kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Gittai István

Barátok, cimborák, múzsák

Hogy el ne szálljon, vesszen az éterben a szó, főleg ha Adyt idézi, emlegeti egy-egy csésze kávé mellett Nagyváradon két értelmiségi, nevezetesen Tóth János muzeológus és Tüzes Bálint magyartanár, nos, hogy el ne szálljon, vesszen a szó, nevezettek úgy idézik Ady Endrét és a huszadik század eleji Nagyvárad hangulatát, hogy az olvasónak óhajtása, vágyódása támad ama mámoros éjszakákhoz, heves vitákhoz, amelyek akkoriban városunkban izzottak, lobogtak, és amelyeknek kézzelfogható eredménye lett a nagy hírű A Holnap antológia. Tüzes Bálint és Tóth János beszélgetős könyve – Forró századelő* – végtére is nem annyira a „Holdat” magát, mint inkább annak „udvarát” igyekszik feltérképezni. Magyarán: Ady váradi barátait, újságíró cimboráit, szerelmeit szándékszik plasztikusan ábrázolni. Már a nevek puszta felsorolása is rendkívül izgalmas: Szűcs Dezső váradi aljegyző és újságíró, Halász Lajos újságíró Ady elválaszthatatlan ivócimborái, akiknek polgárpukkasztó tréfáit ma is élvezettel csemegézi az ínyenc olvasó. Bíró Lajos, aki Ady után három hónappal Párizsból érkezik Nagyváradra, a Szabadság szerkesztőségébe, több ízben is párbajsegédje Ady Endrének. A felsorolásból nem maradhat ki Fehér Dezső neve, ő a Nagyvárad szerkesztője, később a Nagyváradi Napló szerkesztő-tulajdonosa, aki másfél év után új lapjához édesgeti Ady Endrét. Fehér Dezső szerkesztői szimata üdvösnek bizonyult: a Nagyváradi Napló példányszáma megugrott.
Továbbá olvashatunk a Tüzes–Tóth-kötetben Rádl Ödönről, a Szigligeti Társaság örökös elnökéről, Pásztor Bertalanról, aki Debrecenből Váradra csábítja Adyt, miként Marton Manóról és Adorján Emilről is, utóbbi a biztos anyagi támaszt jelenti.
A múzsák is szóba kerülnek kávézgatás közben, s a kevésbé ismert nevekről, szerelmi afférokról is lekerül a titok fátyla. A nevek puszta felsorolása mögött soha meg nem írt novellák, regényrészletek lebegnek: Bilkey Irén primadonna, Marton Gabi, Rienzi Mária, Dapsy Gizella (Nil), Kíváncsi Illi, Mylitta, Kicsi, Nyanyuci...
A Forrongó századelő legnagyobb erénye az életesség. És a hitelesség, amelyet Tóth János gazdag „adatbázisa” szavatol. És még valami: nem lehet letenni a könyvet. Amikor pedig a végére ér az olvasó, fájlalja, igen nagyon, hogy nincsen tovább. Azaz mégis: a szelektív könyvészet lajstroma, a tartalomjegyzék és a képmelléklet is végigolvasható. S ez bármi szerzői agyba-főbe dicsérésnél többet jelent. Ez a Tüzes Bálint-i márka! Az irodalomtanáré és a közíróé egyaránt. Pataki István ráhangoló, kíváncsivá tevő előszaváról nem is beszélve.

Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2006


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti