A közkórház két évszázada
A nagyváradi Fő (ma Republicii) utca 37. szám alatti ódon épület falai között immár több mint kétszáz éve működik a Bihar Megyei Közkórház. Erre emlékeztet az egykori főbejárat mögötti előcsarnok falán levő fekete márványtábla latin nyelvű szövege is: „Saluti et Solatio / aegrorum / Provincia Bihar / MDCCCVI” – azaz: A betegek egészségére és vigasztalására, Bihar megye, 1806. E tábla eredetileg az épület külső falán volt, a főbejárat jobb oldalán. A kórház centenáriumára újabb táblát helyeztek el a régi mellett: „1806–1906. A szenvedők e hajléka százéves fennállása emlékére az alapítók iránti hálás kegyelete jeléül az utódoknak buzdításul emeltette ezen emléktáblát Bihar Vármegye közönsége. 1906. november 21.” A százötvenedik évfordulón, 1956-ban egy harmadik tábla is került a falra. Ez már román és magyar nyelven emlékeztetett a kórház alapítására.
Az előzményekre a századfordulón Lakos Lajos városi levéltáros az egykori dokumentumok alapján így emlékezett: „Az orvosi tudomány városunkba csak a XVIII. század derekán tudott elhatolni, miért is a betegeket előzőleg maga a nemes magisztrátus dobszó mellett osztogatott tanácsokkal és recipékkel gyógyította. Hitelesen állapíthatjuk meg, hogy legelső orvosi karunk az 1745. évben keletkezett, midőn Mária Terézia […] a becsületes borbély Mesterek által kidolgozott statutumokat, az Isten és maga Szent Felsége Dicsőségére, ugy élő Embereknek és közönséges jövendőbeli jóknak állandóbb használatára és a megnevezettek dicséretére elfogadja és a Nemes Borbély Legény Társaságh megalakítását Articuli: Borbély Chyrur: 37. paragrafusában szankczionálta.” Akkor még a borbélymesterek foglalkoztak orvoslással, elsősorban foghúzással, érvágással, köpölyözéssel és sebek ellátásával. Az ő feladatuk volt a veszett kutyák és macskák elpusztítása is, később a gyepmesteri (sintéri) faladatokat is nekik kellett ellátniuk, az „orvosi kar nagyobb dicsőségére”.
A Helytartótanácshoz 1806. szeptember 1-jén írt egyik jelentésből megtudhatjuk, hogy „1783-tól kezdette ezen megye gondoskodását arra fordítani, hogy a nyomorultaknak és ügyefogyottaknak valamely menedékhelyet készíttesen, – hogy azt az idők viszontagsága miatt mindaddig tökéletességre nem vihette, most pedig egész buzgósággal és igyekezettel hozzá fogván, a megyebeli minden jóltevőknek munkás adakozásai által annyira elősegéltetett, hogy ezt ugyancsak lábraállította itt Váradon, annak belső állapotyát, Fundusát elrendelte”.
A jelentés ellenére még két évtizednek kellett eltelni addig, amíg a megye számára Boronkay Gáspártól megvették ezt a telket a rajta levő akkor még kisebb házzal, hogy ott kórházat nyissanak. Bihar megye közgyűlésének határozata szerint: „Azon Ispotály az hosszas nyavalában sinlődőzők, ügyefogyottak és minden Segítség nélkül valóak s Bolondok és veszettek számára létesített menedékhelynek rendeltetik, s minden hiten levők közönséges adakozásából állíttatván fel ezen Ispotály, a dolog természete és a keresztényi és Felebaráti szeretet kivánja, hogy abba a betegek és nyomorultak is minden valláskülönbség nélkül vétessenek be, most és minden időben.”
A kezdetekről Hegyesi Márton emlékezett meg a kórház centenáriumi ünnepségén. Beszámolójából megtudhatjuk, hogy a kórház alapításához a kezdő tőkét 1802-ben adta Szabó Ferenc várad-váraljai bíró 500 forintos alapítványa. Nagyobb adományokkal járult hozzá a vásárláshoz a klérus is, a fennmaradó összegre gyűjtést rendeztek. A telek a kis házzal együtt 17 ezer forintba került. A kórházat 1806. június 18-án nyitották meg férfi és női osztállyal és tébolydával. A kis lazarétumot először 12 ággyal rendezték be, de még ugyanabban az évben 24 ágya lett, és a továbbiakban is fokozatosan bővült. A kórház első főorvosa Sándorffy József volt, aki ingyen vezette a kórház ügyeit. Nagy érdemeket szerzett Sztaroveszky Károly is a 19. század elején. Az ő vezetése alatt már 260 beteget kezeltek itt. Őt követte a kórház élén Lukács Károly, Fuchs József, Korda Kálmán, majd a 20. század elején – az ünnepség idején is – Fráter Imre.
•