Egyperces novellák
Laska Lajos
és a nem alvás
Laskának egyszer eszébe jutott, megnézhetné, hogy milyen, amikor nem alszik. Alvás helyett. Fel is készült, kényelembe helyezte magát, keze ügyében szendvicsek, üdítő. Szemben pedig egy tükör. Abba meredt bele, s nézte, ahogy nem alszik. Tetszett neki a jelenség. Nézte egy teljes napig, aztán még egy napig. Egyre elmélyültebben. Észre sem vette az idő múlását. Örömét lelte nem alvó önmagában.
Aztán a negyedik napon egyik másodpercről a másikra mély álomba merült. Álma azonban nyugtalan volt, s amikor hosszú idő múlva ismét felébredt, rettentően dühös volt magára, amiért elaludta a lényeget, nem alvó önmagát.
Laska Lajos
és a konyhai szürreál
Laska Lajos tőrt ránt, tört paszuly, mert lángos az ég, ég a lángos, s a bűn kancsal szeme a holdba tekint. Csattog, dúl a levegőben a gyomor csatája, fúl az olajban a kerge marhák részeges patája, csupán Laska Lajos dúl-fúl, pödörve görcseit (végeit ide-oda rántotta, várja őt az omlettes rántotta). A fene átesik a küszöbön, Laska Lajos röhög rajta, mártásokban lefetyel, nyelve könyökig ér. A fazekak föl-alá pörögnek, fekete-piros táncot jár a konyha szöglete. Ezt Laska már nem hajlandó eltűrni, bevág közéjük egy cizellált franciasalátát, a fazekak ezt égi jelnek veszik, s elhallgatnak. Ezt Laska égi jelnek veszi, s hálás szívvel elkezd dalolni: jó étvágyat, gyerekek, nőjön meg a begyetek!
Gyerekek márpedig nincsenek, csoda hát, hogy Laska begye kipukkan?
Laska Lajos tévét néz
Laska Lajos ki nem állhatta a tévét. Elvonja az ember figyelmét a lényegről, lustává teszi és passzívvá, mondogatta mély meggyőződéssel. A körötte lévők kétkedve hallgatták; azon, hogy ő sosem néz tévét, fintorogtak. Na, megálljatok, palimadarak, háborodott fel egyszer Laska a fitymáló tekintetek láttán, gondolt merészet és nagyot, a szemétlerakatból kikeresett egy kidobott, képernyő nélküli tévédobozt, komótosan megtisztogatta, hazavitte, föltette a polcra, aztán leült eléje. Fél óráig kitartóan bámulta. Másnaptól eme tevékenységét beiktatta rendes napi programjába: este nyolctól fél kilencig tévénézés. Lassan bele is szokott ebbe, a tévéellenes propagandával pedig alábbhagyott, már nem hangoztatta, hogy a tévé lustává tesz és passzívvá s hasonlók. Örült, hogy ugyanolyan tud lenni, mint a többiek. Élvezettel bámulta a fekete dobozt.
Mostanában arra gondol, hogy – társas mivoltát erősítendő – meghívja néhány ismerősét magához, elvégre csoportosan a tévézés is élvezetesebb...
•