Havi Jelentés
Európai Központi Bank


ISMERTETŐ



Az EKB Kormányzótanácsa 2004. június 3-i ülésén úgy döntött, hogy változatlanul hagyja az eurórendszer irányadó refinanszírozási muveleteire érvényes minimális ajánlati kamatláb 2,0%-os szintjét. Az aktív oldali és a betéti rendelkezésre állás kamatlába is változatlanul 3,0%, illetve 1,0% maradt.

Az EKB legfontosabb kamatlábainak változatlanul hagyására vonatkozó döntés a Kormányzótanácsnak azt a megítélését tükrözi, hogy a középtávú kilátások továbbra is összhangban vannak az árstabilitással. A kamatok alacsony szintje változatlanul elősegíti a gazdasági fellendülést, amely az elmúlt hónapokban felerősödött. Ugyanakkor rövid távon erősebb inflációs nyomást lehetett tapasztalni. A Kormányzótanács különösen figyelemmel kíséri mindazokat a folyamatokat, amelyek hatással lehetnek a közép távú árstabilitási kockázatokra.

A kormányzótanácsi értékelés alapját képező közgazdasági elemzés szerint a nyilvánosságra hozott legfrissebb adatok megerősítik, hogy a gazdasági fellendülés folyamatban van az euróövezetben. Az Eurostat szerint a reál-GDP az előző negyedévhez képest 0,6%-os ütemben nőtt az idei év első negyedévében, az előző év utolsó negyedévének növekedési ütemét pedig felfelé módosította 0,3%-ról 0,4%-ra. A reál-GDP növekedési ütemének 2004 elején megfigyelt emelkedése elsősorban a magánszektor nagyobb fogyasztását és az élénk exporttevékenységet tükrözi. A legfrissebb felmérések adataiból még mindig vegyes következtetéseket lehet levonni a fellendülés erősségéről, de ezek az adatok teljes mértékben összhangban állnak a folyó negyedévben tapasztalható növekedéssel.

A jövőre vonatkozóan a fellendülés folytatódásának feltételei változatlanul adottak. Az euróövezeten kívül a gazdasági növekedés továbbra is erős, ami várhatóan elősegíti az euróövezet kivitelének bővülését. A belföldi folyamatokat tekintve a pozitív világgazdasági környezet, a kedvező finanszírozási feltételek és a magasabb profitok ösztönzőleg hatnak a beruházásokra. Ezenkívül a magánszektor fogyasztásának fokozatos élénkülése várható a 2003 legnagyobb részében megfigyelt stagnálás után. Ez lényegében összhangban lesz a rendelkezésre álló reáljövedelem növekedésével, amit a későbbiekben alátámaszt a foglalkoztatottság gyorsabb növekedése.

Ezzel a háttérrel az elkövetkező negyedévekben várhatóan folytatódik a gazdasági növekedés az euróövezetben, ami a jövő év folyamán szélesebb és erőteljesebb fellendüléshez vezet. Ezt a nézetet tükrözi az eurórendszer szakértői prognózisa is, amely szerint az euróövezet reál-GDP-növekedése 2004-ben átlagosan 1,4% és 2,0% között lesz, majd 2005-ben 1,7% és 2,7% közé emelkedik. A nemzetközi és magánszervezetek rendelkezésre álló előrejelzései nagyjából hasonló képet mutatnak.

A felvázolt szcenáriót mindkét irányban kockázatok és bizonytalanságok övezik. Egyfelől az euróövezeten kívüli erőteljes gazdasági növekedés, a magánfogyasztás közelmúltbeli alakulása, valamint egyes felmérések adatai egy esetlegesen erősebb növekedési dinamika lehetőségére utalnak, különösen rövid távon. Másfelől a magas olajárak lefelé irányuló kockázatot jelenthetnek. Hosszabb távon továbbra is gondot okoz a globális egyensúlytalanságok fennmaradása.

Ami az árakat illeti, az olajárak közelmúltbeli alakulása jelentős felfelé irányuló nyomást gyakorolt a fogyasztói árakra. Az Eurostat előzetes becslése szerint az éves HICP-infláció az áprilisi 2,0%-ot követően májusban 2,5% volt, részben bázishatások következtében. Ha az olajárak a közelmúltban megfigyelt magas szinten maradnak, akkor továbbra is az előzőleg vártnál magasabb, 2% fölötti inflációs rátákra számíthatunk az elkövetkező néhány hónapot követően is. A középtávú ártrendek vizsgálata azonban továbbra is kedvező kilátásokat mutat. Kiemelendő, hogy az importárak összességében mérsékelten alakulnak, csakúgy mint a bérek és fajlagos munkaköltségek okozta inflációs nyomás. Az említett tényezőknek köszönhetően a fogyasztóiár-infláció éves üteme 2005-ben várhatóan ismét 2% alá süllyed.

A fenti értékelés összhangban van az eurórendszer szakértői prognózisával, amely az éves átlagos HICP-inflációt 2004-ben 1,9% és 2,3% közöttire becsüli, illetve 1,1% és 2,3% közöttire 2005-ben. Ezek a prognózisok nagyrészt összhangban vannak más nemzetközi és magánszervezetek nemrégiben közzétett előrejelzéseivel. euróövezet gazdasági fundamentumainak megerősítéséhez. Sajnálatos módon a közelmúlt költségvetési politikai fejleményei ebben nem sokat segítettek. Egyre több ország számol be jelentős

Ezekre az előrejelzésekre és prognózisokra többféle kockázati tényező, bizonytalanság hat. Különösen az olajárak alakulása kelt aggodalmat. Továbbá jelenleg nincs elegendő információnk a közvetett adók és szabályozott árak jövőben várható változásairól: az ezekre a tételekre vonatkozó információk rendszerint csak év vége felé állnak rendelkezésre. Fokozott figyelemmel kell kísérni továbbá a béreken keresztül jelentkező másodlagos hatások potenciális kockázatait. Végül emelkedés figyelhető meg a pénzügyi piaci mutatókból számított hosszabb távú inflációs várakozásokban. Bár ezeket a mutatószámokat óvatosan kell értelmezni, a közelmúltban megfigyelt emelkedő tendencia fokozott éberségre int.

A monetáris elemzésre térve egyre több jel mutatja, hogy a magánbefektetők portfólióalakítási viselkedése normalizálódik. Ennek eredményeképpen az M3 éves növekedési üteme jelentősen mérséklődött a legutóbbi negyedévek során. Mindazonáltal az alacsony kamatszint továbbra is serkentően hat a pénzmennyiség növekedésére, és még mindig nagy a többletlikviditás az euróövezetben. Gazdasági fellendülés idején a tartós likviditási többlet közép távon inflációs nyomással járhat.

Összefoglalva, a közgazdasági elemzés alapján a közép távú áralakulási kilátásokra adható legvalószínűbb szcenárió összhangban marad az árstabilitással. A rövid távú inflációs nyomás azonban az utóbbi időben megnövekedett, ezért bizonyos mértékű felfelé irányuló kockázattal számolni kell. A monetáris elemzés eredményeivel összevetve is jogosnak tűnik éberen figyelni azt, hogy vajon realizálódnak-e az árstabilitási kockázatok.

Mivel a különböző jelekből arra lehet következtetni, hogy a gazdasági fellendülés folytatódni fog, különösen fontos, hogy az egyes országok költségvetési politikájuk és szerkezeti reformjaik révén is hozzájáruljanak a maguk részéről az euróövezet gazdasági fundamentumainak megerősítéséhez. Sajnálatos módon a közelmúlt költségvetési politikai fejleményei ebben nem sokat segítettek. Egyre több ország számol be jelentős egyensúlyproblémákról, miközben a költségvetési konszolidációra irányuló erőfeszítések csalódást keltő mértékben elmaradnak a vállalt mértékektől. A fellendülés fenntarthatóságába vetett bizalom megszilárdításához fontos, hogy minden érintett országban ismét egyértelműen kijelöljék a költségvetési politika konszolidációjának jövőbeli pályáját. Ehhez hiteles intézkedésekre van szükség, és a hangsúlynak a költségvetési kiadások szerkezeti reformján kell lennie. Ez teszi lehetővé az egyensúlyi problémák orvoslását, növekedésbarát adózási/juttatási rendszerek kialakítását, valamint a társadalombiztosítási rendszerek szilárd pénzügyi alapokra helyezését. A fenti intézkedések valamint a munkaerő- és termékpiaci szerkezeti reformok hatékony végrehajtásának adott új lendület nagymértékben elősegítené a már megkezdődött gazdasági fellendülést.

Összefoglalva, a közgazdasági elemzés alapján a közép távú áralakulási kilátásokra adható legvalószínűbb szcenárió összhangban marad az árstabilitással. A rövid távú inflációs nyomás azonban A Kormányzótanács 2004. június 3-i ülésén úgy döntött, hogy az eurórendszernek a júniusi és decemberi havi jelentésben közzé tett szakértői prognózisai mellett 2004 szeptemberétől kezdve az EKB ideiglenes szakértői prognózisait is megjelenteti a márciusi és szeptemberi számokban. Ez a döntés az elmúlt évek makrogazdasági prognózisaival kapcsolatos pozitív tapasztalatokat tükrözi, de nem változtat a prognózisok szerepén, azaz azok továbbra is csupán a Kormányzótanács tanácskozásai során felhasznált információk egyikét jelentik. A Kormányzótanács a jövőben is a monetáris elemzés eredményeivel összevetett átfogó közgazdasági elemzésre alapozva hozza meg monetáris politikai döntéseit.