vers
Kék vakond
Anyaföld kibetonozott méhén
Izzó sárga szemek derengenek fel,
Énekként csendül fel a halk hörgés,
Lágy szél borzolja a hajfürtöket.
A kőperon fénypászmái alatt
Vad napsugarak lobbannak végig,
Éles kórusba vált a szólódal,
Az orkán jeges kézzel megszédít.
Egy röpke pillanatra vakká válsz,
A vak pillanatban süket is vagy,
Egy pillanatra megbotlik a láb,
Aztán vége. Felszállsz a metróra.
2006. május 11.
•