Madárember
Sovány, alacsony férfi. Negyvenes éveiben jár. Fakóbarna, mindig zsíros haja arcába lóg. Sárga, apró szeme fürgén mozog szemgödrében. Foghíjas szájában nedvesedik a cigarettacsonk. Kockás pulóvere, szürke nadrágja kétszer körbeéri. A sarki közértben megveszi napi betevőjét. Az ételt szükséges rossznak tartja, alig táplálkozik. Alkalmi munkából él, na és a háztáji ad annyit, hogy ne kerüljön koldusbotra.
A faluszéli bükkfa tövében áldoz a hajnalnak. A madarak árnymozgását figyeli. A hangoskodók egyik ágról a másikra ugrálnak. Tollászkodnak. Eledelt gyűjtenek fiókáiknak.
A verebeket kedveli leginkább. Pirkadatkor felfrissül a szürke bohócok táncától. Félálmában is őket utánozza.
Otthona kényelmes, mint a fiókák fészke. Falai madarak képeivel tapétázva. Ágya szalmával tömött, bútorai ágakból készültek, padlóját hetente frissen gereblyézett száraz avarral szórja be. Néhány pimasz ide is befészkeli magát.
A gyűlölködő szomszéd a verebeket naponta ritkítja rozsdás légpuskájával. A madárember összeszedi a kis tetemeket. Kipreparálja s ágpolcára aggatja őket. Egyet ágya fölé helyez. Villanyoltáskor csókot nyom csőrére. Hajnali sétáiról mesél nekik, míg álomba merül. Éjszaka madárkáival röpköd a hullámzó repceföld fölött. Arcát szél simogatja, testét nap melegíti.
Segít élelmet szedegetni apró kedvenceinek. A ház és a melléképület szűk közében lévő faládába begyűjti a bogarakat és kukacokat. A tollasok kikerekednek a zsíros falatoktól. Alig bírnak mozogni, nemhogy repülni.
Éjszaka pihegő madarai egymáshoz bújnak. Az éléskamrában csótányok és sáskák nyüzsögnek. A szaporodó férgek utat vájnak a lécek között. Hemzsegve tódulnak a házba. Megcsócsálják, ami útjukba akad. Elérik a szalmaágyat. Egymáson lógnak, fürtökben kapaszkodnak a lepedőre. Belepik a madárembert. Ijedtében talpra pattan. Kirohan a kamrába. Hideg nyálka borítja. Méreggel megtöltött permetezőjével tér vissza. Célba veszi a gócpontot. A tapétázott falra spriccelődnek a férgek. A verebeket sem kerüli ki, azok félálmukban a szűk közfalnak csapódnak. A férfi a gyilkos eszközzel hadonászik. Vérfoltos tollak mindenütt. Potyognak a felhizlalt „táncoló bohócok”.
Az ereszbe rakott fészekből egy vijjogó tollatlan fióka esik a madárember elé. Felemeli. Kigombolja ingét. Dús szőrű mellkasára helyezi. Botladozva indul a faluszéli bükkfához, tövéhez roskad. Simogatja, becézgeti fiókáját. Bekap egy futrinkát, megrágja és a tátogó csőrbe nyomja. Fájdalma görcsbe rántja.
Megkövesedett fészkében madarak százai látnak napvilágot.
•