A pártbüró jelenti…
Az 1956-os események itteni hatását kutatva az Állami Levéltár nagyváradi részlegében tanulmányoztam a tartományi pártbizottság iratait – elsősorban a pártbüró és a pártaktíva gyűléseinek jegyzőkönyveit, a Román Munkáspárt Központi Bizottságához küldött jelentéseket, tájékoztatókat, információkat, beszámolókat valamint a propaganda és agitációs osztály iratait. Ezekből a belső használatra készült, bizalmas, sőt titkos jellegű anyagokból egyértelműen kiolvasható a kommunizmus igazi arca. Ez a tény megkönnyíti a krónikás dolgát, elég felsorolni a jelentések, információk stb. adatait, és összeáll a kép a korszakról, eseményekről, hivatalos politikáról – az emberek akkori életéről.
1956 őszén a pártszervek legfontosabb feladata a falvakon a beszolgáltatási, begyűjtési terv teljesítése, túlteljesítése és az őszi mezőgazdasági munkák befejezése volt.
Október 21-én a tartományi pártbizottság bürója rendkívüli gyűlésen tárgyalta a begyűjtés helyzetét. Az első titkár meghallgatta a bürótagok jelentéseit a begyűjtés helyzetéről az egyes rajonokban. Szántó elvtárs büszkén jelentette, hogy „Székelyhíd rajonban ezen a héten jobban ment a munka, igaz, könyörtelenül léptek fel a kulákok ellen, és ezek közül egyesek megpróbáltak ellenállni. Körtvélyesen az egyik kuláktól elvették a termést, miközben csak a felesége volt otthon. Este, mikor hazament, meg akarta ölni a begyűjtőt – végül letartóztatták.
Mihályfalván a párttitkárt fenyegette meg egy személy. Másrészt egyes helységekben, mint Tarcsa, Piskolt, Gálospetri, az emberek nem akarták begyűjteni a kukoricát, de kötelezték őket a munka elvégzésére és a beadás teljesítésére.” (…)
„termék van minden községben, minden gazdánál, a tervet lehet teljesíteni. Lesz egy pár kulák, aki nem tudja teljesíteni a beszolgáltatási tervet, de amit el lehet venni tőlük, elvesszük. Egyébként találtak terményt elrejtve a ganédomb, a szénaboglya alatt, vagy a kukoricatáblát csak szélein leszedve, ezért szükséges a fokozott éberség” – fejtette ki Szántó István, aki következetesen Santo Ştefanként írta alá az iratokat. (Szász a vezetéknevét mindig magyarul írta.)
Két nappal később Banc elsőtitkár szokatlan napirendi pontot ismertetett: „A gyűlés célja megvitatni egyes intézkedéseket a rajoni és városi pártszervezetek, az Ifjúmunkás Szövetség szervezetei által végzett politikai munka jobbítására, tekintettel a Lengyelországban és Magyar Népköztársaságban az utóbbi időben végbement eseményekre.” Ugyanakkor bejelentette, hogy megkapta a Központi Bizottság Körlevelét ezeknek az eseményeknek az értékeléséről és a szükséges tennivalókról. Rövidesen meg fog érkezni egy elvtárs a Központi Bizottságtól, aki irányítani fogja ezt a tevékenységet – közölte végül az elsőtitkár.
Ez az elvtárs meg is érkezett, s maradt Váradon egész november elejéig, segítve az elvtársakat a „nehéz napokban”. Ő nem volt más, mint a volt bihari illegalista Alexandru Sencovici, akit Szenkovics Sándorként jól ismertek Nagyváradon, de még jobban Margittán.
A helyzet komolyságára utal, hogy október 25-én a Karlóczki András által vezetett szekció – a párt, szakszervezet és ifjúsági szövetség vezető szerveinek szekciója – két tájékoztató jegyzéket is készített azokról a kommentárokról, amelyeket Nagyvárad tartomány állampolgárai fogalmaztak meg „a budapesti ellenforradalmi bandita akciókról”.
A tájékoztató szerint a dolgozók, különösen a párttagok nagy többsége felteszi a kérdést: „Hol volt az osztályellenséggel szembeni forradalmi éberség, hol volt a Magyar Népköztársaság állambiztonsága, néphadserege?”
2 / 20 
•