Ady füstbe ment jogászkodása

Két gyorsan elsuhanó vidám zilahi diákesztendő elteltével, 1896 júniusában Ady Endre „érettségi vizsgálatot tesz”. Második lesz a vizsgázó diákok között.1 Az érettségi után a nyarat a fiatal maturus Érmindszenten, családi körben tölti. Valószínű, hogy ekkorra már megszületett a család döntése a nagyfiú jövőjéről, s az apa akarata érvényesült: 1896. szeptember 28-án a fiatal Ady beiratkozik a debreceni református jogakadémia első évfolyamára.2

„Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, készülni az apám nagy álmának, a família újrafölemelésének beváltására, mert így leendett volna belőlem apám kedve szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én, mi, ám igen gyönge jogászocska voltam.

Budapesten, újra Debrecenben, később még Nagyváradon is neki-nekirugaszkodtam a jog tudományának, megújítottam kényszerű jogász-kísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás, a vége az lett, hogy fölcsaptam újságírónak.”3 Így emlékezett a költő egy későbbi életrajzában a végül is kudarcba fulladt jogászi kísérleteire. De ismerkedjünk meg a részletekkel is.

A debreceni jogász

Adyval együtt 85 hallgató iratkozott be 1896 szeptemberében a debreceni akadémia jogi karának első évfolyamára. Nagy többségük református, de volt közöttük görög katolikus és ortodox vallású is. Nemzetiség szerint, a 61 magyar hallgató mellett 15 román és 9 szerb fiú is volt. Érdekességként megjegyezzük, hogy ebben az évben volt negyedéves teológus a debreceni akadémián Csernák Béla, a későbbi nagyváradi püspök.4

Debrecent Ady nem szerette, ahogy Benedek Marcell is írta: „Közömbös volt a város iránt, az is őiránta.”5 Elsősorban a joghallgatók felnőttes szabadságát élvezte, ellenben az előadások iskolás rendjét unta, a jog nem érdekelte, de azért becsületből, szülei kedvéért, 1897 januárjában kollokvál az I. félév anyagából.6

A tanítás 1896. október 5-én kezdődött, és a karácsonyi szünet megszakításával az I. félév 1897. január 15-ig tartott. A kollokviumok után a szokásos félévi szünet következett (február 1–8.). A II. félévi tanítás február 12-én kezdődött a húsvéti, valamint a pünkösdi szünet közbeiktatásával, és június 14-ig tartott.7

A pünkösdi legáció után Ady több-kevesebb rendszerességgel látogatta a debreceni jogakadémia kurzusait, amelyek az 1897. június 14–26. közötti év végi kollokviumokkal és alapvizsgálatokkal záródtak. Ady azonban a vizsgáit őszre halasztotta. Évfolyamtársainak csaknem a negyede hasonlóan cselekedett.8 Meddőnek érezte a Debrecenben eltöltött első évet, s elkívánkozott onnan.

1897 nyarát otthon tölti a fiatal joghallgató. Az elhalasztott alapvizsga megrendítette Ady Lőrincnek a fia jogászjövőjébe vetett bizalmát. Bőségesen záporoztak hát az apai dörgedelmek és az anyai könnyek, annál is inkább, mert az otthon töltött hónapokban a fiú nemigen mélyedt el a jogi tanulmányokban, inkább verseket küldött a Szilágy napilapnak.9

1897 őszén Ady visszatért Debrecenbe, s elmaradt vizsgáit pótolta. Indexébe szeptember 7-én bejegyezték: „Ady Endre úr az első alapvizsgálaton szótöbbséggel képesítettnek ítéltetett.”10 Azaz elismerték: az első évet szabályszerűen hallgatta a debreceni jogakadémián, és az első alapvizsgát sikeresen letette. Ennek ellenére a következő, 1897–1898-as tanévre már nem ment vissza Debrecenbe.

Temesvári királyi táblai írnok és „jogtávhallgató”

1897 szeptember havának derekán már a budapesti egyetem jogi kara második évfolyamának I. félévére iratkozott be, de nem minden bonyodalom nélkül. Ugyanis előtte még két tandíjravalót elmulatott a fővárosi kocsmákban és vendéglőkben, és csak a táviratilag küldött harmadikkal sikerült fölvetetnie magát az egyetemre, jelesül a III. félévére, hogy majd Temesváron távolból „hallgassa” a pesti jogtudósok előadásait, azaz levelező szakon folytassa tanulmányait.11

Ady Temesvárra Makoldy Miklós révén jutott, aki a családnak Érmindszentről elszármazott ismerőse volt. Ady Lajos szerint Makoldy levélben hívta bátyját, mondván: „Menjen el Bandi Temesvárra, ott a királyi táblánál 90 krajcár diurnum mellett díjnoki állást nyerhet. […] Aztán, ha majd elvégezte a jogot, s a bírósághoz óhajt menni, a díjnoki éveket beszámítják a szolgálatba, s egyszeribe aljegyző kinevezést fog nyerni. […] A családi tanács úgy döntött, hogy a jogász úr az 1897/8. tanévre iratkozzon be hát Budapesten, de nyomban menjen le Temesvárra – mint Bandi tréfásan mondogatta – jogtávhallgatni.”12

A fiatal díjnok feladata a királyi ítélőtábla segédhivatalában több száz akta lemásolása és összeegyeztetése lett. És bár igyekezett helytállni, de a gépies másolás nem kötötte le, munkáját amúgy sem végezhette valami nagy kedvvel, hiszen a jog sem érdekelte igazán.13 Kis fizetéséből nehezen jön ki a kocsmázó-éjszakázó élete, szenvedélyes italozása miatt. Öccse visszaemlékezése szerint Ady „három keserves hónapot valahogy kihúz Temesvárott. Karácsony táján azonban súlyos beteg lesz, egy makacs influenza roppant elgyötri, s közben a »Venus vulgivaga« útszéli rózsáinak tövisei is megsértik. A kettős betegségtől teljesen elgyöngül, úgy hogy január elején az édes anyánknak kell elutaznia utána, s haza hoznia Érmindszentre.”14

1898. január 27-én érkezik meg a szülői házba, s egy hónapig lábadozik. Pár hét után, immár makkegészségesen, valamikor februárban felutazik Budapestre, hogy beiratkozzon a IV. félévre.15 – olvasható Ady Lajos könyvében. Ha a költő öccse jól emlékezett, akkor a költőnek a Temesváron és Érmindszenten eltöltött idő után sikerült levizsgáznia a III. félév anyagából, azaz kollokvált a második év I. félévi anyagából.

A mostani budapesti beiratkozás sem volt mentes a bonyodalmaktól, ugyanis Ady most is elverte a tandíjat, és mivel nem mert a szülei elé állni, Zilahra utazott az ott diákoskodó öccséhez, elpanaszolni a bajt, amelybe – mint mondta – „önhibáján kívül” jutott. Ady Lajos a könyvében megírta, hogy végül neki és bátyja Vég Miklós nevű barátjának kellett uzsorakamatra kölcsönt felvenniük, s azt táviratilag küldték el IV. félévi tandíjként a budapesti egyetemre.16

Képek

Ady Endre debreceni indexképe 1897-ből

Impresszum   -   Szerzői jogok