Iskola
Egy nagyapa feljegyzései: A szavak

   Jó az, ha idejében tudatosítjuk a gyermekkel, hogy kétnyelvű, és mindkét nyelvet egyformán ápolnia kell. Ennek legfőbb módja, hogy megértessük vele és a szüleivel is, hogy a nyelveket nem jó keverni. Sajnos, ezt tapasztaljuk nemcsak az anyaországon kívüli magyarok, hanem az otthonélők között is. Ezt a betegségünket már évszázaddal ezelőtt is gyógyítani kezdték azok, akik a "nyelvében él a nemzet" igazságát komolyan gondolták. A két világháború között Pintér Jenő tanár úr, előbb kereskedőknek, aztán iparosoknak nyomtattatott a saját pénzén nyelvvédő füzeteket, aztán nyelvjavító szótárat, amely több tízezres példányban elfogyott, Erdélyben, a diktatúra megdöntése teremtett lehetőséget az égetően szükséges nyelvvédő szótárat megjelenéséhez, otthon Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjének immár az ötödik kiadására készülnek, itt Svédországban pedig az ezredfordulón született kétezer szócikkel magyarító szószedet. Molnos Angéla találóan zagyvanyelvnek nevezi a keveréknyelvet, mert azt - mint az nálunk is tapasztalható - csak kevesen értik. Lázár Oszkár, a Lundi Egyetem finnugor szakának tanára mondta egykor, és ez még ma is ránk illik, hogy sajnos még nem tudunk elégé svédül, de már erősen törjük a magyar nyelvet. Ezért unokáim tanításában alapvető szabályként elfogadtuk, hogy vagy magyarul vagy svédül beszélünk, a kettőt nem keverjük.
   Tavasszal itt mindenütt virít a kékeslila virágú kökörcsin. - Jaj, de szépek a backsippák! - örül a tavasznak unokám. - Kökörcsin, kökörcsin! - ismétlem rögtön, és elmesélem, hogy az erdélyi hegyekben is virágzik. Szinte minden nap így bővítjük svéd-magyar szótárunkat. Olykor pedig a magyar-svédet gyarapítjuk, mert olyan szavakat is tanulunk, amelyeket svédre csak a szótár segítségével fordíthatunk. Egyik ismerősöm úgy gyarapította angol nyelvét, hogy naponta 10-20 szót, kis cetlik egyik oldalára angolul, a másikra magyarul írt, és aztán az egyik zsebéből előhúzva, ha tudta a megfelelőjét, a másik zsebébe dugta a szelvényt. Ha angolul olvasta és nem tudta a magyar megfelelőjét, akkor megfordította a cetlit, elolvasta és visszasüllyesztette abba a zsebébe, ahonnan kivette. Ilyenformán cselekedek magam is, amikor séta vagy játék közben, emlékezetemből előszedek egy-egy szót, kifejezést, és kérdem unokámtól annak svéd vagy magyar megfelelőjét. A lényeg ebben az, hogy mindig és mindenütt gyakorolhatjuk a magyar nyelvet. Segít ebben a mindenütt ólálkodó zagyvanyelvűség. - Nem jut eszembe? - tétovázik egyik-másik unokám, amikor kevertnyelvűségen kapom. Ilyenkor rögtön segítek. Ha másként nem tudom, szótár segítségével. És arról sem felejtkezem meg, hogy minden magyar szót körülírjak, büszkeséggel sorolom minden odaillő rokon értelmű szavunk, szeretném, ha ebből unokáim arra következtetnének, hogy nyelvünk gazdag kincstára tele van szépen sziporkázó drágakövekkel.
   Megjelent az idén az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 11. kötete. Fekete kötésben, aranybetűs címmel ezt a vastag, tekintélyeses könyvet észre kell venni könyvespolcomon. Az előbbi köteteket már magyarul olvasni és írni tudó nagyobbik unokámnak ajándékoztam, aki büszkeséggel szemléli a sorozatot folytató idei kötetet. Amikor eljön az ideje, valószínűleg nagy érdeklődéssel lapozgatja majd régi magyar szavaink gazdag tárházát. Igyekeznem kell tehát, hogy a szavakat vele megkedveltessem és értékük tiszteletére, tisztaságuk megőrzésére neveljem.
(Folytatása következik)


Nyelvjavító

   Ami nincs a helyén, az szemét. Beszédünkben minduntalan felbukkannak helytelenül használt szavak. Ne szemeteljünk", tegyük ezeket a helyükre.

keresztül

   "Az igen régi, már a kódexeinkben is felbukkanó, fellelhető keresztül névutó eredeti szerepe szerint helyhatározóul szolgál: sűrű erdőn keresztül...; a hídon keresztül...; keresztül az úton. Használjuk folyamatos cselekvést, történést kifejező igei állítmány mellett az egész szóban forgó időszakasz, időtartam megjelölésére is. "Öt órán keresztül várakoztam", "évszázadokon keresztül divatban volt" - szoktuk mondani vagy írni, még mindig helyesen, noha ez esetben már a keresztül névutó az át névutóhoz képest kevésbé hagyományos, és inkább így irodalmi: öt éven át, évszázadokon át, a falon át, a folyón át stb. Terjeszkedésben a keresztül még itt sem állt meg, s újabban nagyon gyakori a keresztül használata az útján meg a révén rovására: az intézményen keresztül jutott lakáshoz; az iskolán keresztül rendelte meg az ifjúsági lapot; az újságon keresztül értesítette a lakosságot; e helyett: intézménye révén, az újság útján.

felé

   Hasonló pályát futott be a felé névutó is. Eredetileg a felé csak a cselekvés, történés helyének, idejének nem pontos, hanem csak hozzávetőleges, megközelítő módon való meghatározására szolgált: Malmö felé nagy eső esett (táján, környékén); öt óra felé benézek hozzád (öt óra tájban, öt óra környékén). Sajnos, a felé különféle ragok szerepében kezd terjeszkedni: a kérést továbbította az illetékesek felé (helyesen: az illetékesekhez).

már

   Annak nyomatékos kifejezésére, hogy valami elkezdődött, a múltban végbement, befejeződött, vagy igen hamar elkezdődött, folyamatban van, de nyomosító szóként és magyarázó, helyesbítő értelemben is használjuk. Gyakori helytelen használata, amikor első felszólításként, tehát indokolatlan türelmetlenségünk jeleként csupán megszokásból használjuk az "Add ide?", "Intézd?" helyet "Add már ide?", "Intézd már el?" stb. Az ehhez hasonló mondatok szükségtelenül ingerültséget szülnek. Ingerült, rögtön felcsattanó, veszekedős emberből pedig a kelleténél is több van már a magyar társadalomban.

a, az

   A határozott névelőt csak akkor használjuk, ha valóban szükség van rá. " A tegnap a Jánosnál voltam" Ebben a mondatban két felesleges névelő van. Helyesen: Tegnap Jánosnál voltam. Modoros az anyaországiak beszélt nyelvében a személynevek elé biggyesztett névelő: a Béla, a Pali, az István, az Endre. A jelzőtlen személynevek, állatnevek, helységnevek és közigazgatási egységek neve előtt nem áll névelő. Névelőt használunk " Az István kertje?", " A János lánya? " jelzős szerkezetekben, a tájegységnevekben, a címekben, a feliratokban, a felsorolásokban: "A Magyar Liget, Az Ághegy?"