Balázs Tibor

Palackposta

Váradi írástudóknak

Fábián Sándornak

 És leng a félhold, fél a hold,

fénye hideg, hogy átkarold,

 setétje gyógyít minket, doktor,

placebo-lángja: törtaranykor.

Gittai Istvánnak

 Tenyereden egy árnymadár,

felröpít, elejt - lélek és sár,

 kezedből féltőn kiereszted,

hogy anyaégbe szálljon veszted.

Indig Ottónak

 A teatrum nyitva, színfalak

közt té és tova a szavak,

 régmúlt: alapkő, új decorum,

festina lente, canticorum.

Szűcs Lászlónak

 Azki eljött, hogy visszatérjen,

óceánon, patakban, éren,

 egy harmatcseppet felnyalábol

a poshadozó éjszakából.

Kinde Annamáriának

 A hiúzok kiköltözének,

lakatlan lett a ketrec, ének,

 rímeink közt elcsámborognak,

vadőrnek szegődnek, vadonnak.

Dénes Lászlónak

 Vontatón a Majomsziget,

sitty-sutty agora, nyikk, szünet,

 ki lehet az, ki tovább mondja:

fásli a kapcabetyár rongya.

Zudor Jánosnak

 Megcsikordulnak a szelek,

az út, a rőfös szekerek

 már égi kaptatón vágtatnak,

megégnek ősi virradatnak.

Varga Gábornak

 Várat, várromot lát a látnok,

köveket morzsol a zarándok,

 a kerubin imára térdel,

szélrózsát illaszt szét az éjjel.

Szilágyi Aladárnak

 A papnövelde becsukott,

rádereszték az áramot.

 Kaptál Sartre-ot, létet és semmit,

 Semmiből is csak valamennyit.

Stanik Istvánnak

 Egy telefonnoteszben, együtt,

mind ki maradt, mind aki elgyütt,

 hahogyha hívom, ne szirének

hangjára ébresszen az ének.

Fábián Imrének

 A mesehős már odatévedt,

hol körbeülik a regéket,

 aholtájt könyvek megnyittatnak,

jótündérnek és fenevadnak.

Balázs Tibornak

 Az Eiffel toronyról, beh látom,

Sajna, a Szajna is csak fátom,

 lészen addig dolgom temérdek,

míg hazaírok, hazaélek.

Balázs Tibor költő, könyvkiadó (Aranyosgyéres, 1958). A kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát, Nagyváradról telepedett át Budapestre 1989-ben, ahol megalapította a Littera Nova kiadót. Első verskötete Kék sirályok címmel jelent meg a Kriterionnál, 1987-ben.