in memoriam
« Vissza

Aki a szorongásban lelt igazán önmagára (Beszélgetés Hubay Miklóssal a Horváth Imre-mítoszról) - Filmet kell írni róla. A leginkább ez kínálkozik. Amit az előbb az ő aurájáról mondtam. Olyan filmet lehetne írni a Sárga ház lakójáról. Látom is a képeket, ahogy ez a hatalmas teremtő géniusz ott járkál a zárt osztályon: „Fent a hegyen fénylik az idegosztály. / Tavasszal még te is ott fent napoztál – / s most, mint árnyék lebegsz a zártosztályon. / Hitted-e, hogy Isten így kirostáljon?” Félelmetesen nagy film lehetne. Tudjátok, száz év után már csak ezzel lehet betörni.

Aniszi Kálmán: Szubjektív sorok

Fábián Sándor: Lakóm nem volt, de… (6.) - Milyen elképesztőnek tűnhet a mai fiataloknak, hogy a diktatúra idején nem lehetett leírni a lényeget egy kerek mondatban: Horváth Imre állami díjas magyar költő olyan lakásban él, ahol szinte lehetetlen az írói alkotómunka…

Horváth Imre: A Köröspart körképére

Horváth Imre: Nekik jobb -
Jobb a bénának, kinek rossz gerince
e percben épp a halk műtőben roppan.
Jobb, ki testére iszonnyal tekintve
senyved a gennyes lepratáborokban.

Horváth Imre: Ha egyszer hangod támad

Horváth Imre: Fergeteg

Horváth Imre: Ki ez?

Horváth Imre: Aradi elégia

Lászlóffy Csaba: Gyónás egy néhai öregúr gyónásáról

Pomogáts Béla: A magányos költő etikája - Jegyzet Horváth Imréről - A négysorosokban megfogalmazott etika magányos helytállást jelentett, s Horváth Imre költői stílusa is társtalannak tetszett abban a költői kórusban, amit a harmincas évek erdélyi magyar lírája jelent.