéssel kellett, hogy foglalkozzon.
Elisabeth 10 évig volt szorgalmas társa, amikor is 1679-ben a nagy tűzvész
alkalmával megsemmisült obszervatóriumuk, és benne odaégett valamennyi
feljegyzésük is. Férje összetört emberként halt meg, a nőnek azonban volt
ereje ahhoz, hogy emlékezetből és újabb számítások alapján csillagkatalógust
állítson össze, melyben 1888 csillag pozícióját tüntette fel.
17
Kortársnője, a francia Marguerite de la Sablière
(leánykori nevén Hessein) (1630-1693)
évszázadának szintén ismert és elismert csillagásza volt, aki korát messze
megelőzve tudományos kutatásoknak szentelte az életét. Már ifjú korában
érdeklődött a természettudományok iránt, és folyamatosan tanult.
Házasságkötése
(1654) és három gyermekének születése sem akadályozta
meg abban, hogy csillagászati megfigyeléseket végezzen, s bár harminc éves
koráig eredményeit nem tette közzé, mégis európai hírnévre tett szert.
18
Marguerite-et olyan neves személyiségek látogatták meg, mint például Sobieski,
a lengyel király vagy La Fontaine, a híres író, akik csodálattal adóztak
kutatásainak. Nem mindenki volt azonban a jóakarója. Boileau, a XVII. század
nagy hatású francia szatirikus költője a nők ellen írott művében kigúnyolta
őt. Sablière-ről szóló soraival azonban akaratlanul is emléket
állított az éjszakai égboltot asztrolábiummal fürkésző nőnek, aki a
Jupiterrel kapcsolatosan végzett megfigyeléseket. Boileau csak azt
hangoztatta, hogy az efféle foglalatosság tönkreteszi a látást és sápasztja az
arcot, vagyis a női szépség megrontóját látta az éjjeleken át tartó
csillagászati vizsgálódásokban. XIV. Lajos francia király 2000 livre
kegydíjjal jutalmazta Marguerite-et idősebb korában, munkássága
elismeréseként
(csakúgy, mint korábban Boileau-t!), a hölgy azonban
továbbra is dolgozott, élete végén gyógyíthatalan betegek ápolásának szentelte
magát, és közöttük is halt meg 1693-ban.
19
Szintén francia volt az évszázad másik nagy francia női csillagász egyénisége,
Jeanne Dumée, akinek az életéről kevesebb adattal rendelkezünk. A párizsi
születésű nő írt egy munkát, melyben Kopernikusz elméletét magyarázta, és
melyben védelmébe vette Galilei és Kopernikusz tanait.
20 E munkát ugyan
sohasem nyomtatták ki, de az amszterdami Tudósok Lapja 1680-ban
hírt adott Dumée érdekes kéziratáról, mely bizonyította, hogy egy nő is képes
lehet arra, hogy tanuljon.
21
A század másik szülötte, Maria Clara Eimmart
(1676-1707) az elsők
között volt azok sorában, akik megpróbálták lerajzolni, lefesteni az égbolt
objektumait és jelenségeit. Festő apjától sokat tanult mind a művészetek, mind
pedig csillagászat vonatkozásában, és illusztrációkat készített annak
Micrographia Stellarum Phases Lunae Ultra 300 című munkájához.
Férje, Johann Heinrich Müller maga is csillagászkodott, sőt ő lett e
tudományág tanára Altorfban. Maria megfigyelései alapján üstökösöket,
napfoltokat és egyéb, mozgást és változást mutató jelenségeket festett,
véglegesen megdöntve Arisztotelész tökéletes és állandó égbolt-ról
vallott nézeteit.
22 E fiatal hölgy azonban rövid életet élt, és mások
teljesítették be életművét.
Marie Margaretha Kirch
(született Winkelmann) 1670 és 1720 között élt
német csillagásznő volt. Panitz(sch)ban, Lipcse közelében látta meg a
napvilágot. 1692-től lett második felesége Gottfried Kirchnek, a berlini
csillagásznak, aki Heveliussal együtt tanult. A férfi bevezette fiatal
feleségét
(sőt, annak három lánytestvérét is!) a csillagászati
kutatások rejtelmeibe, így Marie nem csak hitvese, de tanítványa és segítő
munkatársa is lett férjének. 1702 volt a csillagásznő pályájának egyik
csúcspontja, ebben az évben ugyanis felfedezett egy üstököst.
23 A tudós világ
azonban nem ismerte el e felfedezését, és az üstököst sem róla nevezték el.
1710-ben veszítette el férjét, de özvegy korában is folytatta matematikai és
csillagászati megfigyeléseit. Leibniz a porosz udvarnál is bemutatta a tudós
nőt, ám az igazi elismertséget nem kapta meg. Férje halála után annak
ellenére, hogy a német csillagászok kb. 14%-a nő volt ekkoriban a
Berlini Akadémia nem vette fel őt férje helyére naptárkészítőnek, pedig
korábban, annak betegsége alatt, mindvégig ő végezte a szükséges számításokat
és megfigyeléseket.
24
1709-ben írt egy művet A Nap, a Szaturnusz és a Vénusz
együttállásáról címmel, 1713-ban pedig a Jupiter és Szaturnusz
helyzetéről, mely leginkább csillagászati számításokat tartalmazott, és nem az
akkoriban divatos megfigyeléseket. Idősebbik lánya, Christine Kirch
(1696 k.-1782) maga is foglalkozott csillagászattal, fia, Christfried
pedig a Berlini Csillagvizsgáló igazgatójaként anyját is munkatársként
foglalkoztatta.
25 A német csillagásznő 1720-ban, Berlinben halt meg,
kutatásait félbehagyva. Számításait leányai rendszerezték és foglalták össze a
Berlini Tudományos Akadémia Almanachja számára.
Ebben az időben született Nicole-Reine Hortense Lepaute
(Etable de la
Brière) (1723-1788), aki a felvilágosodás századának legkiemelkedőbb
francia csillagásznője volt. Több más tudóstársához hasonlóan, fizikai és
matematikai kutatásai után fordította tekintetét az ég felé. Édesapja a
spanyol király udvarához tartozott. A fiatal lány Jean-André Lepaute francia
királyi órakészítő mesterhez ment feleségül 1758-ban. Eleinte az ifjú hölgy az
ingamozgásokkal foglalkozott, férje óratani értekezésében közzétette az inga
hossza és a lengés közti összefüggésekről szerzett tapasztalatait
(Traité
d horlogerie; 1755).
26 Élete hátralévő részét is az jellemezte, hogy
férfiak mellett végezte kutatásait. 1759-ben például alkalmazta őt Lalande, a
Párizsi Csillagvizsgáló igazgatója. Clairant matematikussal együtt az volt
Lepaute asszony feladata, hogy határozza meg, milyen vonzerőt gyakorol a
Jupiter és a Szaturnusz a Halley által 1758-ra előrejelzett
(később róla
elnevezett) üstökösre. Ebben az időben sokan kételkedtek az előre jelzett
üstökös létezésében, ám Hortense és munkatársai hittek Halleynek, és az
üstökös pályáját 1910-ig előre kiszámították.
27 A mai technikai segédeszközök
mellett szinte lehetetlen elképzelnünk azt a mérhetetlen munkát és türelmet,
amelyek szükségesek voltak e hosszantartó számításokhoz. Lalande úgy
emlékezett vissza erre az időszakra, hogy 6 hónapon át éjt nappallá téve
egyfolytában számoltak, és nagyon fontos volt az odafigyelés és a pontosság,
hiszen egy kis mérési-számolási tévedés akár másfél évszázadnyi elcsúszást
is eredményezhetett volna.
28 Az üstökös azonban alig öt héttel az előre
jelzett időpont után megjelent, és ez fényesen igazolta Lepaute és a többiek
számításainak helyességét, a newtoni alapozású tudomány győzelmét.
29
Egycsapásra Lepaute asszony munkáját is elismerték, neve tudós körökben
ismertté vált. Ezt követően több kutatást is végzett immár önállóan
a napfogyatkozásokról
(1762, 1764) és a Vénusz mozgásaival
kapcsolatosan
(1761), mely vizsgálódások eredményeit a francia kormány
ki is nyomtatta. 1759 és 1774 között Lalande-nak segített az Idő
megismerése
(Connaissance des Temps) című, évente megjelenő
almanach megírásában, melyet csillagászoknak és hajósoknak állítottak össze.
1774-től 1783-ig az Ephemérides des mouvements célestes hetedik és
nyolcadik kötetén dolgozott, mely művében a Nappal, Holddal és a bolygókkal
kapcsolatos számításai szerepeltek, az 1784 és 1792. évre vonatkozóan. Lepaute
asszony látása idős korára nagyon megromlott, ez kutatásait is megnehezítette.
E kimagasló tehetségű és szorgalmú, ragyogó szépségű nő emlékét őrzi az a
rózsa, melyet tiszteletére Lepautia-nak neveztek el, és amelyet később
Hortenziára kereszteltek, valamint egy Lepaute nevű holdkráter.
E nők közül szinte mindegyikük esetében jól látható az, ami később, a
XVIII-XIX. században is gyakran megfigyelhető a csillagászattal foglalkozó nők
életrajzát vizsgálva. Nevezetesen az, hogy egy-egy férfi biztatására kezdtek
csillagászati megfigyeléseket végezni. Több dologgal is magyarázható az, hogy
hozzájuk hasonlóan más nők is férjük, apjuk vagy fivérük mellett dolgoztak.
Egy magányos nő aligha kezdhetett volna egyedül csillagászati kutatásokba,
hiszen ehhez a szükséges ismereteken kívül pénze, eszközei, tapasztalatai,
ismeretségi köre is hiányzott, és elegendő ideje sem volt. Egy olyan férfi
mellett azonban, akivel együtt élt, könnyedén elindulhatott a tudományok felé.
Így volt ez Caroline Herschel
(1750-1848) esetében is, aki élete végén
úgy írt magáról, hogy Mindent, aki vagyok, mindent, amit tudok, azt a
bátyámnak köszönhetem.
30 Ez a csaknem 100 esztendőt
megért német hölgy az, aki talán a legelső olyan nő a csillagászat
történetében, akinek a neve szerepel a jelentősebb enciklopédiákban és
szakművekben. Ez a tény azonban annak is köszönhető, hogy William bátyja és
John unokaöccse kiemelkedő alakok a tudomány történetében. A Hannoverben
nevelkedett Caroline gyermekkorától kezdve rajongásig szerette Williamet, és
valószínűleg ezért maradt fivére mellett felnőtt nőként is, hogy tudós
testvérét segítse angliai csillagászati kutatásaiban. A zenész családból
származó testvérpár szintén érdeklődött a muzsikálás iránt, ezért is ment
William Angliába. Gyönyörű szoprán hangja Caroline-nak is nagy énekesi
karriert biztosított volna, ő azonban 1722-től az angliai Bath-ban fivére
mellett csillagászati tanulmányokba és megfigyelésekbe kezdett, és lassacskán
eltemette énekesi ambícióit az égbolt tanulmányozásának kedvéért.
31
Csillagászat iránti érdeklődése lassan alakult ki, testvére tanítgatta a
szükséges tudnivalókra. Egy idő után már eredményesen tudott besegíteni
testvére munkájába. Korabeli feljegyzések szerint amit éjjel William
megfigyelt és feljegyzett, azt nappal húga összegezte. Először csak novellákat
olvasott fel Williamnek, miközben az csiszolta a távcső-építéshez szükséges
lencséket, aztán később maga Caroline is részt vett e munkálatokban, valamint
a távcsövek tervezésében és építésében. 1784 és 1787 között egy 40 láb
32
fókusztávolságú teleszkópot építettek, melynek tükre 4 láb átmérőjű volt, és
amely egy tonnát nyomott.
33 Caroline felügyelte annak a 24
munkásnak a tevékenykedését, akik a lencséket csiszolták, és ő maga készítette
elő azt a lótrágyából keserves munkával előállított porszerű anyagot, amelyet
az előzetes modell elkészítéséhez használtak fel. Bár az elkészült óriási
méretű távcső tudományos értelemben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket,
a kortársak világcsodaként emlegették.
Bátyja gyakori távollétei idején önálló kutatásokat is folytatott Caroline,
közismert, hogy 1786 és 1797 között 8 üstököst fedezett fel
(ifj. Bartha
Lajos ezért minden idők egyik legszorgosabb üstökösvadászának
nevezi őt), valamint több ködfoltot. Az első nő volt, akiről elismerték,
hogy üstököst fedezett fel. Ezt írta naplójába 1786-ban, első üstököse
felfedezésekor:
Augusztus:
-
Ma száz ködfoltot számláltam meg, és este láttam egy objektumot,
amelyről azt hiszem, holnap éjjel bebizonyosodik, hogy egy üstökös.
- Ma 150 ködfoltot számláltam össze. Félek, hogy nem tisztul ki éjszakára az
ég. Egész álló nap esett, de most talán kicsit tisztul már.
1 óra: A múlt éjszakai objektum egy üstökös.34
1787-től kezdve III. György angol király 50 font évjáradékkal ismerte el
Caroline csillagászati vizsgálódásainak tudományos értékeit. 1788-tól kezdve,
amikor is testvére megházasodott, a hölgy 10 éven át magányosan élt és
dolgozott, és meglehetősen hiányolta bátyja közelségét. Ebben az időben
önállóan alakította ki baráti köreit, bejáratos volt a királyi udvarba, ahol
többek között a lelkesen érdeklődő Sophia Matilda hercegnőnek beszélt
csillagászati megfigyeléseiről. Folyamatosan vizsgálta a Szaturnuszt és a
bátyja által 1781-ben felfedezett Uránusz bolygót, amelyet William
Georgium sidus-nak nevezett.
35 A XVIII-XIX.
század fordulóján több tudományos művét is kiadták, és testvére az ő
asszisztálásával fedezett fel mintegy ezer kettőscsillagot.
Bátyja halála után, 1822-ben visszatért szülőföldjére, Hannoverba, és 98 éves
koráig élt. Kutatásaiért több kitüntetést is kapott. 1835-ben Mary
Somerville-lel együtt ő volt az első nő, akit a Royal Astronomical Society
tiszteletbeli tagjává fogadott. 1838-ban ugyanezt tette az Ír Akadémia.
36
96 évesen elnyerte a porosz uralkodó természettudományos kutatásokért
adományozott aranyérmét, melyhez csak annyi volt a hozzáfűznivalója az idős
korában is aktívan tevékenykedő Caroline-nak, hogy nemigen veszi sok hasznát
kutatásai során, hiszen az egyik szemére alig lát, és a díj e gondján mit sem
segít. Fennmaradt visszaemlékezéseit és levelezéseit Nyugat-Európában több
ízben kiadták.
A XVIII-XIX. században Herschel kisasszony sikerein felbuzdulva több nő is
foglalkozott az üstökösök megfigyelésével. Wilhelmina Bottcher Witte, aki
1777-ben született Hannoverben, valamint leánya, Minna is ilyenek voltak,
továbbá Rumkernek, a Hamburgi Csillagvizsgáló igazgatójának a felesége, aki
üstököspályákkal kapcsolatos számításokat végzett. Yvon Villarceau a
kettőscsillagok pályáinak kiszámításánál támaszkodott Herschel
megfigyeléseire.
37 Itáliában Catarina Scarpellini, a római
Capitolium Csillagvizsgáló igazgatójának neje fedezett fel egy üstököst
1854-ben,
38 és ő állította össze az első itáliai
meteor-katalógust.
Mary Fairfax Somerville
(1780-1872) talán az egyetlen olyan nő Caroline
Herschelen kívül, akinek a nevét megemlítik a csillagászat régebbi
történetével foglalkozó művek.
39 Fizikusként és
matematikusként is számontartja a tudománytörténet, de mint csillagász is
ismert volt. Mary Skóciában született, és a kor szokásai szerint kislányként
csak minimális nevelésben részesült. A háztartási ismereteken kívül csak
olvasni tanult, így amikor hajóskapitány apja hosszú útjáról hazatért,
megdöbbenve tapasztalta, hogy Mary olyan, mint egy kis vadember, aki alig-alig
tud írni és olvasni, a számoláshoz pedig egyáltalán nem ért.
40
Ezután 1 évre iskolába küldték, ahol nyelveket, matematikát, kézimunkát
tanult, majd táncra, festésre, főzésre oktatták. Családja a téli hónapokban
Edingburghban lakott, és itt a felserdült lány részt vett a társasági élet
különböző eseményein, és a bálokon, fogadásokon, koncerteken megismerkedett a
skót arisztokrácia és szellemi élet több tagjával. A szépsége okán
Jedburgh rózsájá-nak nevezett lány olvasmányai nyomán
szenvedélyesen érdeklődni kezdett a matematika iránt. Ez azonban nagy
megütközést váltott ki környezete tagjaiból, úgy az apja, mint Samuel Greig,
az első férje folyamatosan rosszallását fejezte ki az érthetetlen női
viselkedés kapcsán.
41
1812-ben első férje halála után újra férjhez ment. Új társa,
William Somerville világlátott és művelt férfiú volt, aki minden erejével
támogatta felesége tanulmányait és tudományos karrierjét, ösztönözte a
természettudományok és a görög nyelv tanulására. Londonba költöztek, és
gyakori vendégek voltak más európai nagyvárosokban is. Mary publikálni
kezdett különböző természettudományos lapokban, és 1827-ben angolra fordította
Laplace Égi mechanika című művét, mégpedig számos kiegészítéssel
és magyarázattal ellátva. Ezzel elősegítette e tudományág népszerűbbé
válását,
42 és ezt használták Cambridge-ben is a felsőbb
évesek oktatásához. Ebben az időben napmegfigyeléseket végzett, és könyvet
írt tapasztalatairól. Egy másik művét 1834-ben publikálta a
természettudományok kapcsolódásairól
(On the Connexion of the
Physical Sciences címmel). Az ő ösztönzésére és gondozásában adták
ki Herschel: Physical Geography című munkájának fordítását
(1848), mely 6 további kiadást ért meg Itáliában.
Munkája elismeréséül tagjává választotta őt az Angol Királyi Tudományos
Társaság
(1835), beválasztották továbbá az Amerikai Földrajzi és
Statisztikai Társaság tagjai sorába
(1857), aranyéremmel tüntette ki az
angol Királyi Földrajzi Társaság
(1870), az Olasz Földrajzi Társaság
(1870), és számos egyéb elismerést kapott, többek között Humboldt
kezéből. Somerville asszony egyike volt a világtörténelem nagy polihisztorainak
is, hiszen jártas volt az irodalomban, a művészetekben, maga is rajzolt és
festett.
43
Nagy szószólója volt a nők jogainak kiterjesztését követelők táborának, és
munkálkodott a nőnevelés előmozdításán. Amikor John Stuart Mill, a neves
nőpárti politikus petíciót nyújtott be az angol parlamentnek a nők
választójogát követelve, az azt aláírók listáján legelső helyen állt
Somerville asszony neve. Mint a felsőszintű lánynevelés megvalósításán
fáradozó kiemelkedő személynek, több iskola is őrzi nevét és emlékét. Halála
után számos könyve egy Cambridge-ben lévő lányiskolára maradt, és az 1879-ben
Oxfordban megnyílott első felső szintű lányiskolát róla nevezték el.
44
Angliában a XIX. században jelentősen növekedett a leányiskolák száma és
fejlődött a nőnevelés. A századvégen megnyílt előttük a két, korábban nők
számára bevehetetlen erődítménynek tartott egyetem, Oxford és
Cambridge, jóllehet az előbbi helyen 1920-ig, az utóbbi helyen pedig 1948-ig
nem szerezhettek tudományos fokozatot hölgyek!
45
Herschel és Somerville sikerein felbuzdulva és a megváltozott nevelési
körülmények segítségével felemelkedve több tucatnyi nő is foglalkozott
csillagászattal a XIX. század második felének Angliájában. Egyesek tanulták,
mások tanították és kutatták is e tudományt, noha a megnyitott lányiskolák
sokáig nem tették lehetővé, hogy nőket hivatásos csillagászokká képezzenek.
46
Ebben az időben a legtöbb nő, aki csillagászattal foglalkozott, számításokat
végzett egy-egy obszervatórium vagy tudományos társaság megbízásából. Mary
Blagg
(1858-1944),
47 Margaret Bryan, Janet Taylor,
Agnes Clerke, Elisabeth Iris Pogson Kent például ilyen hölgyek voltak a XIX.
század Angliájában. A Cambridge-i obszervatórium iratai között is több nő neve
fennmaradt, például Miss Hardyé, aki 1876 és 1879, valamint Walker
kisasszonyé, aki 1879 és 1903 között dolgozott ott. Alice Everett és Annie
Scott Dill Russell egyetemet végzett nők voltak, akik az 1890-es években
dolgoztak Greenwichben, és elsősorban Mars-megfigyeléseket végeztek.
48
Sokan, mint például az Oxfordban tevékenykedő Edith Bellamy mintegy élő
számológépek voltak, és fáradságos rutinmunkájuk jelentette a tudomány
előrehaladásának zálogát.
A csillagászat tehát több nő számára hivatássá, kenyérkereseti formává vált.
Peggy Aldrich Kidwell amerikai kutatónő szerint 1891 és 1900 között valamivel
több, mint száz brit nőt említhetünk meg, akik aktívan csillagászattal
foglalkoztak, valahol alkalmazásban álltak.
49
Továbbra is voltak olyan nők bár arányuk a csillagászati számításokat
végző hölgyek között egyre inkább háttérbe szorult , akik férjük vagy
apjuk oldalán állva, azt segítve kezdtek csillagászati kutatásokba. Margaret
Lindsay Huggins
(1849-1915) például William Huggins feleségeként
teljesítette be gyerekkori álmait a csillagászattal kapcsolatosan. Már
kislányként spektroszkópot
50 épített és égi jelenségeket
rajzolgatott, felnőtt korában pedig férjével együtt csillagkatalógust
készített, vizsgálta a kettőscsillagok és ködfoltok sajátosságait, és
tapasztalatait publikálta is. Dorothea Klumpke
(1861-1942) és Mary
Acworth Evershed
(1867-1949) is férjük oldalán tevékenykedtek. Néhány
hölgy kötelességének érezte, hogy az általa csodált és nagyra tartott tudomány
eredményeit népszerűsítse, mások számára is közérthetővé tegye annak főbb
ismereteit. Agnes Giberne és Geraldine Mitton a gyerekeknek írtak
csillagászatról könyveket, Mary Proctor
(1862-1944) pedig a
felnőtteknek mutatta be az ég csodáit.
51
A XIX. század közepétől az Amerikai Egyesült Államokban is megkezdték a
leányoktatás intézményrendszerének teljes kiépítését. Az 1860-as évektől
kezdődően megépültek azok a nagyhírű középiskolák, amelyek az európai iskolák
szervezésénél is példaként szolgáltak később, a századvégen. A Vassar College,
a Radcliffe, a Wellesley és más intézmények falai között hírneves tudósok és
kiváló tanárok tanították a lányokat. A Vassar-ról például, melyet 1861-ben
kezdtek építeni, azt írták a korabeli újságok, hogy az egész világon nincs
párja.
52 Az európai utazók leírásai szerint ezek az iskolák
a természettudományos képzésre is nagy hangsúlyt fektettek, több ilyen
intézményhez építettek csillagvizsgáló obszervatóriumot is. Ezekből az
iskolákból kikerülve több leány folytatta tanulmányait, és tudós vagy
középiskolai tanár lett. Néhány nő utat talált a csillagászati kutatások
irányába is, a Harvard Obszervatórium krónikái 1839 és 1927 között 71
csillagásznőről tesznek említést.
53
Maria Mitchell
(1818-1889) egyike volt annak a számos amerikai
csillagásznőnek, akik kutatásaikkal hírnevet szereztek a tudományos életben.
54
Mariát kísérletező és felfedező kedvű édesapja indította el karrierje felé, és
pályája során állandóan bizonyítania kellett, hogy nő létére is kiváló
természettudós. Maria a család 10 gyermeke közül harmadikként született, és
már kislányként apjának, Williamnek jobbkeze volt, aki időmérőszerkezeteket
állított össze bálnavadász hajók számára.
55 Maria apja
1831-ben, a gyűrűs napfogyatkozás idején 12 éves kislányával együtt olyan
időméréseket végzett, amelyek segítségével meghatározta lakóhelyének, a
Massachusetts-ben lévő Nantucket városkának földrajzi hosszúságát. A település
a bálnavadászok legnagyobb kikötője volt, ezért itt különös jelentősége volt
az ég vizsgálatának. Mikor a csillagásznőt később arról kérdezték, mi vezette
el a csillagászat műveléséhez, akkor ő elsősorban apja példáját emelte ki, és
ezt mondta: Nantucketben az emberek körében eléggé elterjedt szokás az,
hogy vizsgálják az eget, és a szextánst
56 szinte minden
házban meg lehet találni.
57 Mariát már 18 évesen
kinevezték a város Atheneumába könyvtárosnak, és 24 éven át töltötte be ezt a
posztot. Valószínűleg olvasta Lagrange, Laplace, Gauss és mások műveit, és
estéinek nagy részét apjával együtt a Pacific Bank tetején felállított
csillagvizsgálóban töltötte. Itt rendszeresen végzett csillagászati
megfigyeléseket, és 1847. október 1-én távcsövén keresztül felfedezett egy új
üstököst. Ez a felfedezés aztán meghozta számára az elismerést és hírnevet,
melynek eredményeként Dánia királya aranyéremmel tüntette ki, és 1848-ban ő
volt az első nő, akit az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává választottak
(1943-ig az egyetlen is!).
58 Ezenkívül tagja volt
több fontos társaságnak. Többek között az Amerikai Filozófiai Társaság és a
Nők Haladásáért nevű amerikai egyesület munkájában is részt vett.
(Ennek az
utóbbi egyesületnek 1870-től elnöki tisztjét is betöltötte, és ő elnökölt a
Nők a természettudományban című konferencián.)
1849-től az USA Hajózási Almanach Hivatala alkalmazta Mariát, akinek az volt
a feladata, hogy számításokat végezzen a Vénusz bolygó változásairól.
59
1865-ben nyílott meg a Vassar leányintézet, az ott folyó oktatást hírneves
tudósok vezették és felügyelték, köztük volt Maria Mitchell is, aki egész
életében küzdött azért, hogy Amerikában mindenütt elismerjék a nők tanuláshoz
való jogát. Tanítványait a állandó megfigyelésekre buzdította, felhívta
figyelmüket a kételkedés fontosságára a tudományos kutatások szempontjából.
1868-ban leköszönt korábbi állásáról, s mint a csillagászat tanára és az
iskola csillagvizsgálójának igazgatója foglalta el új posztját. Mindez nagy
port kavart, és újra Maria került a tudományos élet érdeklődésének
központjába.
Tanári munkája és közéleti tevékenysége mellett élete során mindvégig
folytatta tudományos kutatásait, fotókat készített a napkitörésekről, és
számos megfigyelést a Jupiterről és a Szaturnuszról. Európába is ellátogatott,
megtekintette például a legnagyobb orosz csillagdát Pulkovóban. Számos tudós
nő indult el az ő nyomdokain, és tartotta magát Mitchell követőjének.
Ilyen hölgy volt például az a Mary Watson Whitney
(1847-1921), aki
Mitchell tanítványául szegődött a Vassarban, mivel a matematikában tehetséges
lányt elkápráztatták a csillagászati kutatások.
60 Bár a
fiatal hölgy apja és fivére halála miatt kénytelen volt tanítói állást
vállalni, hogy megélhetését biztosítsa, álmairól nem mondott le. Egyre növekvő
csillagászati érdeklődése visszavezette Mitchellhez, és tagja lett annak a
csoportnak, mely a Nap-pályát vizsgálta. Meghívást kapott, hogy csatlakozzon
Benjamin Peirce professzor kurzusához, jóllehet, a Harvardra hivatalosan nem
vettek fel női hallgatókat.
61 Mary tehetségének elismerése
volt tehát az, hogy részt vehetett egy, az égi mechanikáról tartott
posztgraduális kurzuson. Miután megszerezte a Vassar Kollégium Master
fokozatát, és 3 évet Zürichben is töltött
62 (mely város
kétségkívül a nőoktatás egyik fellegvára volt abban az időben), Mitchell
asszisztense lett 1881-ben. 7 évvel később, szeretett tanítómestere és
kolléganője halála után átvette annak helyét a csillagvizsgáló igazgatói
posztján, és a csillagászat tanára is ő lett a Vassarban. Kutatási programja
több területre is irányult, megfigyeléseket végzett a kettős csillagokkal
kapcsolatosan, de érdekelték az aszteroidák és az üstökösök is. 1910 után
betegsége miatt visszavonult. Élete végéig kitartott azon elképzelése mellett,
amely egész életében vezérelte, hogy a leányok számára is biztosítani kell a
tanulás lehetőségét. Ő is egyike volt azon amerikai nőknek, akik kénytelenek
voltak megküzdeni az előítéletekkel, és környezetük véleménye ellenére
természettudományokkal kezdtek foglalkozni. Halála előtt azt mondta:
Remélem, ha majd a menyországba érek, nem azt találom, hogy a nők ott
is másodhegedűsök.
63
Whitney-vel azonos évben született New Yerseyben Sarah Whiting
(1847-1927),
aki szintén apja ösztönzésére kezdett kísérletezni, és a természettudományokkal
foglalkozni.
64 Az Ingham Egyetemre járt, majd 1876-ban az
újonnan nyílt Wellesley College leányiskola fizika professzorává nevezték ki.
1880-ban bevezette az intézményben az alkalmazott fizikát, amely
fogalom a csillagászatot takarta. Ez indokolttá tette egy obszervatórium
megépítését is, mely 1900-ban készült el, egy 12 inches
65
teleszkóppal és egy színképelemző laboratóriummal
66
felszerelve. Sarah a csillagászat tanáraként sokkal inkább kiemelkedett, mint
kutatóként. 1916-ig dolgozott, akkor visszavonult, és átadta a Within
Obszervatórium igazgatásával járó gondokat utódjának.
Arra is akadt példa a csillagászat történetében, hogy valaki azért kezdett el
csillagászattal foglalkozni, mert kénytelen volt valamilyen munkát elvállalni
hogy magát és családját eltartsa. Így volt ez például Williamina Fleming
(Paton Stevens) (1857-1911) esetében, aki skót származású volt,
Dundee-ben született, egy kézműves lányaként. 14 éves korától kezdve
tanítónőként dolgozott szülővárosában.
67 20 évesen ment
férjhez James Orr Fleminghez, és 1 év múlva kivándoroltak Bostonba. Hamarosan
felbomlott ez a házasság, és Williaminának egyedül kellett eltartania magát és
kisgyermekét. Először a hagyományos női szerepekhez igazodva
házvezetőnői munkát vállalt Edward Pickeringnél, aki a Harvard College
Observatory igazgatója volt.
(Pickering és munkatársai abban az időben
csillagászati fénymérésekkel foglalkoztak. Nevéhez fűződik a közvetlen
becslésen alapuló módszer. Abban az időben csillagvizsgálójában a Draper-féle
asztrográffal68 dolgoztak, és úttörő munkát végeztek
a színképosztályozással kapcsolatosan. 6 év leforgása alatt 225.300
csillagszínképet tartalmazó katalógust készítettek.) Később azonban a
hölgy a csillagvizsgálóba is bemerészkedett, és hamarosan az
igazgató munkatársává vált.
(Ő sem volt természetesen képzettségét
tekintve csillagász, csakúgy, mint az Observatory több más dolgozója
sem.) Több, mint 200 különböző csillag színképét írta le, leghíresebb
munkájában 10.351 csillagot kategorizált. E 17 kategóriát 1890-ben tették
közzé, a Draper Catalogue of Stellar Spectra című kiadványban.
1898-ban a skót származású nőt kinevezték a Csillagászati Fényképészet
kurátorává, és egy olyan csoport munkáját felügyelte, melynek 12 nő volt a
tagja.
69 (Ez a tény is mutatja a nők nagyarányú munkába
állását.) Williamina korának vezető csillagásznőjévé vált, és 1906-ban
tiszteletbeli tagja lett a Királyi Csillagászati Társaságnak. Több
igazgatója nevéhez fűződő mű és kutatás valószínűleg az ő munkáján is
alapul.
Henrietta Swan Leavitt
(1868-1921) szintén amerikai csillagásznő volt,
aki a századforduló táján ugyancsak jelentős hírnévre tett szert. Tanulmányait
a Radcliffe College-ben végezte, ő is az égbolt fényképezésére
specializálódott. Ugyanott dolgozott, mint Fleming, a Harvard Obszervatórium
asszisztensnőjeként a déli égbolton lévő Kis Magellán-felhő változócsillagait
vizsgálta,
70 2400-at írt le ezekből, melyeknek közel fele
nem is volt még ismert akkoriban.
71 (Munkáját segítette,
hogy a Harvardnak volt egy Peruban felállított távcsöve is abban az időben.)72
Tulajdonképpen Leavitt 1908-as felfedezése volt a kulcs a ködök titkainak
megfejtéséhez. Mérhetővé vált így a galaxisok távolsága. 1912-ben fogalmazta
meg hosszas kutatásai és tapasztalatai alapján azt az összefüggést, hogy minél
fényesebbek a csillagok, annál hosszabbak a fényváltozás periódusidői, vagyis
hogy a fényesség a periódus növekedésével növekszik.
73
Kutatásai kiindulópontként szolgáltak Hertzsprungnak, Shapleynek és más
csillagászoknak.
74 Kutatási feljegyzései megtalálhatók a
Harvard College Obszervatóriumának évkönyveiben.
Leavitt munkáját többen is folytatták, a Harvard obszervatóriuma több nőnek is
a tudományos kibontakozás lehetőségét jelentette. Annie Jump Cannon
(1863-1941)
Delaware-ban született, ahol apja szenátori posztot töltött be.
75
Ő is a Wellesley és a Radcliffe College-ban végezte tanulmányait a fentiekben
említett nőtársaihoz hasonlóan. Tanára volt Sarah Whiting, és ő keltette fel a
fiatal lány érdeklődését a csillagászat iránt. 1896-ban csatlakozott Pickering
munkacsoportjához, és eleinte a kettős csillagok megfigyelésével majd
színképelemzéssel foglalkozott.
76 A szabadidejében utazási
és fényképezési szenvedélyének hódoló hölgy
(Spanyolországról készített
fotói nagy elismertséget hoztak számára) a csillagászati megfigyelések
során is alkalmazta a fényképészeti eszközöket.
77 1911-től
ő lett a Harvardon a csillagászati fényképezés kurátora. Számos elismerést és
kitüntetést mondhatott magáénak ez az alapos és pontos munkájáról, valamint
szépségéről híres nő. Az Oxfordi Egyetemen elnyerte a tiszteletbeli doktori
címet, tiszteletbeli tagja volt a Királyi Csillagászati Társaságnak. Egy
1932-ben elnyert kitüntetésével járó pénzt arra használta fel, hogy
csillagásznők számára díjat alapítson. A barátságos, csillagászat iránt
rajongó, nagy tudású nő rendkívül keresett előadó volt, számos helyre hívták
meg, hogy tudományát népszerűsítse.
Antonia Maury
(született Caetana de Paiva Pereira; 1866-1952) Pickering
munkacsoportjának másik kiemelkedő tagja, Cannon tehetséges munkatársnője
volt. Nagyapja és nagybátyja szintén csillagászattal foglalkoztak, így nem
volt nehéz számára a pályakezdés. A Vassar College elvégzése után a Harvard
Obszervatóriumban kezdett dolgozni, és a fotótechnika segítségével csillagok
periódusidejével kapcsolatos számításokat végzett.
78
Munkatársnőjével, Cannonnal együtt ő is részt vett a csillagok
katalogizálásában,
79 és Annievel együtt pontosította a
Fleming által közzétett Draper Katalógus adatait.
80 1935-ben
visszavonult munkájától, és néhány évig mint a Draper Park Museum kurátora
tevékenykedett.
A XIX. századi Magyarországon is a polgárosodás követelményeihez igazodva
fokozatosan kiteljesedett a lánynevelés. Kevés nőnek adatott meg
azonban az a lehetőség, hogy az égbolt fürkészésével foglalkozzon. A
századvégen, amikor számos vita dúlt a parlamentben, a tudós társaságokban és
a sajtó hasábjain a nők élethivatását, képzését tekintve, a legtöbben úgy
vélték, hogy nő nem való tudományos pályára. 1885-ben például Jósika Júlia
úgy írt egy könyvében, hogy ... a nőtől, azt a kevés kivételes esetet
kivéve, ha vagy az irodalmi téren működik vagy tanszéket akar elfoglalni, nem
követeli senki, hogy például a bölcsészetet tanulmányozza, mint abstract
tudományt, vagy a csillagászatot, mert erre egész emberélet sem elég...
Miként ő is, a közvélemény általában úgy vélekedett, hogy a nő biológiai
sajátosságánál fogva másra hivatott, és nem a tudományok művelésére.
Szervezetét féltették a kerékpározástól éppúgy, mint a csillagászattól.
Podmaniczky Géza felesége, Degenfeld Schomburg Berta grófnő ritka kivételnek
számított kora magyar társadalmában. A jómódú család 1886-ban Kiskartalon
csillagvizsgálót építtetett, és a grófnő férjével együtt csillagászati
észleléseket folytatott. A nő az elsők között vette észre az M31-ben az
Androméda csillagot, az első ismert extragalaktikus szupernovát.
82
A házaspár obszervatóriumában 7 hüvelykes refraktor
83 volt,
és értékes megfigyeléseket végeztek a Jupiter, Mars, Szaturnusz, Uranusz és
több üstökös vizsgálata során, valamint színképelemzéssel és kettőscsillagok
tanulmányozásával foglalkoztak.
84 A csillagdához 35 ezres
könyvtár is tartozott, melyben főleg csillagászati és a tudomány történetével
kapcsolatos könyveket tartottak. 1928-ban e magánkönyvtár példányai a
budapesti evangelikus egyház tulajdonába kerültek, a műszereket pedig 1922-ben
az MTA csillagvizsgálója kapta meg.
85
A XIX. században felnőtt, csillagászattal foglalkozó brit és amerikai nők
generációja előfutárnak tekinthető a XX. század tudós asszonyai
vonatkozásában. Jóllehet, az elmúlt század számos csillagásznővel
büszkélkedhet, még ma is többnyire elmondható az, hogy ezt a teljes embert,
nagy tudást és kitartást igénylő tudományt művelőknek világviszonylatban csak
kisebb része nő. Egy 1992-ben tartott tudományos tanácskozáson elhangzott adat
szerint a világ csillagászainak körülbelül 15%-a tartozik napjainkban a
szebbik nemhez, ám földrajzilag rendkívül nagy különbségek
tapasztalhatóak. Az Amerikai Egyesült Államokban a csillagvizsgálók
munkatársainak fele nő, és arányuk folyamatosan növekszik, míg más országokban
előfordul az is, hogy egyetlen asszony sem léphet erre a pályára.
86
A tanácskozás résztvevői elfogadtak egy nyilatkozatot, melyet 166 megjelent
írt alá. Ez a Baltimore-i Charta a Csillagásznőkért című
dokumentum tartalmazza a nők és férfiak egyenlőségét a természettudományos
kutatásokat illetően, és ajánlásokat fogalmaztak meg a csillagásznők
tudományos pályára kerülésének előmozdítása érdekében.
87
Az Egyesült Államokban létezik egy társaság is
(American Astronomical
Societys Committee on the Status of Women in Astronomy /CSWA/), mely
a csillagásznők érdekében tevékenykedik, és hivatalos lapja is van, melynek
Status a címe.
88
Tanulmányunk végén a XX. század több száz csillagásznője közül a
teljesség igénye nélkül kiemelünk egy-egy nevessé vált hölgyet, akik
munkásságukkal beírták nevüket a csillagászat történetébe. Margaret Burbidge
89
és Cecilia Payne Gaposchkin
90 angol, Ruby-Payne Scott
91
ausztrál, Jane Luu
92 vietnami származású amerikai és Ludmila
Paidusáková
93 szlovák csillagásznők személye csak kiragadott
példa a XX. század eget fürkésző tudós hölgyeinek sorából.
Az égbolt felét nők tartják a magasba mondja egy régi kínai
közmondás. A nők a történelem során folyamatosan közreműködtek e magas ég
megismerésében, és az ő átvirrasztott éjszakáik, áldozatos munkájuk is
hozzájárult ahhoz, hogy ma már közelebbinek és ismerősebbnek tűnnek számunkra
az évezredek során vizsgált égi objektumok.
-
Grimal, P.: Introduction à lhistoire mondiale de la femme, I. k. Paris, 1965. 7. o.
-
Alic, M.: Hypatias Heritage. A History of Women in Science from Antiquity to the Late Nineteenth Century. Womens Press, London, 1986. 1. o.
-
Diccionario de mujeres celebres. Camps, V. előszavával. Espasa Calpe, Madrid, 1994. 193. o.
-
Coulston Gillispie, Ch. (ed.): Dictionary of Scientific biography 6. k. Scribner, New York, 1981. 616. o.
-
Sámi Lászlóné: Hypatia. (Figuier nyomán) = Vasárnapi Újság, 1872. március 31. 158. o.
-
Az asztrolábium olyan csillagászati mérőeszköz volt, amelynek segítségével meghatározták az égitestek helyzetét.
-
Alic, M. i. m. 44. o.
-
Uott. 45-46. o.
-
Dahan Dalmédico, A.: Sophie Germain. = Tudomány, 1992. február 59. o.
-
Szeghy I.: Híres csillagásznők a múltban. = Föld és Ég, 1968/2. 53. o.
-
Ponori Thewrewk A.: Az egyetemes csillagászat áttekintése. In: A távcső világa. Szerk.: Kulin Gy., Róka G., Gondolat, Budapest, 1980. 601. o.
-
Anderson, S. B. Zinsser J. P.: A history of their own. Women in Europe from Prehistory to the Present II. k. Penguin Books, New York, 1989. 88-89. o.
-
Alic, M. i. m. 119. o.
-
Uott.
-
Diccionario de mujeres celebres... i. m. 108. o.
-
Csillagásznők. = Vasárnapi Újság, 1885. augusztus 30. 562. o.
-
Alic, M. i. m. 120. o.
-
Uglow, S. J. (ed.): Macmillan Dictionary of Women Biography. Macmillan Press, London, 1984. 135. o.
-
Uott.
-
Diccionario de las mujeres... i. m. 123. o.
-
Journal de Savans III., 304. Amsterdam, 1687. Idézi: Alic, M. i. m. 204. o.
-
Alic, M. i. m. 120-121. o.
-
Uglow i. m. 258. o.
-
Schiebinger, L.: Women in Science: Historical Perspectives. In: Women at Work: a Meeting on the Status of Women in Astronomy, 1992. 12. o.
-
Alic, M. i. m.121. o.
-
Diccionario de mujeres celebres... i. m. 253. o.
-
Szeghy I. i. m. 53. o.
-
Lalande, J.: Bibliographie Astronomique. Paris, 1803. 676-687. o. Idézi: Alic, M. i. m. 124. o.
-
Alic, M. i. m. 124. o.
-
Uglow i. m. 222. o.
-
Dictionary of Scientific biography... i. m. 6. k. 322. o. Caroline Herschel életrajzával, kutatásaival kapcsolatosan l.: többek között az alábbi műveket: Memoir and Correspondence of C. H. London, 1876.; Lubbock, C. A. (ed.): The Herschel Chronicle. Cambridge, 1933.; The Herschels and Modern Astronomy. London, 1895.; Kirlew, M.: Famous Sisters of Great Men. London, 1906.; Ashton, H. Davies, K.: I Had a Sister. London, 1937. és valamennyi jelentősebb csillagászattörténeti kézikönyvet és életrajzi lexikont.
-
1 láb = 30,48 cm
-
Alic, M. i. m. 127. o.
-
Caroline Herschel fennmaradt naplójából idézi: Alic, M. i. m. 128. o.
-
Uott. 129-130. o.
-
La Grande Encyclopédie. 20. k. Paris, é. n. 16. o.
-
Alic, M. i. m. 133. o.
-
Csillagásznők. = Vasárnapi Újság i. m. 562. o.
-
Életéről l.: az alábbi műveket: Somerville, Martha: Personal Recollections From Early Life to Old Age of Mary Somerville. London, 1873. Patterson, E. C.: Mary Somerville. = British Journal for the History of Science, 4. 1969. 311-339. l. The Case of Mary Somerville: An Aspect of Nineteenth-Century Science. In: Proceedings of the American Philosophical Society, 118. 1974. 269-275. o.
-
Patterson, E. C.: Somerville, Mary Fairfax Greig. In: Dictionary of Scientific biography... i. m. 12. k. 521. o.
-
Uott. 522. o.
-
La grande encyclopédie... i. m. 30. k. 246. o.
-
Somerville Mary. = Vasárnapi Újság, 1873. február 16. 77. o.
-
Patterson i. m. 525. o.
-
Az angol lánynevelés történetéről l.: Barnard, H. C.: A Short History of English Education from 1760 to 1944. University London Press, London, 1947. 182-195. o. és Brittain, V.: The Women at Oxford: A Fragment of History. Macmillan, New York, 1960.
-
Aldrich Kidwell, P.: Women astronomers in Britain, 1780-1930. = ISIS, 278. sz. 75. k., 1984 szep-tember, 536. o.
-
Gazda I. ifj. Marik M.: Csillagászattörténeti ABC. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. 66. o.
-
Aldrich Kidwell i. m. 537. o.
-
Uott. 540. o.
-
A spektroszkóp optikai műszer színképek előállítására és elemzésére.
-
Aldrich Kidwell i. m. 543. o.
-
Vasárnapi Újság, 1873. július 20. 345. o.
-
Fűrész E. Trupka Z. i. m. 2. rész. = TELAPO, 1995. december 6. 2. o.
-
Életéről és munkásságáról l.: Mitchell Kendall, P.: Maria Mitchell, Life, Letters and Journals. Boston, 1896. Wright, H.: Sweeper in the Sky. New York, 1949.
-
Uglow i. m. 237. o.
-
A szektáns navigációs célokra használatos kézi szögmérő műszer, elsősorban tengeri csillagászati navigáció céljára használják.
-
James, E. T. (ed.): Notable American Women 1607-1950. A Biographical Dictionary. II. k. Belknap Press of Harvard Univ. Press, Cambridge, Massachusetts and London, 1971. 555. o.
-
Uott. 555. o.
-
Dictionary of Scientific biography... i. m. 9. k. 421. o.
-
Életéről l.: Memoir by Furness, C. E. In: Popular Astronomy, 1922. Dec. 1923. Jan.
-
Uglow i. m. 496. o.
-
Wright, H.: Whitney Mary Watson. In: Notable American Women... i. m. 3. k. 604. o.
-
Uglow i. m. 496. o.
-
Anslow, A. G.: Whiting, Sarah Frances. In: Notable American Women... i. m. 3. k. 594. o.
-
1 inch = 2,54 cm
-
Színképelemzés: mivel minden test kibocsát elektromágneses hullámokat, e sugárzás sajátosságaiból következtetni lehet kémiai, fizikai tulajdonságaira. A színképelemzésnek nagy szerepe van a csillagászatban, mivel a távoli égitestekről általában csak az elektromágneses sugárzás jut el hozzánk.
-
Hoffleit, D.: Fleming, Wiliamina Paton Stevens. In: Notable American Women... i. m. 1. k. 628. o.
-
Az asztrográf több lencsés, fényképezési célokat szolgáló refraktor.
-
Uglow i. m. 177. o.
-
Leavitt, H. S.: 1777 Variables in the Magellanic Clouds. In: Annals of Harvard College Observatory, 60. 1908/4.
-
Gingerich, O.: Leavitt, Henrietta Swan. In: Dictionary of Scientific biography... i. m. 8. k. 106. o.
-
Whitney, Ch. A.: A Tejútrendszer felfedezése. Gondolat, Budapest, 1978. 171. o.
-
Ennek magyar nyelvű tudományos leírását l.: A távcső világa... i. m. 383. o.
-
Uglow i. m. 273. o.
-
Életrajzát l.: Yost, E.: American Women of Science. Philadelphia, New York, 1955. 27-44. o.
-
Uott. 93. o.
-
Hoffleit, D.: Cannon, Annie Jump. In: Notable American Women... i. m. 1. k. 282. o.
-
Uglow i. m. 314. o.
-
Munkálkodásuk magyar nyelvű leírását l.: Herrmann, D. B.: Az égbolt felfedezői. Gondolat, Budapest, 1981. 136. és 166. o.
-
Gingerich, O.: Maury, Antonia. In: Dictionary of Scientific biography... i. m. 9. k. 194. o.
-
Jósika J.: Pályavezető fiatal leányok számára. Franklin, Budapest, 1885. 165. o.
-
Fűrész E. Trupka Z. i. m. 2. rész 3. o.
-
A refraktor jelentése: lencsés távcső.
-
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, X. k. Budapest, 1905. 1297. o.
-
Kenyeres Á. (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon II. k. Akadémiai K., Budapest, 1969. 423. o.
-
L.: Women at Work: A Meeting on the Status of Women in Astronomy, 1992. Space Telescope Science Institute. VII-XIII. o.
-
Uott. IX-XIII. o.
-
A lappal kapcsolat teremthető az alábbi címen: eastwood@nauvax.ucc.nau.edu
-
Életrajzi adatait l.: Uglow i. m. 85. o.
-
Vargha Domokosné: Cecilia Payne, a csillagász. = Élet és Tudomány, 1995. január 13. 42-44. o. és Aldrich Kidwell i. m. 545-546. o.
-
Bhathal, R. White, G.: A Brief History of Astronomy in Australia. Kangaroo Press, Sidney, 1991. 50. o.
-
Bartusiak, M.: The Remarkable Odyssey of Jane Luu. = Astronomy, 1996. február. 46-51. o.
-
Rattai M.: Akinek nevét csillagok viselik. = Nők Lapja, 1957. november 21. és Öt üstököst fedezett fel = Nők Lapja, 1956. március 8.
ÚJ GALAXIS 1. szám Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2003, 59-73. o.)