EMLÉKEZÉS HARSÁNYI JÁNOSRA (1920-2000),
A JÁTÉKELMÉLET KÖZGAZDASÁGI
NOBEL-DÍJASÁRA
FENYVESI CSILLA
Harsányi János (John
C. Harsanyi) magyar származású közgazdász 2000. augusztus 9-én hunyt
el Berkeleyben.
Neve 1994-ben lett világszerte ismert, mikor két
társával (John F. Nashsel és Reinhard Seltennel) megosztva "a
nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén
végzett úttörő munkásságért" Nobel-díjat nyert el. A legtöbb
róla szóló cikk, vele készült interjú is ezen eseményt állította a
középpontba, hisz a világ legrangosabb tudományos kitüntetését
átvenni óriási dolog, s Harsányi volt az első magyar származású
tudós, aki közgazdasági Nobel-díjat vehetett át. Érdemes azonban az
életutat is, a tudománynak szívből elkötelezett szemé lyiséget
megismerni. Szavait több helyen is idézik: "Az életem
középpontjában a családom és a kutatómunkám állt. "
(Sályi András: "Beszélgetés Harsányi János professzorral",
Élet és tudomány 1995. május 5. (18. sz.), 551. o.)
Interdiszciplináris érdeklődése, kíváncsisága és kitartása
példaértékű lehet nemzedékem számára.
Harsányi János 1920. május
29-én született Budapesten. Édesapja gyógyszerész volt, édesanyját a
művészetek vészetek érdekelték. Egyikük sem volt tudományos
beállítottságú. A zuglói patika jó megélhetést biztosított akkoriban,
így a szülők szerették volna, ha egyetlen gyermekük patikusnak tanul.
Az érettségi után, nem nagy lelkesedéssel ugyan, de elvégezte a
gyógyszerészetet. Ami igazán érdekelte, az a filozófia és a
matematika volt. Még a középiskolai évek során keltette fel
érdeklődését e területek iránt az a nagyszerű légkör, mely a fasori
Evangélikus Gimnáziumban vette őt körül. Mind a jó tanári gárda, mind
a hatvanfős osztály, mely gyakran volt hangos filozófiai és politikai
vitáktól, nagy szerepet játszott pályafutásának alakulásában. Már
ekkor tanulmányi versenyeket nyert matematikából, görög ből. "A
gimnáziumi évek (...) nagyon termékeny része az életemnek. Hogy
hatvan értelmes emberrel állandóan együtt vagyunk, és
vitatkozunk...hát ez sohasem ismétlődött meg többé." (Magyari
Beck István: Száműzött értékeink, Akadémiai Kiadó, Budapest
1989, 38. o.) Ebben a gimnáziumban érettségizett többek között Wigner
Jenő és Neumann János is.
A gyógyszerész diploma megszerzése –
1942-ben – lehetővé tette Harsányinak, hogy katonai szolgála-ta
megkezdésének halasztását kérje, s apjának segíthessen a patikában.
Bár 1944 novemberében deportálni akarták a munkaszolgálatos századot
– melyben pár hónapig szolgált Pest környékén –, sikerült
elmenekülnie a pályaudvarról, s egy jezsuita atya segítségével a
rendház pincéjében húzta meg magát.
1945 után a bölcsészkaron
hallgatott filozófiát, s 1947 júniusában doktorált "A
filozófiai tévedések logikai alkata" című ismeretelméleti
értekezésével, melyet Kornis Gyula és Szalai Sándor bírált.
(Melléktárgyak: szociológia és pszichológia.) Közgazdaságtant ekkor
még nem tanult. Miután kapcsolatba került dr. Szalai Sándor
szociológiaprofesszorral, mint gyakornok tevékenykedett és kutatott a
Szalai Intézetben. Barátja volt akkoriban például Cseh-Szombathy
László, akinek 1950 után gyakran írt külföldről, Perjés Géza és Szabó
Dénes. Az intézetben gyakornokként Arisztotelész Politikájáról
tartott előadássorozatot. Arisztote-lész elméleteinek témakörébe
politikailag nem lehetett belekötni, és ez azokban a veszélyes
időkben az egyik legfontosabb szempont volt.
Az oly kevés ideig
tartó szabad kutatómunka után, 1950-ben végül elkerülhetetlenné vált,
hogy minél előbb elhagyja az országot Harsányi, leendő feleségével,
Klauber Annival és Anni szüleivel. Először Ausztráliába mentek, ahol
fizikai munkát végzett, s közben esti tanfolyamon két év alatt
elvégezte a közgazdaságtant a sidneyi egyetemen. A mesterfokozathoz
szükséges disszertációját a találmányok hasznosításáról írta, arról,
hogy mennyire érdemes befektetni egy cégnek a találmányokba. Ez még
szokványos közgazdaságtani téma volt, bár ekkor már kezdett
játékelmélettel kapcsolatos cikkeket írni, döntéselmélettel
foglalkozott. 1953 elejétől 1956 augusztusáig a brisbane-i
egyetemen közgazdaságtant adott elő, majd egy
Rockefeller-ösztöndíj segítségével Amerikába ment, Stanfordba.
Itt a később Nobel-díjas Arrow professzor támogatólag hatott Harsányi
pályafutására, aki ekkor már főként a játékelmélet iránt érdeklődött,
de matematikai ismeretei nem mutatkoztak kellő mélységűnek a
továbblépéshez. Arrow biztatására, kemény munkával sajátította el a
matematika azon ágazatait, melyek nagyszerű alapjai lettek a később
oly termékeny kutatómunkának. A játékelméleti disszertációjában is
sok hasznát vette a matematikai és statisztikai ismereteknek, és
megszerezte a közgazdasági és statisztikai doktorátust. "A
játékelmélet stratégiai kölcsönhatások (interakciók) elmélete.
(...) az ésszerű (racionális) viselkedés elmélete olyan
társadalmi szituációkban, amelyben minden szereplőnek annak alapján
kell meghoznia döntéseit, hogy mit gondol, milyen ellenlépésekre
számíthat a többi játékos részéről. " (Harsányi C. János: "Nem
teljes információjú játékok", Fizikai Szemle 1995/5. 145.
o.)
Két év amerikai tartózkodás után visszatért Ausztráliába, ahol
egyetemi oktatóként tevékenykedett 1959-63-ig. Itt azonban nem voltak
meg az inspiráló körülmények a kutatás folytatásához, így 1964-től
ismét Amerikában dolgozott, a Berkeley Egyetemen.
Harsányit főleg
az elméleti munka érdekelte, úgy vélte, hogy az
érdekes problémákat filozófiailag kell megragadni. "A
filozofikus értelem adja fel a problémákat. Megoldásukat viszont
matematikai és logikai módszerekkel kell elérni (...)" (Magyari
Beck István: Száműzött értékeink, Akadémiai Kiadó, Budapest
1989.) Azért fordult a szociológiától a közgazdaságtan felé, mert ott
több lehetőséget látott érdekes elméleti modellek kigondolására,
analitikus módszerek kidolgozására, melyekkel politikai és más
társadalmi kérdések tanulmányozhatók. Eszerint minden elméleti
hipotézist egy precízen leírható, matematikailag elemezhető "modell"
formájában kell megfogalmazni.
A '40-es és '50-es években
kialakult játékelmélet olyan absztrakt modelleket alkalmaz, ahol
mindenki racionálisan viselkedik. A játékelmélet megalapozása Neumann
János és Oskar Morgenstern nevéhez fűződik. A korábbi
meggyőződés az volt, hogy az egyén döntési szabadsága miatt nem
kalkulálhatók előre cselekedetei. A modern játékelmélet ellenben azt
a hipotézist hangoztatja, hogy legalábbis valószínűséggel megmondható
előre, hogy egy adott cselekvési helyzetben mit fog valaki
cselekedni. Harsányi a játékelméletet, ellentétben Neumann-nal és
Morgensternnel, akik alapvetően matematikai diszciplínaként
határozták meg a játékelméletet, mint filozófiai diszciplínát fogta
fel, melyben az a filozófiai probléma áll a középpontban, hogy mit
jelent racionálisan viselkedni egy olyan szituációban, ahol velünk
ellentétes érdekű racionális egyénekkel állunk szemben. Már Neumann
és Morgenstern megkülönböztette a teljes (komplett) információjú
és a nem teljes (inkomplett) információjú játékokat. A nem
teljes információjú játékban a résztvevők mindegyike, vagy csak
közülük némelyek, hiányos ismeretekkel rendelkeznek a játék alapvető
matematikai szerkezetéről. A 60-as évek végéig a játékelmélet
kutatói a teljes információjú játékok elemzésével foglalkoztak, olyan
szituációkat elemeztek, melyben minden fél tudta, mi a másik
következő lépése, stratégiai célja és stratégiai képessége. Ez az
életben persze nincs így, hisz rengeteg az ismeretlen tényező. Erre
igyekezett többéves kutatással megoldást találni kollégái
segítségével Harsányi, korlátozott információn alapuló játékok
modellezésével. E részlegesen informált játékok fontosságára akkor
derült fény, mikor azokat a fegyverkezést korlátozó tárgyalásokat
elemezte játékelméleti szempontból, melyet az Egyesült Államok és a
Szovjetunió folytatott a 60-as években.
Harsányi elsősorban ugyan
közgazdász volt, de mindenképpen figyelemre méltó a több
tudományterületre kiterjedő érdeklődése, aminek köszönhetően jelentős
tudományos eredményeit elérte. Mint fentebb említettem, a filozófia
is nagyon érdekelte egész élete során. Adam Smith (1729-1790)
és Jeremy Bentham (1749-1832) közgazdászként maradtak meg az
utókor emlékezetében, bár jelentős alkotók voltak morálfilozófusként
is. Harsányi hasonlóképpen számos etikai problémával foglalkozott
élete során. Érdeklődése az angol eredetű etikai elmélet, az
utilitarista/haszonelvű etika kérdé-sei felé fordult. Ezen irányzat
szerint az etikai szabályok és értékek fő feladata az emberi jólét
növelése. E felfogás azt vallja, hogyha egy társadalom olyan etikai
szabályokat fogad el, amelyek javát szolgálják és tagjai követik
ezeket, akkor nemcsak erkölcsösen cselekednek, hanem gazdasági
eredményeik is javulnak. Feltéve, hogy a gazdasági élet szereplői
bíznak egymásban. Közgazdászok szerint az ember jóléte attól függ,
hogy milyen mértékben tudja megalapozott előnyben részesítéseit
megvalósítani, míg egy társadalom jóléte az egyének jóléte alapján
állapítható meg. Az utilitarista etika alapjait kifejtve igyekezett
megmutatni, hogy az egyének hasznosság-optimalizáló magatartása
elvezethet a közjóhoz.
Amikor Harsányi elnyerte a Nobel-díjat,
kifejezésre juttatta reményét, hogy a játékelmélet alkalmas eszköz
lesz a köz- és magánélet jobb döntéseinek meghozatalában. Remélte,
hogy hosszú távon ez magasabb életszínvonalhoz és békésebb
együttműködéshez vezet a politikai rendszerekben.
A kaliforniai
Berkeley Egyetemen az eddig vele dolgozó kollégák és a tanítványok,
valamennyien fájó szívvel búcsúztak a nagyszerű tudóstól. ("Nobel
Laureate John C: Harsanyi, UC Berkeley economist theory pioneer, dies
at 80", Internet: http://
www.berkeley.edu/news/media/releases/2000/08/11–harsanyi.html)
Közülük idézünk néhány méltatást:
"Harsányi professzor egész
életen át tartó munkája az emberi cselekedetekben lévő ésszerűség
gondolatára támaszkodott, és az a tudós volt, akit mélységeiben
érdekeltek az emberi viszonyok. Hiányozni fog nekünk Berkeleyben,
ahol odaadó tanításának és úttörő tudományos kutatásának évei alatt
valamennyiünket ösztönzött. " (Robert M. Berdahl rektor)
"
(...)Ragyogó gondolkodó volt, barátságos ember és nemes lélek, mindig
érdeklődött mások hogyléte felől.(...)" /Dean Laura Tyson/
"John
Harsanyi távozása nagy veszteség közgazdász társai, barátaiés
kollégái számára ezen az egyetemen. Harsányi munkájának jelentős
szerepe volt abban, hogy olyan gazdasági elmélet jöjjön létre, mely
igazodik tökéletlen világunkhoz, melyben élünk. A játékelmélet
kidolgozásában megmutatta, hogyan befolyá- solja a gazdasági
szereplők informáltsága az értékesítés következmé- nyeit és a
gazdasági jólétet. Jelentékeny fejlődést elindító munkája valamennyi
ipari szervezet modern elem zésének alapját alkotja, mely elemzések a
vállalati és kormánypolitikában valóban alkalmazhatók. " (John
Quigley, a közgazdaságtudomány professzora, korábbi tanszékvezető)
[ Cikk eleje ]