Péter I. Zoltán

Százéves a nagyváradi városháza

Nagyvárad díszes, egyben igen funkcionális városházát ezelőtt száz évvel, 1904. január 10-én adták át. Erre az alkalomra ünnepi közgyűlést hívtak össze, emléktáblát avattak az épület előcsarnokában. Az új városháza átadását megelőzően jó két évszázadon át a közügyeket célszerűtlen, szűkös helyiségekben intézték. A mai Nagyvárad területén a török uralmat követően, a 18. század elején több közigazgatásilag külön álló település létezett. A Sebes-Körös jobb partján Olaszi, a bal partján a vártól keletre Velence, attól nyugatra 1714 után Újváros alakult ki. A vár körüli jelentéktelen házakat 1720-ban a várparancsnok stratégiai okokból lebontatta. Majd csak 1782 után engedték meg, hogy oda is házakat építsenek. Ez lett Váralja. E városrészek közigazgatási adatai Újváros kivételével nem maradtak fenn. Emiatt Újvároson kívül azt sem tudjuk, hogy hol intézték a többi város ügyes-bajos dolgait. Miután 1850-ben Nagyvárad néven megtörtént a városok egyesülése, a városháza is egy helyen működött. Az ezt megelőző több mint egy évszázad ismertetése tehát csak Újvárosra vonatkozik.

 

A mai városháza elődei

Újváros első városházáról először 1714-ben történt említés a Szent László (ma Unirii) tér északkeleti szegletén levő Sasjegy alatti csapszék épületével együtt. Lakos Lajos egykori városi levéltáros szerint: „Maga az épület egy alacsony és zsendellyel fedett alkotmány, mely rendeltetésére nézve városháza is lett volna, akkor még három szobából állott. E város magisztrátusa úgy döntött, hogy abból egyet a maga részére mint tanácstermet, egyet pedig mint csapszéket megtart, míg a harmadikat, mint a város boltját, vagyis helyesebben »bótt«-ját, bérbeadja. A Kossuth (ma Independenţei) utcában közvetlen a Sas csapszék mellett állott a Deák-káptalan (római katolikus – sz. m.) és a város közös tulajdonát képező serház, s e két szerény épületet 1722-ben egybeolvasztották. Majd az 1753. esztendőben tovább terjeszkedik, a Kispiac (a későbbi Szent László tér) felőli oldalon a csapszék és a mostani Molnár Lajos-féle gyógyszertár (ma is gyógyszertár van abban az épületben) között levő kis zsendelyes házat veszi meg és csatolja hozzá, s az 1756. évben mindezeket kiépítvén így az akkori viszonyok és fogalmakhoz képest már most egy óriási épülettel és egy fundussal rendelkeztek, mellyel a mai Sas alapjait megveti. (...) Az 1807. esztendőben már a kispiaci oldalon a Sasra emeletet húznak, minek folytán ezután a helyiségek is megszaporodtak és maga az épület is modernebb külsőt öltött. Az 1836. évi tűzvésznek a Sas is martalékul esett. 1837-ben ismét felépült, de nem csak a kispiaci homlokzat lett újjáépítve, hanem a Kossuth utcában levő része is, úgy amint az ma (azaz 1906-ban) is áll." Ezt az épületet már komolyabb alapokra építhették, mert még az 1851. évi árvíz sem tett kárt benne.

A városháza 1861-ben kiköltözött az ódon épületből. Valószínű, hogy már nem felelhetett meg az egyesített Nagyvárad városvezetése igényeinek. A Széchenyi (ma Traian) térre költöztek a Királyi Ítélőtábla melletti épületbe (helyére 1905-ben a mai Oltea Doamna Általános Iskolát építették). Már kezdettől fogva alkalmatlan volt erre a célra ez a ház, ugyanis az 1714-ből való földszinti része eredetileg püspökségi börtön volt. Emeletet 1854-ben húztak rá, amikor a szomszédos Királyi Ítélőtábla székhelyét (ma a rendőrség székháza) is építették.

A 19. század vége felé egyre sürgetőbbé vált egy új városháza építése. A királyi ítélőtáblák decentralizációját követően a Széchenyi téri épületet a szomszédos Királyi Ítélőtáblának adták át, és a városháza hivatalait 1891-ben „szétszórták" a város különböző ingatlanaiba.

 

A városháza építése

A tarthatatlan helyzet láttán Busch Dávid városi főmérnök 1895 júniusában beadványban tesz javaslatot egy új városháza építésére. Helyszínként a Szent László-templommal szembeni egykori püspöki lakot jelöli meg. A főmérnök beadványát több szakbizottság is megvitatta, majd 1895. november 11-én a városi tanács is megtárgyalta, részletes jelentést terjesztve a törvényhatósági bizottság elé. Az utóbbi 1895. november 14-én elfogadta az építési programot, 700 ezer koronában állapítva meg az építési költséget, majd megbízta a városi tanácsot, hogy írjanak ki pályázatot a városháza tervének elkészítésére.

A városháza építésére a helyi tanács 1896. március 31-ei átadási határidővel ki is írta a tervpályázatot, amire kilenc pályamű érkezett. A pályaműveket elbíráló bizottságban Rimler Károly polgármester elnöklete alatt olyan neves szakemberek szerepeltek, mint Steindl Imre műegyetemi tanár vagy Ybl Miklós műépítész. A bizottság javaslatára a város ifj. Rimanóczy Kálmán, Hübner Jenő és Jaumann Benedek tervét megvásárolta. A városházi építő bizottság javasolta, hogy ifj. Rimanóczy Kálmán a megvásárolt tervek egybevetésével készítsen egy újat. Az építész eleget is tett az elvárásnak, elkészítette a tervet, és díjtalanul a város rendelkezésére bocsátotta. A törvényhatósági bizottság határozata alapján árlejtést írtak ki a kivitelezésre. Ezt mint legelőnyösebb ajánlattevő ifj. Rimanóczy Kálmán nyerte meg.

A jövendő városháza helyén levő püspöki lakot 1901. október 21-én kezdték el bontani. A városháza alapozásához február 26-án fogtak hozzá. Rimanóczy tervétől csak három esetben tértek el. A középrésznek eredetileg laposra tervezett tetőzetét manzárdtetőre változtatták, a dísztermet kibővítették, a tornyot pedig magasabbra, 50 méteresre építették, és felső részét homokkő helyett időt állóbb kőből készítették. Nem csupán a tervező-vállalkozó volt váradi, az összes belső munkát is helyi iparosok végezték. A díszterem berendezését nyílt pályázat útján szintén ifj. Rimanóczy Kálmán készítette helybeli asztalosgyárában. A bútorokat Kovács Kálmán, Széles Sándor és Preisz Mihály iparosok készítették. A díszterem allegorikus címere (azóta elpusztították) Peller Ferenc helybeli szobrász alkotása volt. A villanyszerelést a budapesti Ganz és Társa cég készítette, a csillárokat, falikarokat a budapesti Magyar Fém- és Lámpaárugyár szállította. A toronyórát a Daday cég utóda, Mezey Dezső készítette.

A megnyitó ünnepség felelevenítése

Az új székház 1903 októberére lett kész, de az ünnepi megnyitót a következő év január 10-én tartották. Erről hiteles szemtanúként Lakos Lajos levéltáros számolt be: „Impozáns új székházunknak már a délszaki növényekkel gazdagon díszített előcsarnoka, valamint az onnan az emeletre felvezető, hasonlólag ékesített lépcsőzete minden egyes érkezőt olyannyira elragadott, hogy azokon szinte egy bizonyos átszellemülés vett erőt, mely még inkább fokozódott akkoron, midőn a remek festményeknek a múlt dicső korszakait lelki szemeik elé varázsoló elragadtató nagyszerűségének hatásától mintegy elbűvölve – szinte egy ihletség szállta meg őket..."

A meghívottak jelenlétével először is 11 órától díszközgyűlést tartottak, amelyen a főispán, a polgármester, a törvényhatósági bizottsági tagok mellett az egyház főméltóságok is jelen voltak: Szmrecsányi Pál római katolikus püspök, Radu Dimitrie görög katolikus püspök, Mangra Vazul püspöki helynök. Az ünnepséget Beöthy László főispán beszéde nyitotta meg, utána Rimler Károly polgármester részletesen ismertette Nagyvárad történelmét. A több mint két órát tartó közgyűlést követően a 170 meghívottat Szmrecsányi Pál püspök díszebédre invitálta a püspöki palotájába. Pohárköszöntők hangzottak el. A vendéglátó püspök annak fontosságát hangsúlyozta, hogy minden polgár megértse, megszeresse egymást: egyetértés és összetartás legyen a vezértényező.

A püspök pohárköszöntőjével csengenek össze az alapkő letételekor dr. Dési Géza ügyvéd által megfogalmazott gondolatok, amelynek írott változatát elhelyezték az alapkő urnájába. Lakos Lajosnak, városunk tudós levéltárosának jóvoltából az írás fennmaradt az utókor számára is: „A mi városunk új háza legyen a haladó, javuló, szépülő új világnak üdvöt adó meleg háza. Tartsa meg a régi világ erényeit; alapja, fala, teteje legyen erős és díszítse fel az új világ ízlésével, töltse meg a humanizmus erényeivel.

Legyen a polgárerények temploma, hirdessenek benne igaz hitet; az emberszeretet áldásos evangeliumát.

Az ige váljék testté; ne legyen éhező, elhagyott, jogfosztott, igaztalan előnyt élvező, vagy hátrányban sinylődő ember; minden jogos óhaj találjon jóságos meghallgatásra; mindenki jogos bizalommal lépjen be eme új falak közzé, senki se távozzék igazságos orvoslás hiányában.

S akik bent vezetendik a köznek életét, legyenek gondolkozó, érző, a haladás eszméi iránt fogékony szabad szellemű egész emberek. Értsék meg a fejlődő élet igényeit, s igyekezzenek minden jóakaratukkal és képességükkel arra, hogy a közéletet a világosság jegyében vezessék, hogy ne csak szép, de jó is legyen ez az új világ, s ne csak a ház legyen új, de a benne élő szellem is.

Majd azután, ha az új kövek beszélnek, erről beszéljenek, ezt hírdessék s szavuk legyen igaz és áldás!"

A városháza felavatásakor az előcsarnokban elhelyezett emléktábla szövege ma már kevésbé ismert: „Nagyvárad törvényhatósági joggal felruházott városnak ezt a székházát Ferencz József apostoli magyar király uralkodása alatt, mikor a főispán: dr. Beöthy László, polgármester: Rimler Károly volt, tervezte és építette: ifj. Rimanóczy Kálmán műépítész, ellenőrizte: Kőszeghy József v. főmérnök és Csordacsics Ferencz v. építész. – 1901–1903." Annak idején a sajtó sokat bírálta a szöveg megfogalmazását. Jó tizenöt év elteltével el is távolították az emléktáblát, de nem a joggal kritizálható megfogalmazása, hanem nyelve és tartalma miatt...

 

A városháza bemutatása

Az eklektikus stílusú városháza a tér kulcsépületévé vált. Winkler Gábor műépítész megállapítása szerint a városháza elhelyezésével, tömegével, alakjával kettős feladatot oldott meg. „A tér szempontjából elsősorban középrizalitja jelentős. (...) A tér felőli szimmetrikus homlokzathoz azonban folyóparti szárny is épült; markáns saroképület, szögben megtört két homlokzati szakasszal, a homlokzatok szögfelezőjében magas négyzet alaprajzú kubusos várostoronnyal. Ez a homlokzat a szemközti nézőpont, a folyón túli tér felé fordul, hegyesszögű kialakításával lényegében a két folyóparti beépítés koordinátái közötti szögeltérést egyenlíti ki. Természetesen nem pusztán geometriai összefüggésről van szó: a városháza folyó felőli része valóságos, látványbeli kapcsolatot teremt a két folyópart között. Maga a várostorony is ebből a szemszögből nézve kap igazán kiemelt szerepet, hiszen a Szent László-templom 1800-ban felépült tornyával együtt határozott, kettős hangsúlyt képez, keretezi és kiemeli a városháza térre néző középrizalitját."

Az épület legdíszesebb része a neoreneszánsz stílusú főhomlokzata. Az egész földszintje kváderes felületű. A középrész két oldalán az emeletek függőleges tagozását kompozit fejezetű pilaszterek biztosítják. Az alul kocsifeljárónak kiképzett középrész emeletét hasonló fejezetű oszlopok, illetve féloszlopok tagozzák. A féloszlopok között a díszterem három nagy íves lezárású ablaka található. A városháza főhomlokzatát teljes hosszában kőbábos attika koronázza. A homlokzat díszítését többek között az allegorikus szobrok hivatottak szolgálni. Felül a turulmadár (1945-ben távolíthatták el) két oldalánál a kereskedelem és az ipar allegorikus alakja kapott helyett, alatta egy sorban a tudományt, a művészetet, az igazságot és a mezőgazdaságot jelképező szobrok állnak. A puha mészkőből készített szobrok 1999-re annyira tönkrementek, hogy újakat kellett mintázni helyettük.

A Teleki (ma Városháza) és a Körös (ma Tudor Vladimirescu) utcai mellékhomlokzatok szerényebbek, miközben az ablakok formái hasonlóak a főhomlokzaton megtalálhatókkal.

A második világháború vége felé, 1944. október 13-án a városháza emeleti része kiégett, tetőzete részben megsemmisült. Ezt követően az épületet helyreállították, de már nem építették vissza a középrizalit tetőzete feletti kis tornyocskát.

Jelentős műértéket képviseltek a városháza lépcsőházi seccói, amelyeket Udvary Géza budapesti festőművész készített. A korabeli leírások szerint a mennyezeten levő secco az egyik Szent László-legendát ábrázolta, amint a király halottas szekere elindul Várad felé. A lépcsőház folyosó felőli homlokzatának három részre tagozódott seccója a várnak a törököktől 1692-beli visszafoglalását ábrázolja. Az 1920-as években a seccókat bemeszelték, 1940-ben a festőművész fia, Udvary Pál a mészréteg eltávolítása után restaurálta azokat. A második világháború végétől, miután a városháza kiégett, a seccók sorsa ismeretlen. Nem lehetett tudni, hogy mit rejtettek a kifestett falak és a mennyezet. A városháza centenáriumára készülve 2003 novemberében felállványozták a lépcsőházat, hogy megújítsák a festést és a díszítést. November 7-én a homlokzati falon a budaiföldes festékréteg lemosása után teljes szépségében előtűnt a három secco: a két szélső szinte tökéletesen, a középső hiányosan, de restaurálható állapotban. Sajnos a lépcsőház mennyezetét hiába vizsgálták, nem akadtak nyomára az ottani seccónak, úgy tűnik, végérvényesen elpusztult 1944 októberében.

A városháza dísztermének egyik falát Bihari Sándor nagyméretű olajfestménye díszítette, amely azt a pillanatot örökítette meg, amint Luxemburgi Zsigmond német-római császár, magyar király a várbeli gótikus székesegyházban Szent László sírjánál Ulászló lengyel királyt fogadja. A kép ma a Körösvidéki Múzeum raktárában található.

A városháza utóbbi ötven évének története már jól ismert. Egy évtizede külsőleg tatarozták, jelenleg a százéves villamossági hálózat cseréjén dolgoznak. Az utóbbi években egy sor intézmény már kiköltözött az épületből, de ez a folyamat tovább folytatódig, mindaddig, amíg csak a Polgármesteri Hivatal ügyosztályai maradnak meg, és így egy újabb évszázadra is otthona maradhat a városháza a helyi közigazgatásnak. Maga a városháza építészetileg, statikailag, funkcionálisan megfelel a 21. század követelményeinek is, ifj. Rimanóczy Kálmán tehetségének köszönhetően. Annak a tragikusan korán elhunyt – mindössze 42 évet élt – műépítésznek köszönhetően, aki szülővárosát maradandó, értékes házakkal gazdagította, s akinek emléke jóval több megbecsülést érdemelne az utókor részéről. Akárcsak édesapja, id. Rimanóczy Kálmán, aki ráadásul még végrendeletileg jelentős adományt is tett a város javára, amit 1990 után felelőtlenül elherdáltak...