Üzenet a csillagokból
Bár a következő tanulmányban a földön kívüli értelmes életről lesz szó, az olvasó mégis csalódni fog, ha azt várja, hogy csészealjakon érkező kis zöld emberkékről vagy a fénysebességet meghaladó utazásról fogok hosszasan értekezni. Hiszen a fénysebességnél nagyobb sebességgel való utazás a tudomány mai állása szerint képtelenség, és az sem valószínű, hogy értelmes lények valaha is meglátogatták volna a Földet. Kivéve, ha az ufóészlelésekről és eltérítésekről szóló ködös beszámolókat nem tekintjük perdöntő bizonyítéknak. Érdekességképpen megjegyezhetjük, hogy az első repülő csészealjról szóló beszámolóban nem az szerepel, hogy az ismeretlen tárgynak csészealj alakja volt, hanem az, hogy „úgy mozgott a levegőben, ahogy a csészealj kacsázik a vízen”, a média azonban egyből felkapta a szenzációs hírt, és ettől kezdve az emberek csészealj alakú tárgyakat kezdtek látni az égen.
A tanulmány célja csak annyi, hogy rövid áttekintést nyújtson arról, hogy az ókortól napjainkig milyen elméletek születtek a földön kívüli értelmes élettel kapcsolatban, és hogy a mai tudásunk alapján milyen lehetőségek nyílnak arra nézve, hogy kapcsolatot teremtsünk más technikailag fejlett civilizációkkal.
A világok sokaságáról
Az a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e, vagy pedig számtalan más értelmes lény is létezik rajtunk kívül a határtalan univerzumban, a filozófia egyik legrégebbi és legnagyobb horderejű kérdése. A következőkben láthatjuk, hogy különböző korok gondolkodói eltérő alapfeltevésekből kiindulva jutottak arra a meggyőződésre, hogy rajtunk kívül is élnek értelmes lények az univerzumban.
Az, hogy a Föld-e az egyetlen lakott hely, már az ókori görögöknél is vita tárgyát képezte. Az atomisták úgy vélték, hogy végtelen számú értelmes lények által lakott világ létezhet a miénken kívül. Leukipposz az i.e. V. században úgy érvelt, hogy mivel végtelen számú atom létezik, ezért ezekből végtelen számú a miénkhez hasonló vagy teljesen különböző világ jöhet létre. „A világok pedig így keletkeznek: a határtalanból való elszakadás folytán sok, mindenféle alakú test egy nagy Űrbe kerül, s ezek összegyűlve egyetlen örvényt alkotnak, s ebben egymáshoz ütközve és mindenféleképp körben forogva különválnak: mégpedig a hasonlók a hasonlókhoz csatlakoznak.” Az atomisták azonban teljesen mást értettek „világokon”, mint mi. Számukra a „világ” egy zárt tér, melyeket a csillagok szférája úgy vesz körül, mint városfal a várost, vagyis végtelen számú világ hermetikusan el van zárva egymástól, ezért a világok közti utazás vagy kommunikáció sem lehetséges.
Az idegen világok elmélete az atomisták után hosszú ideig feledésbe merült, majd csak az 1200-as években jelent meg újra, mikor is Párizs püspöke, Étienne Tempier kijelentette, hogy Isten mindenhatóságának ellentmondana, ha nem tudna több világot teremteni. A kérdés viszont nem az, hogy teremtett-e Isten több világot, hanem az, hogy teremthetne-e, ha akarna. De ugyan mi is akadályozhatná meg ebben? Ebben az időszakban még mindig szférikus, zárt lakott világokról van szó; ennek ideájához a görögöktől eltérő úton, teológiai okoskodás révén jutottak.
A mai értelemben vett lakható világokkal először Giordano Brunónál találkozunk, aki a XVI. század végén úgy vélte, hogy a csillagok mind napok, melyek körül bolygók, földek keringenek, ahol értelmes lények élnek. Ezért a korát meghaladó nézetéért életével fizetett, 1600-ban eretnekség vádjával máglyahalálra ítélték.
•