vers
« Vissza

(Miért hogy átragyogsz…)

miért hogy átragyogsz az emlékezet-falakon
mikor már sejtekre lebontottalak?

átráglak megemésztelek naponta
de felbuksz hisz nehéz vagy mit
nem bír a gyomor
és már csendig halkul a fájás

és egyedül lélegzek a csendben

csak álmomban kopogtatsz néha
én arc nélkül szeretlek
ablakomat haragoskék vihar
löki be
párkányán darazsak
haldokolnak s te eltűnsz
csak az ágy marad
és a falak
a falak
velem repednek