Jelenidő
Északi tollforgatás

   Ez nem jegyzőkönyv kedves olvasó, ez személyes összefoglalója a 2003. április 12-én megtartott "Északi Tollforgatók" második találkozójának. A SMOSZ érdemleges kezdeményezése volt ez most is és a múlt évben is. Sajnos közel sem volt teljes a létszám, még annyian sem jöttek el, mint tavaly. Ez elgondolkoztatott, és keresetlenül arra gondoltam, hogy ennek talán a konkurencia lehet az okozója. Úgy bizony. Mert az utóbbi időben, amint a világháló "terített asztalát" elnézegetem, három különböző irodalmi hívogatót is látok, magyar nyelvű Internet folyóiratokat, vonalas, tartalmas dolgokat, amelyeknek a szerkesztői részvevőket és támogatást keresnek. Nos, gondoltam amint körülnéztem a nem éppen túlzsúfolt teremben ott a Magyar Házban, lehet, hogy a csökkent létszámnak pont ez az oka. Igaz ugyan, hogy Bihari Szabolcs elnök szíves köszöntőjében később adott erről bizonyos magyarázatot, de érzésem, hogy a háttérben versengés folyik, azért mégis megmaradt. És kár volna, ha így lenne, mert nem vagyunk olyannyira sokan, hogy ide is, oda is elmorzsolódjunk. A találkozóra, ha jól emlékszem hét "tollforgató" jött el, ketten beküldött írásokkal vettek részt. A "külföldiek" közül csak Kovács Ferenc volt jelen Norvégiából. Bemutatkozással kezdődött a találkozó, miután Bihari Szabolcs köszöntötte a megjelenteket. Elsőnek a Nagykövetség képviselője, Tóth Jánosnak mondott néhány elismerő szó. Biztosított mindenkit a Nagykövetség támogatásáról, de egyben mosolyogva mentegetőzött is, mondván, hogy ennyivel beéri, mert hiszen ő nem író. Mivel mi többiek jól ismertük egymást, a bemutatkozás részleteit itt elhagyom, mindössze Kovács Ferencet illetően mondanám el, hogy imponált önmagáról elmondott beszámolója, sokoldalúsága, talpraesettsége. Gondolom nem csak nekem. ő is élő bizonyítéka annak, hogy aki hátizsákjában kultúrát is vitt magával új hazájába, nem elveszett ember.
   Veress Magda beszámolt a tavalyi találkozó óta beérkezett anyagról, majd rátértünk a találkozó egyik legfontosabb pontjára, a megjelenés előtt álló antológia pénzügyi kérdésére. Igen gyorsan megegyeztünk abban, hogy pénzre van szükség, méghozzá nem is kevésre. A sok közül egy konkrét ötlet mellett foglaltunk állást. Eszerint fel kellene keresni azokat a svéd vállalatokat, amelyek Magyarországon képviseltetik magukat, és meg kell nyerni őket, hogy támogassanak. Ellenérték gyanánt az antológiában aztán megfelelő módon szerepelnének. Ezt a faladatot elvállaltam, de egyelőre még nem végeztem el. Ahogy valami érdemleges mondanivalóm lesz, beszámolok róla.
   A találkozó legérdekesebb része következett ezután. Mindenki elmondott vagy felolvasott valamit saját munkájából. Domonkos István két dalát énekelte el, Veress Magda érdekes, számomra kicsit sci-fi hangzású novellát olvasott fel, Kovács Ferenc egyik könyvéből hallhattunk egy részletet. Maradandó emlékeim közé tartozik Szente Imre hosszú, humoros, ironikus verse is, amely a svéd társadalom árnyoldalait állítja pellengérre. Veress Zoltán és Sántha Judit saját munkáik helyett a beküldött anyagokból olvastak fel. Jómagamnak sikerült kilógni a magyar nyelven írt és felolvasott művek sorából, nemrég megjelent, svéd nyelven írott könyvem egy részletével. A találkozó "híd" szerepünk tárgyalásával és a közös munka folytatásának mikéntjének kérdésével záródott. Megegyeztünk abban, hogy a megkezdett munkát folytatni kell. Az őszre tervezett legközelebbi találkozóra, remélhetőleg többen fognak majd eljönni. És itt megint visszatérnék a fentiekben említett konkurenciára. Javasolnám, hogy az illetékesek tegyenek lépéseket a különböző érdekeltségek összehangolására. Kár lenne ezt a fontos kulturális feladatot felaprózni, a benne rejlő erőt annyi felé elosztani.
   Zárószóként köszönetet szeretnék mondani a SMOSZ-nak, amiért a találkozót lehetővé tette, de személyenként mindazoknak is, akik segítettek az ottani kellemes légkört megteremteni.
Üdvözlettel: Neufeld Róbert
Stockholm, 2003. május 26-án

   A szerkesztő megjegyzése:
   Egy másik és igen tiszteletreméltó részvevő szerint ezen a találkozón is folytatódott a "kirekesztés" A szerkesztő ezt a saját "bőrén" érezte, mert "elfelejtették" meghívni, sőt nem éppen jóindulatúan az érdekeltek azt terjesztették róla, hogy "nagyon csúnyán beszélt" az antológiáról. De az első találkozó részvevőinek még emlékezniük kell, hogy elsőként igeneltem a "közérzetünk" témájú antológia ötletét, és az Ághegy első számát bemutatva, felajánlottam, tegyük ezt a lapot műhelyünkké. Előzőleg az Ághegy főszerkesztésére többeket is felkértem. De ezt, akár az Ághegyben való közlést az antológia kigondolói elutasították, amiért a magam, elsők között küldött, anyagát vissza kellet vonnom. Az, hogy Neufeld Róberthez hasonlóan az összefogás híve vagyok mi sem mutatja jobban, mint a nemrég megjelent Ághegy antológia, amelyben a következő számokban további mellőzött vagy észre sem vett skandináviai magyar alkotókat kívánok olvasóinknak folyamatosan bemutatni.

Minden magyar - minden magyarért!
Avagy Miért nincs Svédországban Kossuth-zászló?

   A MVSZ elnökségének határozata értelmében szeptember végéig tartott ez a mozgalom, amelynek eredményeképpen, a világ legkülönbözőbb országában élő számos magyar közösség, száznál több helység kapott Kossuth-zászlót. De Svédországban tudtunkkal nincs Kossuth zászló! Ennyire szegények lennénk? Ennyire szegények nemzeti érzésünkben is? Az alábbiakban, a MVSZ egyik régebbi tájékoztatásából közlünk részletet, abban reménykedve, hogy a svédországi magyar egyesületek a mozgalom meghosszabbítását kérve mielőbb pótolják szégyellni való kimaradásukat ebből a nemzeti tudaterősítő kezdeményezésből.
   "Az MVSZ Kossuth-emlékzászlaja nem állami, hanem nemzeti szimbólum. Ezért az MVSZ Elnöksége támogatja, hogy minél több magyar közösség jusson Kossuth-emlékzászló birtokába? A több mint ötven zászlóigénylő közösség közül csupán a székelyföldiek tudták a költségeket önerobol fedezni. A többi település esetében szerencsére jelentkeztek támogató magánszemélyek és intézmények, akik kifizették egy-egy zászlóigénylő közösség zászlaját. Ez utóbbi lelkesítő példákon felbuzdulva, és attól a szándéktól vezérelve, hogy a magyarságtudatukat Kossuth-emlékzászlóval erősíteni szándékozó magyar közösségeknek e lehetőség megadassék, az MVSZ Elnöksége elfogadja jelen határozatát: 1. Annak érdekében, hogy a szerény anyagiakkal rendelkező magyar közösségek Kossuth-emlékzászló birtokába juthassanak, az MVSZ Elnöksége meghirdeti a "Minden magyar - minden magyarért" nevű mozgalmat. 2.A mozgalom keretében az MVSZ támogatókat keres egy-egy Kossuth-emlékzászlót igénylő magyar közösség számára, amely nem tudja az emlékzászló költségét fedezni. A támogatás összege 100 USD zászlónként. 3.A támogatók keresése és visszaigazolása az Internet nyilvánossága előtt történik. A támogatók az MVSZ-től emléklapot kapnak, és meghívást az általuk támogatott közösség zászlóátadási ünnepségére. 4. Az MVSZ Elnöksége arra bíztatja minden magyarságára adó nemzettársát, különösen azokat, akik magasabb életszínvonalú országokban élnek, hogy kapcsolódjanak be ebbe a mozgalomba, mert egy viszonylag kis összeggel igen nagy örömet szerezhetnek egy egész közösségnek. Lebegjen mindenki előtt annak a Kárpátaljai embernek a példája, aki a Kossuth-emlékzászló láttakor, gondolkodás nélkül befizette a közel egyhavi fizetését kitevő száz dollárt, csakis azért, hogy az ő szülőfaluja is Kossuth-emlékzászló birtokába juthasson. 5. Az MVSZ Elnöksége az emigrációba kényszerült magyar testvéreihez fordul, és kéri őket, akik - miként a magyar állampolgárságától is megfosztott Kossuth Lajos - maguk is megismerhették a hazától elszakadtak keserű kenyerét, hogy ne tétovázzanak: nincs szebb magyarság-élmény, mint Kossuth jegyében összefogni, távoli, magyarságukhoz kitartóan ragaszkodó magyar testvéreikkel: Minden magyar - minden magyarért! 6. A "Minden magyar - minden magyarért" mozgalom szervezésével az MVSZ Elnöksége az MVSZ Kossuth-emlékbizottságát bízza meg. Egyben kéri, hogy törekedjenek minden lehetséges zászlóigénylő magyar közösség elérésére, és minden, magyar ügyekben tettre kész magyar ember megszólítására. Az MVSZ Elnöksége ajánlja, hogy a zászlóátadási ünnepségekbe vonják be az MVSZ valamennyi tisztségviselőjét, küldöttét, és érdeklodo tagjait is. 7. A Minden magyar - minden magyarért mozgalom 2003. szeptember 19-ig tart. Minden alkalommal, amikor egy új igénylés, vagy egy új felajánlás érkezik, a világhálón ki kell adni egy hírlevelet, mely tartalmazza a Kossuth-emlékzászlót igénylők és támogatóik névsorát. (MVSZ Sajtószolgálat)"

Vendégünk volt

   az erdélyi MELODY BAND (Teleki Zoltán, Erdő András, Laczkó Sándor, Dancs Zsolt és Erdély legismertebb és legnépszerűbb könnnyűzene-énekesnője: Dancs Annamari, akivel lapunk munkatársa Erdős-Bartha István készített interjút. Felvételünk a helsinborgi előadáson készült.

Erdős Bartha István és Dancs Annamária


Az Ághegy fogadtatása Kolozsváron

   A patinás Szentegyház utca sarkán álló forgalmas Phoenix Könyvüzletben került sor a skandináv alkotók munkáit népszerűsítő folyóirat nyomtatott formájának bemutatására.
   Mostanában örvendetesen gazdag magyar művelődési eseményekben Kolozsvár. Az Ághegy bemutatását megelőzően, az utca másik oldalán, a Főtérhez közeli ugyancsak rangos magyar könyvüzletben többek Kántor Lajosnak a Korunk főszerkesztőjének könyvéért, azelőtt pedig Kovács András Ferenc és Visky András köteteiért telt meg zsúfolásig a könyvüzlet. Javában tombolt a nyár, de az esti órában a Phoenixben összegyűltek számát tekintve igazán nem panaszkodhattunk, hiszen zsúfolásig telt a nem éppen kicsiny helyiség. Magyari Eszter, a könyvüzlet vezetője nyitotta meg a találkozót. Fodor Sándor (1. kép) alapos ismertetőjét a mellette álló, sok évtizede, az erdélyi művelődési élet fáradhatatlan rádióriportere is rögzítette felvevőjén.

Magyar Eszter a Phoenix Könyvüzlet vezetője

   A találkozón számos író, szerkesztő és művelődési szakemberen kívül megjelent Nistor Gáspár a NIS Könyvkiadó tulajdonos igazgatója és Hoch Sándor, a Glória Nyomda igazgatója is.

Sebesi Karen Attila színművész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke

   Sebesi Karen Attila színművész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, a szerkesztő szemelvényeit kiegészítendő, felolvasott az antológiából, számos skandináviai magyar szerző művét és fordításait művészien tolmácsolta. Az ismertetők után, a szerkesztő néhány soros ajánlásokat írt az északi irodalom és képzőművészet iránt érdeklődő könyvbarátok kérésére a frissen nyomtatott példányokba. majd kötetlen beszélgetés következett.

Olvastuk

A kolozsvári szabadságban Dézsi Ildikó írja:
Svéd művészet, magyar módra

   Svéd-magyar képzőművészetről és képzőművészekről esett szó szeptember 10-én, délután a Phoenix könyvesházban, az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötet bemutatója kapcsán. A kötet alkotógárdájának összetétele földrajzilag, illetve nevek szempontjából is érdekes: Gergely Tamás Stockholmból, Tar Károly Lundból, a két Takács Gábor közül pedig egyikük Kolozsvárról, másikuk Szentendréről írta a vonatkozó tanulmányokat és beszámolókat, Tar Károly pedig szerkesztőként is jegyzi a fotókkal gazdagon illusztrált, adatokban bővelkedő kiadványt.

A Phoenix Könyvesházban

   Miután a vendégek meghallgatták Takács Gábor rövid ismertetőjét, Magyari Eszter, a könyvbemutató házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket, bemutatva a meghívott előadóművészeket. Ezután Sebesi Karen Attila színművész és lánya előadása következett. Apa és leánya felváltva bizonyíthatták tehetségüket. Sebesi Karen Attila Kányádi Sándor, Reményik Sándor és Magyari Lajos verseket adott elô, közben a hallgatóság Sebesi Hripszimé Tündér által előadott népdalokban gyönyörködhetett. A bemutató a könyvek dedikálásával zárult.

Tar Károly

Halottuk

Stockholmi svéd magyar mondta:
- Gyere, vesszük a tunelbanánt!
A megszólított váltig bizonyította, hogy nem szereti a banánt. Még erre a különleges "banánra" sem volt pénze, esze ágában sem volt ilyet vásárolni. Így aztán kényszeredetten visszakérdezett.
- Jobb az "ökörte", avagy az "ő körte", esetleg az "ökör, te?"!

Az Angliai Magyar Tükörben:

   A föld lakóinak összetételét tükröző képzeletbeli száz lakosú falu adati a következők: "57 ázsiai, 21 európai, 14 a nyugati félteke (tehát észak- és Dél-Amerika szülötte, nyolc pedig afrikai. A faluban 52 nő és 48 férfi lakik, hetvenen színes bőrűek, harmincan fehérek. Harminc közülük keresztény. A falu összvagyonának 59 százaléka hat ember kezében van: mind a hatan az USA polgárai. Nyolcvanan laknak egészségtelen körülmények között, hetvenen nem tudnak olvasni, ötvenen éheznek. Egy a halálán van, egy most fog megszületni. Egy (igen egyetlen egy!) egyetemet végzett, és egynek van saját komputere."
   Mi európaiak - különösen mi, svédországiak -örüljünk mindezeknek, avagy szégyenkezzünk ezen elgondolkoztató számok olvastán?!

A helsingborgi előadás