Sport
A legészakibb magyar labdarugó

   Élvonalban a norvég Tromsö csapata. Ebben a sikerben nyolc góljával jelentős részt vállalt a 198 centi magas Kovács Péter, aki előzőleg a másodosztálybeli Érden játszott, ahonnan Finnországba távozott. Játszott a Lahtiban és a Helsinkiben, az idén Norvégiába került, ahol sztár lett.
   Index: Nagyon hideg van most a sarkkörön túl?
   - Öt fok van, mintha nyár lenne, olyan az idő. Különösen örömteli, hogy az egész héten nem várható havazás. Novembertől viszont már igen kemény a tél.
   Index: Az időjárás mellett a csapat teljesítményének is örülnek?
   - Hogyne, hiszen újonc csapatról van szó, amelyik lényegében biztosan maradt benn, még ha voltak is nehéz periódusaink. Voltaképpen csak négy, vagy öt alkalommal játszottunk jól. Igaz csak mi tudtuk kétszer is legyőzni a bajnok Rosenborgot.
   Index: A bennmaradásban nyolc góljával gondolom jelentős szerepet játszott.
   - Szerencsére jól ment a játék, és fel tudtam venni az itteni harcos, kemény stílust.
   Index: Ez a legjelentősebb különbség a magyar bajnoksághoz képest?
   - És még sok minden más. Ezt a bajnokságot otthon hajlamosak elintézni egy kézlegyintéssel az emberek, de borzasztó nagyot tévednek. Ez a bajnokság százszor jobb, mint az otthoni.
   Index: Nem túl elfogult?
   - Biztosan nem tudom teljes mértékben függetleníteni magam, de a Rosenborg bármelyik magyar csapatot simán verné, de a dobogósok ellen sem lenne sok esélye a Fradinak vagy mondjuk az MTK-nak. Az osztályozót játszó Valerenga az UEFA-kupában kiverte a Grazer AK-t, a tizedik Lyn pedig nyerni tudott Szalonikiben, úgy esett ki a PAOK ellen. Itt megtapasztalhattam, hogy a magyar bajnokság nívója a feröerivel van egy szinten. De még az is lehet, hogy ott is nagyobb az iram, mint nálunk. Lehet, hogy benne van a mondadómban az is, hogy engem otthon totálisan leírtak. Az ilyen típusú és felépítésű játékosokat ugyanis otthon nem taksálják sokra, egyszerűen nem szeretik, azonnal a kispadra kényszerítik. Én valóban nem vagyok egy Ronaldo, nem tudok cselezni, de tisztában vagyok a képességeim határával, és nem is próbálkozom egy biciklicsellel a tizenhatos előtt. Arra viszont képes vagyok, hogy egy előreívelt labdát elfejeljek, visszapasszoljak a középpályára, aztán bemenjek középre, verekedjek a védőkkel, és értékesítsem a belőtt labdákat. Nekem ennyi megy, és azért valljuk meg, ha gólokat lő az ember, akkor korántsem számít annyira, hogy technikailag vannak kisebb-nagyobb fogyatékosságai. Azt gondolom, nem vagyok rossz csapatjátékos, és itt mindenki ilyen. Amit tud, azt bármikor kihozza magából, amit azonban nem tud, arra nem is vállalkozik. A védő nem megy akaratlanul előre, a középpályás, ha nem tud pontos keresztlabdát adni, akkor meg sem kísérli. Ez a norvég mentalitás, valamint az eszméletlen mennyiségű futás.
   Index: A találatai többségét fejelte?
   - Mindenki azt hiszi, de csak egyet bólintottam. Hetet lőttem, ebből egy tizenegyes volt. Szóval, lábbal sem töröm annyira a labdát, mint általában egy magas emberről gondolják.
  



Index: Lehet, hogy Norvégiában megbecsülik, de azért annyira nem tűnhet fel egy közel kétméteres játékos.
   - Nemcsak Norvégiában, más bajnokságokban is respektálják. És ebben a cseh Kollernek elévülhetetlen szerepe volt. Amikor a Lokerenhez került többen megmosolyogták, de aztán bebizonyította: tud ő futballozni. Nem véletlenül kötött ki a Dortmundnál. Vagy ott van a norvég Carew. ő sem fog három csel után a kapuba lőni, de ha szélről beteszik neki a labdát, akkor azt kíméletlenül bevágja.
   Index: Elégtételt jelent az elismerés?
   - Persze, hogy azt. Büszke vagyok rá, hogy eljutottam erre a szintre. És ez még nem a vége, mert fognak még otthon hallani rólam. Fogok én még Angliában játszani!
   Index: Van már esetleg konkrét ajánlata is?
   - Érdeklődnek irántam, de nem szeretném megnevezni, hogy mely csapatoknál kerültem szóba.
   Index: Akkor csak annyit áruljon el: első vagy másodosztályú együttesek keresnek?
   - Másodosztályúak.
   Index: Gondolom, akkor már alig várja, hogy májusban belépjünk az EU-ba, mert akkor érvényét veszti az a diszkriminatív szabály, amely szerint a szigetországba kizárólag azok szerepelhetnek, akik a válogatott meccsek háromnegyedén pályára lépnek.
   - Így van. Májustól jöhet el az én időm.
   Index: Edzője viszont korábban úgy nyilatkozott, hogy negyvenmillió koronát, vagyis egymilliárd kétszázmillió forintot kérne. Ennyi a kikiáltási ára, azaz pillanatnyilag az egyik legdrágább magyar futballistának számít.
   - Hallottam én is ezt a nyilatkozatát, de volt abban a mondatban szerintem egy kevéske humor is.
   Index: Vagyis?
   - Vagyis nem vagyok én ennyire értékes. Ez jókora túlzás, már-már nevetséges.
   Index: Akkor mennyit is ér valójában?
   - Tízmillió korona, azaz háromszázmillió forint szerintem reális vételár lenne. De ha hatmillióért eladnak, már akkor is boldogok lennének a vezetők, hiszen 180 ezerért vásároltak meg.
   Index: Jelentősen felment az ára.
   - Mondom, itt másként értékelik a futballt, teljesen más a felfogás.
   Index: Mennyit lehet Norvégiában keresni?
   - 30 ezer korona az átlagos fizetés. Rögtön hozzáteszem, hogy ennél drágább ország talán nincs is Európában. És ez a megállapítás az élet valamennyi területére érvényes. Drága a benzin, az élelmiszer, a ruhák, az autók és annak fenntartása is.
   Index: A csapatban is sztárnak tartják, vagy vannak jelentősebb múlttal rendelkező elismertebb társak?
   - Sokkal jobb és jegyzettebb játékosok is vannak. Nilsen például a Milannal bajnokságot nyert négy éve, Pedersen a Mönchengladbachban játszott, Johanssen BL-tapasztalattal is rendelkezik, Arst pedig belga gólkirály volt kétszer is. Én nagyon messze vagyok tőlük.
   Index: A végére hagytam a válogatottság kérdését.
   - Nem is baj. Otthon nem szeretik az olyan játékosokat, mint én vagyok, mégha eredményesnek is bizonyulok. Emiatt nem is ringatom álmokba magam, maradok a realitásnál. Valószínűleg nem leszek válogatott soha.
Ághassi Attila írása a világhálóról
(Index)