A múzsából lett papné – Márton Gabriella: 2/3

Nem lett volna Szűts Dezső Szűts Dezső, ha minden kommentár nélkül leközölte volna lapjában Ady levelét. Az alábbiakat fűzte hozzá:  „A helyreigazítást közöljük, csak azt tesszük hozzá, hogy késő déli órában kaptuk a hírt nyomtatott kártyán. S mi hitelt adtunk a nyomtatott betűnek. S hittük, hogy két zseniális rokonlélek végre is elveszi hymen rózsa-láncát. Igazán kár, hogy nem így van. Azt hittük George Sand és az édes Musset esete ismétlődik, de ez csak a franciáknál megy.”

Fehér Dezsőné szerint nem sokkal e polémia előtt, a Szabadság 1900. november 18-i számában közölt Hazugság nélkül című vers is Márton Gabriellához íródott, melyet így kommentált: „Énreám ez a vers úgy hatott, mint e tavaszi érdeklődés záródala.”

Kovalovszky Miklós szerint is Gabriellához szól ez a vers, melyből valami kölcsönös kiábrándulás vagy csalódás keserűsége érződik, hangja a lezárás búcsúszava.

Íme a Hazugság nélkül egyik szakasza: „Hogy ámítni nem tudtuk egymást, / Friggyé ez úgy sem válhatott, / Én a nőt nem láttam sehol sem, / Te meg a férfiállatot. / Két sápadt, fáradt ember üdvét / Egymásra lelve sem leli, / Hejh, édesem, kár volt oly ifjan / Hazudni elfelejteni!…”

 

Márton Gabriella utóélete

A Színházi Újságban megjelent Ady-válaszcikk után a két fiatal kapcsolata megszakadt. Ady további élete jól ismert, de Márton Gabrielláé már kevésbé, ezért ha vázlatos formában is, de ismertetjük.

Márton Gabriella rövidesen elhagyja Nagyváradot, Debrecenbe költözik, ott is írogat, majd Káprázatok címmel váradi tárcáit gyűjti kötetbe. Ady a Nagyváradi Napló 1901. október 12-i számában írt róla ismertetőt:

„…Márton Gaby igazi individium, de szörnyű forradalmi kiforratlanságban. Én-jének nagy ereje, szertelensége folyton folyton hadakozik az ifjú fizikummal, az ifjúsággal, mely éppen úgy megköveteli a legegyenetlenebb egyéniségnél is az ámítást, a mámort s az élet egyéb banális hazugságait, mint egy jámbor óvónőjelöltnél vagy mondjuk: törekvő bankhivatalnoknál…

Egy forrongó egyéniség vallomása az ő harcairól: ez a Márton Gaby könyve, aki különben, ha nemcsak látni, de határozni is megtanul: nagyon hamar egy új Annie Vivanti lehet…

Márton Gaby fiatal gyermeklány. Írásai nagyobb részben ebben a lapban kerültek fényre, de a többi nagyváradi lapok, s pár budapesti lap is észrevették ez írásokban ígérkező nagy erőt…

Nem mutatja tisztán a kötet sem írójuknak világát, sem a napirendes életet. De kivételes erők, szilajságok, föllángolások és misztikus ellágyulások érdekes összegyűjtője s föl fogja minden olvasójában kelteni az érdeklődést erős individiumnak [!] készülő írójuk s jövője iránt…”

Hát nem lett egy új Annie Vivanti Márton Gabiból! Igaz, a századfordulón élt és alkotott olasz költő és regényírónő neve is elhalványult azóta. Több kötete Márton Gabriellának sem jelent meg, később teljesen szakított az irodalommal.

A tárcagyűjteménye megjelenését követő évben, 1902-ben Gabriella rokonlátogatóban volt postamesternő nagynénjénél a Csanád megyei Földeákon. Megismerkedett az ott szolgáló Kulcsár Andor református lelkipásztorral. Megszerették egymást, s Márton Gabi és Kulcsár Andor eljegyzésének hírét a Nagyváradi Napló 1902. szeptember 4-i száma is közli – vélhetően Ady tollából. Esküvőjükre csak három év múlva, 1905. szeptember 21-én került sor Debrecenben, miután a katolikus vallású leány áttért férje hitére. A következő évben, október 31-én megszületett Lili nevű kislányuk.

A lelkészcsalád 1909. május 1-jén Révre (ma Vadul Crişului) költözött, az ottani gyülekezet meghívására.

Impresszum   -   Szerzői jogok