EMLÉKEZÉS HARSÁNYI JÁNOSRA (1920-2000),

A JÁTÉKELMÉLET KÖZGAZDASÁGI

NOBEL-DÍJASÁRA

FENYVESI CSILLA

[ Cikk vége | Bezárás ]

 

Harsányi János (John C. Harsanyi) magyar származású közgazdász 2000. augusztus 9-én hunyt el Berkeleyben.
Neve 1994-ben lett világszerte ismert, mikor két társával (John F. Nashsel és Reinhard Seltennel) megosztva "a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett úttörő munkásságért" Nobel-díjat nyert el. A legtöbb róla szóló cikk, vele készült interjú is ezen eseményt állította a középpontba, hisz a világ legrangosabb tudományos kitüntetését átvenni óriási dolog, s Harsányi volt az első magyar származású tudós, aki közgazdasági Nobel-díjat vehetett át. Érdemes azonban az életutat is, a tudománynak szívből elkötelezett szemé lyiséget megismerni. Szavait több helyen is idézik: "Az életem középpontjában a családom és a kutatómunkám állt. " (Sályi András: "Beszélgetés Harsányi János professzorral", Élet és tudomány 1995. május 5. (18. sz.), 551. o.) Interdiszciplináris érdeklődése, kíváncsisága és kitartása példaértékű lehet nemzedékem számára.
Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten. Édesapja gyógyszerész volt, édesanyját a művészetek vészetek érdekelték. Egyikük sem volt tudományos beállítottságú. A zuglói patika jó megélhetést biztosított akkoriban, így a szülők szerették volna, ha egyetlen gyermekük patikusnak tanul. Az érettségi után, nem nagy lelkesedéssel ugyan, de elvégezte a gyógyszerészetet. Ami igazán érdekelte, az a filozófia és a matematika volt. Még a középiskolai évek során keltette fel érdeklődését e területek iránt az a nagyszerű légkör, mely a fasori Evangélikus Gimnáziumban vette őt körül. Mind a jó tanári gárda, mind a hatvanfős osztály, mely gyakran volt hangos filozófiai és politikai vitáktól, nagy szerepet játszott pályafutásának alakulásában. Már ekkor tanulmányi versenyeket nyert matematikából, görög ből. "A gimnáziumi évek (...) nagyon termékeny része az életemnek. Hogy hatvan értelmes emberrel állandóan együtt vagyunk, és vitatkozunk...hát ez sohasem ismétlődött meg többé." (Magyari Beck István: Száműzött értékeink, Akadémiai Kiadó, Budapest 1989, 38. o.) Ebben a gimnáziumban érettségizett többek között Wigner Jenő és Neumann János is.
A gyógyszerész diploma megszerzése – 1942-ben – lehetővé tette Harsányinak, hogy katonai szolgála-ta megkezdésének halasztását kérje, s apjának segíthessen a patikában. Bár 1944 novemberében deportálni akarták a munkaszolgálatos századot – melyben pár hónapig szolgált Pest környékén –, sikerült elmenekülnie a pályaudvarról, s egy jezsuita atya segítségével a rendház pincéjében húzta meg magát.
1945 után a bölcsészkaron hallgatott filozófiát, s 1947 júniusában doktorált "A filozófiai tévedések logikai alkata" című ismeretelméleti értekezésével, melyet Kornis Gyula és Szalai Sándor bírált. (Melléktárgyak: szociológia és pszichológia.) Közgazdaságtant ekkor még nem tanult. Miután kapcsolatba került dr. Szalai Sándor szociológiaprofesszorral, mint gyakornok tevékenykedett és kutatott a Szalai Intézetben. Barátja volt akkoriban például Cseh-Szombathy László, akinek 1950 után gyakran írt külföldről, Perjés Géza és Szabó Dénes. Az intézetben gyakornokként Arisztotelész Politikájáról tartott előadássorozatot. Arisztote-lész elméleteinek témakörébe politikailag nem lehetett belekötni, és ez azokban a veszélyes időkben az egyik legfontosabb szempont volt.
Az oly kevés ideig tartó szabad kutatómunka után, 1950-ben végül elkerülhetetlenné vált, hogy minél előbb elhagyja az országot Harsányi, leendő feleségével, Klauber Annival és Anni szüleivel. Először Ausztráliába mentek, ahol fizikai munkát végzett, s közben esti tanfolyamon két év alatt elvégezte a közgazdaságtant a sidneyi egyetemen. A mesterfokozathoz szükséges disszertációját a találmányok hasznosításáról írta, arról, hogy mennyire érdemes befektetni egy cégnek a találmányokba. Ez még szokványos közgazdaságtani téma volt, bár ekkor már kezdett játékelmélettel kapcsolatos cikkeket írni, döntéselmélettel foglalkozott. 1953 elejétől 1956 augusztusáig a brisbane-i egyetemen közgazdaságtant adott elő, majd egy Rockefeller-ösztöndíj segítségével Amerikába ment, Stanfordba. Itt a később Nobel-díjas Arrow professzor támogatólag hatott Harsányi pályafutására, aki ekkor már főként a játékelmélet iránt érdeklődött, de matematikai ismeretei nem mutatkoztak kellő mélységűnek a továbblépéshez. Arrow biztatására, kemény munkával sajátította el a matematika azon ágazatait, melyek nagyszerű alapjai lettek a később oly termékeny kutatómunkának. A játékelméleti disszertációjában is sok hasznát vette a matematikai és statisztikai ismereteknek, és megszerezte a közgazdasági és statisztikai doktorátust. "A játékelmélet stratégiai kölcsönhatások (interakciók) elmélete. (...) az ésszerű (racionális) viselkedés elmélete olyan társadalmi szituációkban, amelyben minden szereplőnek annak alapján kell meghoznia döntéseit, hogy mit gondol, milyen ellenlépésekre számíthat a többi játékos részéről. " (Harsányi C. János: "Nem teljes információjú játékok", Fizikai Szemle 1995/5. 145. o.)
Két év amerikai tartózkodás után visszatért Ausztráliába, ahol egyetemi oktatóként tevékenykedett 1959-63-ig. Itt azonban nem voltak meg az inspiráló körülmények a kutatás folytatásához, így 1964-től ismét Amerikában dolgozott, a Berkeley Egyetemen.
Harsányit főleg az elméleti munka érdekelte, úgy vélte, hogy az érdekes problémákat filozófiailag kell megragadni. "A filozofikus értelem adja fel a problémákat. Megoldásukat viszont matematikai és logikai módszerekkel kell elérni (...)" (Magyari Beck István: Száműzött értékeink, Akadémiai Kiadó, Budapest 1989.) Azért fordult a szociológiától a közgazdaságtan felé, mert ott több lehetőséget látott érdekes elméleti modellek kigondolására, analitikus módszerek kidolgozására, melyekkel politikai és más társadalmi kérdések tanulmányozhatók. Eszerint minden elméleti hipotézist egy precízen leírható, matematikailag elemezhető "modell" formájában kell megfogalmazni.
A '40-es és '50-es években kialakult játékelmélet olyan absztrakt modelleket alkalmaz, ahol mindenki racionálisan viselkedik. A játékelmélet megalapozása Neumann János és Oskar Morgenstern nevéhez fűződik. A korábbi meggyőződés az volt, hogy az egyén döntési szabadsága miatt nem kalkulálhatók előre cselekedetei. A modern játékelmélet ellenben azt a hipotézist hangoztatja, hogy legalábbis valószínűséggel megmondható előre, hogy egy adott cselekvési helyzetben mit fog valaki cselekedni. Harsányi a játékelméletet, ellentétben Neumann-nal és Morgensternnel, akik alapvetően matematikai diszciplínaként határozták meg a játékelméletet, mint filozófiai diszciplínát fogta fel, melyben az a filozófiai probléma áll a középpontban, hogy mit jelent racionálisan viselkedni egy olyan szituációban, ahol velünk ellentétes érdekű racionális egyénekkel állunk szemben. Már Neumann és Morgenstern megkülönböztette a teljes (komplett) információjú és a nem teljes (inkomplett) információjú játékokat. A nem teljes információjú játékban a résztvevők mindegyike, vagy csak közülük némelyek, hiányos ismeretekkel rendelkeznek a játék alapvető matematikai szerkezetéről. A 60-as évek végéig a játékelmélet kutatói a teljes információjú játékok elemzésével foglalkoztak, olyan szituációkat elemeztek, melyben minden fél tudta, mi a másik következő lépése, stratégiai célja és stratégiai képessége. Ez az életben persze nincs így, hisz rengeteg az ismeretlen tényező. Erre igyekezett többéves kutatással megoldást találni kollégái segítségével Harsányi, korlátozott információn alapuló játékok modellezésével. E részlegesen informált játékok fontosságára akkor derült fény, mikor azokat a fegyverkezést korlátozó tárgyalásokat elemezte játékelméleti szempontból, melyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió folytatott a 60-as években.
Harsányi elsősorban ugyan közgazdász volt, de mindenképpen figyelemre méltó a több tudományterületre kiterjedő érdeklődése, aminek köszönhetően jelentős tudományos eredményeit elérte. Mint fentebb említettem, a filozófia is nagyon érdekelte egész élete során. Adam Smith (1729-1790) és Jeremy Bentham (1749-1832) közgazdászként maradtak meg az utókor emlékezetében, bár jelentős alkotók voltak morálfilozófusként is. Harsányi hasonlóképpen számos etikai problémával foglalkozott élete során. Érdeklődése az angol eredetű etikai elmélet, az utilitarista/haszonelvű etika kérdé-sei felé fordult. Ezen irányzat szerint az etikai szabályok és értékek fő feladata az emberi jólét növelése. E felfogás azt vallja, hogyha egy társadalom olyan etikai szabályokat fogad el, amelyek javát szolgálják és tagjai követik ezeket, akkor nemcsak erkölcsösen cselekednek, hanem gazdasági eredményeik is javulnak. Feltéve, hogy a gazdasági élet szereplői bíznak egymásban. Közgazdászok szerint az ember jóléte attól függ, hogy milyen mértékben tudja megalapozott előnyben részesítéseit megvalósítani, míg egy társadalom jóléte az egyének jóléte alapján állapítható meg. Az utilitarista etika alapjait kifejtve igyekezett megmutatni, hogy az egyének hasznosság-optimalizáló magatartása elvezethet a közjóhoz.
Amikor Harsányi elnyerte a Nobel-díjat, kifejezésre juttatta reményét, hogy a játékelmélet alkalmas eszköz lesz a köz- és magánélet jobb döntéseinek meghozatalában. Remélte, hogy hosszú távon ez magasabb életszínvonalhoz és békésebb együttműködéshez vezet a politikai rendszerekben.
A kaliforniai Berkeley Egyetemen az eddig vele dolgozó kollégák és a tanítványok, valamennyien fájó szívvel búcsúztak a nagyszerű tudóstól. ("Nobel Laureate John C: Harsanyi, UC Berkeley economist theory pioneer, dies at 80", Internet: http:// www.berkeley.edu/news/media/releases/2000/08/11–harsanyi.html) Közülük idézünk néhány méltatást:
"Harsányi professzor egész életen át tartó munkája az emberi cselekedetekben lévő ésszerűség gondolatára támaszkodott, és az a tudós volt, akit mélységeiben érdekeltek az emberi viszonyok. Hiányozni fog nekünk Berkeleyben, ahol odaadó tanításának és úttörő tudományos kutatásának évei alatt valamennyiünket ösztönzött. " (Robert M. Berdahl rektor)
" (...)Ragyogó gondolkodó volt, barátságos ember és nemes lélek, mindig érdeklődött mások hogyléte felől.(...)" /Dean Laura Tyson/
"John Harsanyi távozása nagy veszteség közgazdász társai, barátaiés kollégái számára ezen az egyetemen. Harsányi munkájának jelentős szerepe volt abban, hogy olyan gazdasági elmélet jöjjön létre, mely igazodik tökéletlen világunkhoz, melyben élünk. A játékelmélet kidolgozásában megmutatta, hogyan befolyá- solja a gazdasági szereplők informáltsága az értékesítés következmé- nyeit és a gazdasági jólétet. Jelentékeny fejlődést elindító munkája valamennyi ipari szervezet modern elem zésének alapját alkotja, mely elemzések a vállalati és kormánypolitikában valóban alkalmazhatók. " (John Quigley, a közgazdaságtudomány professzora, korábbi tanszékvezető)

 

[ Cikk eleje ]