Az állítólagos püspökfürdői római kori sírkövekről
Püspökfürdő – vagy ahogy régebben nevezték: Szent László fürdő (mai hivatalos román nevén Băile 1 Mai) – és környéke már a legrégibb időkben is lakott terület volt. Ezt bizonyítja a mai hullámfürdő közelében, a Pece patak bal partján talált néhány neolitikumi kerámiatöredék és kőamulett, s a közeli település, Hájó (rom.: Haieu) mellett a Pece partján fellelt, ugyancsak a csiszolt kőkorszakból származó kerámiatöredékek és az itt talált kemence is.
Ez a vidék nem tartozott a rómaiak fennhatósága alá, ennek ellenére 1884-ben és 1887-ben római érméket (Faustina junior, Hadrianus korabeli dénár) találtak itt. Ennek hatására állapította meg Cséplő Péter azt, hogy a rómaiak Kr. u. 104–278 között szabadon járnak-kelnek ezen a vidéken is, ismerik annak népét és használják gyógyforrásait. Ennek bizonyítékául említést tesz két, állítólag a Püspökfürdőben talált római kori sírkőről is. Természetesen Cséplőnek a római kori sírkövekre vonatkozó megállapítását később átvette a román történetírás is, és szinte az összes helytörténeti munkában hivatkoznak is rá. Karácsonyi János, a tudós főpap ellenben bebizonyította, hogy ezek a sírkövek soha sem voltak a Püspökfürdőben, hanem a 13. századi demsusi templom oszlopaiba vannak beépítve; ez Erdély legrégibb görögkeleti temploma. Az alábbiakban e két megállapítást elemezzük.
Karácsonyi János a Nagyvárad folyóirat 1927. július 17-i számában közölt Kavarodás Nagyvárad város történetében egy kisbetű miatt című cikkében cáfolta Cséplő Péter megállapítását. Azt, amely a Borovszky Samu szerkesztésében 1901-ben megjelent Biharmegye és Nagyvárad című monográfiában a 449–450. oldalon olvasható: „Várad és vidéke mindig megérezte a szomszéd erdélyi eseményeket, különösen a római Dáczia idején, midőn ott új élet és magasabb kultúra fejlődik. E feltevésünket megerősítik az itt talált római érmek, melyek mind a római császárság fénykorából valók, Traján és Hadrián idejéből. A Tudományos Gyűjtemény 1824. 2. kötetében Haliczky Antal azt írja, hogy a váradi fürdőben (hogy melyikben, nem említi) két római feliratos síremlékkövet találtak. Az egyik felirata ez: Valeriae/ VIX. AN. XXIX./ T. FL. APER./ SCRIBA. COL. SAR./ CONIUGI./ CARISS./ Vagyis: Valeriae vixit annos 29 Titus Flavius Aper scriba coloniae Sarmisaegetusae conjugi carissimae. Magyarul: Valeriának, ki 29 évet élt, Titus Flavius, Sarmisaegetuzae colonia írnoka emelte, legkedvesebb feleségének. Sarmisaegetusae, mint tudjuk, a mai Várhegy helyén állott, a hátszegi völgyben, Váradhoz elég közel. [A másik kő felirata:] C.LONGIN./ MAXIMO/ VIX. AN LVII/ JULIA APHRODISIA/ CONIUGI/ B. M. P./ Vagyis: Cajo Longino Maximo, vixit annos 57 Julia Aphrodisia, conjugi bene merenti posuit. Magyarul: Cajus Longinus Maximusnak, ki 57 évet élt, készíttette Julia Aphrodisia, nagyon érdemes férjének.”
Cséplő Péter, mint láttuk, az első sírkő püspökfürdői létét azzal magyarázta, hogy Sarmisaegetusae aránylag közel van Váradhoz. A második sírkő esetében azt feltételezte, hogy C. L. Maximus már idősebb lévén, valamely baja ellen a váradi fürdőkben keresett enyhülést, de itt meghalt. „Ma már ezek a sírkövek a váradi fürdőkben sehol sem találhatók”– állapította meg Cséplő.
•