Mindég jó a katona.

Mit mondana a király, ha egy katona kopogna az ajtóján azzal a szándékkal, hegy szolgálni akarja? Mondaná-e a király: Eh, nincsen most háború! Nem, ezt a király nem mondaná. Mindég jó a katona. Hisszük, nekünk is azt mondja a nemzet, ha megismer: Mindég jó a katona. Pedig csakugyan nincs most háború, se pennaháború, se parlamenti. Egy csendes, szelíd napon jelenünk meg a szabadelvűség zászlajával, azzal a becsületes fogadalommal, hogy soha el nem hagyjuk, jó időben, rossz időben, szárazon és vizen szolgáljuk, el nem ejtjük - csak ha a kezünket vágják le előbb, amely fogja. Csakhogy mindez nem elég, - eszébe juthatna valakinek igy szólani: mi hasznodat vesszük most? Egygyel több fecske nem csinál nyarat, kivált mikor valamennyi fecske nélkül is nyár van. A nap süt, fényes pompájában haladva a három halom országa fölött. A szabadelvűség homlokán glória ragyog. Mit szoritod hát olyan erősen a zászlónyelet, hiszen senki sem akarja kicsavarni? Nézd az árboczokat és házormokat. Köröskörül mindenütt ez a szín leng; a többi színek begöngyölgetve sápadtan húzódnak meg a háttérben. Rosszkor kezded a szolgálatot tisztelt jövevény! Mit akarsz védelmezni ? Ki bánt itt valamit? Kivel akarsz most verekedni és hol? A gyep, melyen a viaskodás szokott lenni, tele van a szeretet és boldogság javában nyíló rózsáival, a miket nem szabad letaposni. Te sem akarhatod, mert örömed telik bennök, az ellenfelek se bántják; a jók közülök sajnáljak eltiporni, a rosszak nem merik. Minden mosolyog. A közvélemény szundikál és édes álmokat lát, az országgyűlés ritka egyetértéssel egy óra alatt intéz el egy hétre való munkát, a szabadelvű párt a Lloyd klubban vidáman sütkérezik a Bánffy sikereiben. A delegáczió, mely máskor legalább aggodalmas képeket szokott vágni a sztereotyp békekijelentésekhez, és a nyomban következö hadi emelésekhez, most riadó éljenekkel (melyekre itthonról visszhang kél) fogad minden kijelentést; a teher se teher neki s öröm a nem öröm is. Iszen természetes. Ki is ne örülne annak, hogy Bosznia és Herczegovina a saját költségén kormányoztatik? És itthon ezalatt az ellenzék becsülettudón, lábhoz eresztett fegyverekkel nézi a szabadelvű kormányzat sikereit és lapjaiban nem ritkaságok a Bánffyt dícsérő czikkelyek. Lásd meg tehát ebből fiatal lap, hogy rossz idöben toppantál be a szabadelvűség szolgálátára.

*

Nem látom. Nem ugy van. A látszat csakugyan olyan, hogy a szabadelvűség sohasem állott jobban, mint ma. De ez csak látszat. Az utolsó idők eseményei kétségtelenül erősítették a szabadelvű alapba vetett hitet, bebizonyult, hogy a szabadelvű politika, melyet a nemzet többsége vall, különböző felfogásokkal ugyan, de mégis vall, nem alkalmatlan a nemzet jövőjének fejlesztésére, úgy bent mint künn és a Hofburgban, de ez nem elég - nekünk, azt kell bizonyítani és abban erősiteni meg minden jó magyart, hogy csak is ez az alkalmas alap. A helyzet, melyet az imént színeztünk, nem kizárólag a mi erőnkből formálódott a természet örök törvényeinél fogva, hogy az erő okvetetlenül létrehoz valamit, és amig ez az erő erő marad, az a valami is szükségképen következik. - A mai helyzet nem csupán az öntudatos, átgondolt nemzeti politika vívmánya, tehát nem könyvelhető el pusztán ami status bölcseségünk lapjára és nem becsülendő túl nagyra. Három dolog kellett hozzá még: Egy jó király aki minket szeret és akit mi szeretünk. Egy jó szituáczió, mely lendületet adott törekvéseinknek. És végül ügyes kormány, mely a király szivét hajlítsa a mienkhez (a mienk nem is hajlik, de olvad) és mely a kedvező viszonyokat felhasználja. De hát ezek mind nem örök dolgok; se a jó szituáczió, se az ügyes kormány.