vers
« Vissza

Az éjszakakezű költő

Újjászületett, mondja
kissé fáradtan
és mérgezetten.
Nézem, s úgy tetszik,
Mint aki éjszakakezű.
Nem képes beszéd ez, csak a valóság.
Más keze van a nappalnak s az éjnek,
de most úgy tűnik, neki a fényben is
csupa éjszaka maradt a keze:
mikor a színpadon mozdulatot oszt,
mikor ismeretlen verset mond,
mikor meglepetten lép a terembe.
Mind ezek vagyunk, akikkel találkozott már,
akiket itt hagyott, amikor nekirontott
vérző sebeivel a kirakatnak.
Aggódó vagy részeg barátai ezek
ugyanazon a partin,
ahol a legtöbben húst esznek és sört isznak.
De néhányan csupán tiszta vizet,
s nyers zöldséget olajbogyóval.
És mind beszélnek.
És már azt sem tudják, élnek-e.

Szűcs László fordítása