vers
« Vissza

Agyam nője

Agyam már tudja, minek mutatja
magát egy kortalan nő nekem.
S hogy bóklászunk majd
szikomorfák alatt a kertben.
Kortalan szája sarkán a nőnek
vércsepp, ennyi, mit adhat,
– valóját – mondom magamnak,
szerelmesen ébredőnek.

Félek, tartok a magam agyától,
Ki tőlem, a vesztestől könnyen szabadul,
mint ujjaim között lepergő szavak.
Hogyan képesek pókokat hizlalni
eltévedt igében apró virággyermekek,
kétfejű borjak, az elmecirkusz törpéi.

Már a szavak is elrettentenek,
Félelmem befed, mint rajtam maradt borogatás,
mint bútoraim portakarója,
mint a letaglózott ökör némasága,
mit szerelmet suttogó
ajkaimhoz érint az agyam.

S az a nő mellettem
egyre közelebb.
Agyamban fényt gyújt,
Szikraágyat vet.

Szűcs László fordítása?